A hazai drónszabályozás helyzete

A dróntechnológia üzleti alkalmazása itthon még gyerekcipőben jár, miközben a témában előrébb tartó nyugati, de akár régiós országokban már jól látható, hogy mindenfajta harcászati vagy épp rekreációs használat mellett nagyon komoly üzleti potenciált is rejt – eltérő felhasználási módokon – gyakorlatilag minden iparág számára. Miközben ezekben az országokban – például Lengyelországban – a drónok már számos iparágban az alapfolyamatokba integráltan, a mindennapok szerves részét képezve bizonyították értéküket, addig itthon ma még mindössze néhány, tesztelési fázisban lévő megoldásról lehet beszámolni. Ennek legfőbb oka ez idáig a drónspecifikus jogszabályi környezet hiánya volt. Miután ez 2021 februárjában életbe lépett hazánkban is, a nemzetközi példák alapján jogosan számíthatunk arra, hogy nálunk is beindulhat a gyors felzárkózás.

Mind az európai, mind a nemzetközi piacon megfigyelhető a drónhasználatra épülő piaci szegmens ütemes növekedése, ennek ellenére Magyarországon nem mérhető ebben a szektorban az európai átlagnak megfelelő növekedés.

Világszinten még mind a mai napig vannak olyan államok, amelyekben semmilyen drónokhoz köthető szabályozás nincs, továbbá a piaci drónhasználatot kifejezetten tiltó szabályozási rezsimekkel is találkozhatunk. Hazánknak azonban elsődlegesen az európai piacon kell érvényesülnie, amely jelenleg hátrányban van a technológia ilyen irányú fejlődésére hamarabb reagáló tagállamokkal szemben. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium célkitűzése, hogy Magyarország ne csak ledolgozza a hátrányát, hanem régiós szinten vezető szerepet töltsön be a dróntechnológia elterjesztésében. Ennek elérése érdekében az utóbbi hónapokban kétségtelenül felgyorsult a drónhasználattal összefüggő jogszabályalkotás, ám megkérdőjelezhető, hogy a nemrég hatályba lépett, jelenleg még csak „ismerkedési szakaszban” lévő szabályozási rend megfelelő környezetet biztosít-e a szektor nagy volumenű fejlődésének.

A hatályos szabályozás komoly kihívások elé állítja a jogszerűen reptetni vágyó drónpilótákat, hiszen a több szabályozási hullám ellenére mind a mai napig nem beszélhetünk egységes dróntörvényről.

Tehát a magyar drónpilótáknak egyszerre kell figyelembe venniük az európai uniós rendeleteket és a hazai jogszabályokat. A szabályozás ilyesfajta töredezettsége megnehezíti a jogértelmezést és ezáltal magát a jogkövetést is. Ezenfelül a hazai jogalkotó az uniós kötelezettségeknél súlyosabbakat ró a hazai drónpilótákra.

A magyar szabályozás a pilóta nélküli légijármű (UA) és pilóta nélküli légijárműrendszer (UAS) uniós alapfogalmakon felül bevezette a pilóta nélküli játék légijármű definícióját.

Ez utóbbi olyan pilóta nélküli légijármű, amely a 120 gramm maximális felszálló tömeget nem éri el, adatrögzítő eszközzel nem rendelkezik, és a távoli pilótától 100 méternél nagyobb távolságra nem képes eltávolodni. Azt mondhatjuk, a jogalkotó ezzel a fogalommal határozza meg a szabályozandó drónhasználat alsó határát, ezen játékok reptetéséhez nincs szükség sem regisztrációra, sem eseti légtérigénylésre, sem pedig drónpilótaképzés elvégzésére.

A szabályozás a drónnal végzett művelet kockázatai alapján differenciálja a pilótára és az eszközre vonatkozó konkrét szabályokat, tehát ennek alapján különítjük el a nyílt, a speciális és az engedélyköteles kategóriákat.

Az utóbbi kettőre nagyságrendekkel szigorúbb követelmények vonatkoznak, ugyanis ezek a kategóriák fedik le például azokat a műveleteket, amikor a pilóta nem látja az általa irányított eszközt, illetve, ha a drón embertömeg fölé repül. A legjelentősebb gyakorlati relevanciája azonban a nyílt kategóriának van, ide sorolható a piaci drónfelhasználás túlnyomó többsége. Ezen műveletek végzéséhez az uniós követelményrendszer alapján nincs szükség külön engedélyre, de a magyar jogalkotó lakott terület felett minden UAS-műveletet – a pilóta nélküli játék légijármű kivételével – eseti légtérkijelöléshez kötött. Ez egy, a Honvédelmi Minisztérium Állami Légügyi Főosztálya által lefolytatott hatósági eljárás, amely tervezési, anyagi és bürokratikus kötelezettségeket ró a reptetni szándékozó vállalkozásokra. A nem lakott területen végzett műveletek ugyan nincsenek ilyen hatósági eljáráshoz kötve, de a pilótának minden felszállást megelőzően be kell jelölnie a művelettel érintett területet a HungaroControl által üzemeltetett Mydronespace applikációban, összességében tehát teljesen „szabadon” sosem reptethet.

Ez a kötött szabályozási közeg nem hat kimondottan ösztönzőleg a piaci felhasználásra, hiszen szinte elkerülhetetlenné teszi valamilyen szakértő bevonását. Ám mintha már látszana a fény az alagút végén, mivel ez év februárjában a kormány egységes rendeletbe foglalva határozta meg az állami drónhasználatra vonatkozó szabályokat. Reményeink szerint ez mintaként szolgál majd a civil drónhasználat egységes szerkezetbe foglalásához és egyszerűsítéséhez is, és a szabályozás ily módon történő átláthatóbbá és betarthatóbbá tétele egyre több piaci szereplő számára teszi vonzóbbá a drónhasználatot.