Európai körkép – befektetőknek is

Egy külföldi befektetésekben gondolkodó, a magyar viszonyokat ismerő hazai szakember az európai uniós tagállamról kaphat átfogó politikai-intézményi, társadalmi és gazdasági-versenyképességi körképet egy nemrég megjelent 850 oldalas kiadványból.

A kép igazán színes, amit az említett négy, tágabb témakör – benne száznál is több különböző, de egységesen áttekinthető aspektussal bemutatott ügy – felölel, hiszen számos, meglepő összefüggés is kiderül a 26 EU-tagállamot bemutató kötetből. Ízelítőül négy konkrét példa.

A feketegazdaság elleni harcban a fehérgalléros bűnözés témájának egyik érdekes története a Danske Bank 2018-ban kirobbant pénzmosási botránya az észtországi fiókvállalatuk 2007–2015 között végzett tevékenysége alapján. Annak ellenére, hogy Dániában, Észtországban és az Egyesült Államokban pénzügyi felügyeleti vizsgálat indult a bank ellen, mindössze az észtországi eljárás zárult le 2019 februárjában azzal az eredménnyel, hogy a bank tevékenysége súlyosan károsította Észtország pénzügyi szektorának jó hírét.

A dán cég szankcióként mindössze nyolc hónapot kapott az észt piac elhagyására. Az Európai Unió Tanácsának Dániával foglalkozó, a 2019. évi nemzeti reformprogramjáról kiadott ajánlása továbbra is hiányolja a pénzintézetek hatékony állami felügyeletét, valamint a pénzmosás elleni, megfelelő keretrendszer meglétét a korrupció terén, ami strukturális problémának tekinthető. Ha már egy nagyon gazdag uniós tagállammal kezdtünk, akkor folytassuk a szintén tehetős Luxemburggal.

A gazdasági döntéshozó figyelmét nem kerülheti el az a tény, hogy az Európai Bizottság 2019-es közlekedési eredménytáblája szerint a szállítmányok célba érése szempontjából a nagyhercegség az utolsó előtti helyen áll a nyugat-európai országok között, sőt egyes közép-európai országok is – például a területileg jóval nagyobb Lengyelország – megelőzik ebben a rangsorban.

Luxemburg után lehet néhány szót ejteni a szomszédos gazdasági óriásról, Németországról is. Egy versenyképes gazdaságnak az egyik legalapvetőbb ismérve a képezhető munkaerő. Egy analfabetizmussal foglalkozó felmérés szerint 2018-ban a német állampolgárságú, német anyanyelvű felnőtt lakosság 7,3 százaléka – mintegy hatmillió ember – küzdött alapvető kihívásokkal az írás-olvasás terén. A migrációs válság tetőpontján, 2016-ban a német szövetségi kormány a tartományokkal együttműködve „alfabetizációs és alapképzési évtizedet” hirdetett meg, amelynek során 180 millió eurót költenek el a nyelvi integrációra.

A probléma jelentőségét és a kihívást mutatja az a tény, hogy az EU Tanácsának Németország 2019. évi nemzeti reformprogramjáról kiadott ajánlása felhívta a figyelmet a hátrányos helyzetű csoportok oktatási esélyegyenlőségének hiá­nyára.

Egy másik Benelux államra, Hollandiára is érdemes egy pillantást vetni, amikor a tudományfinanszírozás és a kutatások szabadsága kerül szóba. A decemberben elfogadott EU-költségvetésben kiemelt prioritás a kutatás-fejlesztés, nem beszélve a klímavédelemmel összefüggő célokról. Így egyáltalán nem mellékes, hogy Hollandiában az alapkutatások finanszírozása miként történik, vagyis kinél kell „lobbizni”. A hollandoknál az alapkutatásért felelős legfőbb intézmény a Nederlandse Organisatie voor Wetenschappelijk Onderzoek (NWO), amelyről külön törvény is rendelkezik. Az NWO tudományos intézmények, különösen egyetemek kutatásait támogatja. Az NWO irányítótestületének mint független szakmai szervezetnek a tagjait az oktatási, kulturális és tudományos miniszter nevezi ki öt évre. A miniszter ugyanakkor véleményezi is az NWO stratégiáját, és ugyancsak miniszteri jóváhagyással születnek meg az NWO-val kapcsolatos szabályozások. A legfontosabb kérdésben is a miniszter dönt:

ő hagyja jóvá a szervezet költségvetését.

Az alkalmazott kutatás központi intézménye pedig a Nederlandse Organisatie voor Toegepast Natuurwetenschappelijk Onderzoek (TNO), négy főből álló igazgatótanácsának tagjait királyi rendelettel nevezik ki:

az egyik tagot a honvédelmi miniszter javaslatára, a többi tagot pedig – beleértve az elnököt is – a gazdasági és klímapolitikáért felelős miniszter javaslatára.

A TNO kilenc fő területtel foglalkozik, többek közt:

újrahasznosító gazdasággal és környezetvédelemmel, védelmi és biztonsági kér­désekkel, energiával és politikai stratégiai elemzéssel.

Külön kiemelendő az egészséges életmód területe is, amely társadalompolitikai szempontból fontos stratégiai versenyképességi cél és eszköz is egyben. A TNO négyéves stratégia alapján működik, amelyet a szervezet ágazati stratégiai tanácsadó bizottsá­gain keresztül a kormány, a hazai és nem­zetközi üzleti élet, a kutatóintézetek, a civil szerve­zetek, valamint a munkavállalók képviselőivel együtt, közösen dolgoznak ki. A jelenlegi stratégia összhangban áll a kormányzat „topszektor-politikájával” is.

Ez a néhány példa jól érzékelteti azokat a társadalompolitikai jelenségeket és folyamatokat, amelyeket még ismerősnek gondolt piacokon is érdemes az üzleti lehetőségek iránt érdeklődőknek szem előtt tartaniuk. Egy ilyen átfogó kép mindig, a világ minden pontján versenyelőnyt biztosíthat a befektetőknek.