Új lehetőségek a hazai élelmiszeripari cégek előtt

Nemzetgazdasági cél, hogy a lakosság elsősorban a hazai előállítású termékeket keresse és vásárolja. Különösen így van ez az élelmiszerek esetében: nem csupán munkát adva az élelmiszeriparban dolgozónak, hanem – különösen veszélyhelyzetben – ellátási biztonságot is teremtve. Az élelmiszeripar a feldolgozóiparon belül a járműgyártás után a második legtöbb árbevételt és kibocsátást realizáló ágazat, egyben a második legnagyobb foglalkoztató is – olvasható a február közepén megjelent Élelmiszeripari középvállalatok komplex beruházásainak támogatása című Ginop-felhívásban. Az 5,15 milliárd forintos pályázatot azért írta ki a kormány, mert „a pozitív tendenciák ellenére az ágazat versenyképessége, hatékonysága még mindig elmarad a kívánt értéktől”.

A fejlesztésekre valóban égető szükség van, ezt mi sem igazolja jobban, mint hogy a beérkezett támogatási kérelmek forrásigénye egy hét alatt meghaladta a rendelkezésre álló keretet, és a felhívást átmenetileg fel kellett függeszteni.

Bár az uniós csap egy időre elzárult, az ágazat előtt számos lehetőség áll a felzárkózásra. Megoldandó feladatok természetesen akadnak bőven: a munkavállalói fluktuáció már régóta magas, a kiskereskedelmi láncok kemény és nehezen tervezhető vásárlási feltételeket támasztanak, a nemzetközi konkurencia erős, a fogyasztói szokások változnak, miközben folyamatosan – és állandó auditteher mellett – szigorodnak az élelmiszer-biztonsági feltételek, a karbonsemlegességi előírások és a környezetvédelmi elvárások is.

Mindezeknek a kihívásoknak alacsony szintű technológiai fejlettség mellett kell megfelelni, ami nem csupán erre az ágazatra jellemző: a hazai digitalizációs hatékonyság az MNB Termelékenységi jelentése szerint az uniós átlag mindössze 63 százaléka. A színvonal persze nagyon széles skálán változik: vannak üzemek, ahol az épület egyes részein még az ablakok is hiányoznak, máshol a vadonatúj épületben a teljes gyártástechnológiát pár ember felügyeli.

Az élelmiszeripari digitalizáció és ro­botizáció területén számos fejlesztési lehetőség kínálkozik. A primer csomagolási területeken egy-egy robot alkalmazásával több tíz ember munkáját lehet helyettesíteni – javuló minőség mellett.

Az energiamenedzsment terén a száz kilowattnál nagyobb teljesítményű fogyasztók – immár kötelező – mérése, a víz-, gáz- és hőfogyasztás nyomon követése nem csupán az előrejelzést segíti, de a karbonsemlegességi vállalások elérését is. A termelés tervezése sok vállalatnál még ma is csupán egy Excel-táblázatot jelent, holott ha egy szoftver javasol alternatívákat – egy konzervgyárnál például, ahol a gépek átszerelése is szükségessé válhat egy-egy új megrendelésnél –, akár 30 százalékos hatékonyságnövekedés is elérhető. Sok esetben a meglévő folyamatok vizualizációja is kiemelkedő eredményt hoz, például az egymás melletti gyártósorok termelési tervszámainak kijelzése egyfajta versenyt eredményezhet, nagyban növelve a hatékonyságot, és csökkentve a selejtarányt. A meglévő adatok és a korábban nem figyelt jellemzők elemzése gépi intelligencia segítségével nem ismert összefüggésekre vethet fényt, ami további fejlesztéseket indukálhat.

Iparági jó gyakorlatokra számos példa akad.

A világ vezető üdítőscégének osztrák gyárában az új energiamenedzsment-rendszer alkalmazásával nemcsak az áramfogyasztás esett vissza nagymértékben, de a szén-dioxid-kibocsátás is a felére csökkent.

Németország egyik legrégebbi tejfeldolgozójánál, amelynek termékei Magyarországon is ismertek, a sajtüzem megújult energiamenedzsmentje javította a hatékonyságot, miközben a költségek is csökkentek.

Természetesen nem kell feltétlenül az iménti példák fejlesztéseinek nagyságrendjében gondolkodni. Kisebb – és gyorsan, akár hónapok alatt megtérülő – beruházással is jókora hatékonyságnövekedés érhető el, ami a gazdaság egészét is erősebbé és ellenállóbbá teszi.