Nyerő megoldás marad a hibrid munkavégzés?

Hosszú évekig főállásban világszerte korteskedtem a home office mellett, és az IVSZ elnökeként már csak hivatalból is a digitalizáció nagykövetének tartom magam, bevallom, mégis meglepett, mennyire gyorsan tudták a cégek átállítani távmunkára irodai munkát végző alkalmazottaikat. Mit szólhat most David Solomon, a Goldman Sachs vezérigazgatója, aki nemrég még arról beszélt, hogy a home office egy „rendellenesség”? Amit tavaly ideig­lenes kényszermegoldásnak hittek a munkáltatók, már több mint egy éve az életünk része, mégsem dőlt össze a világ, a cégek tovább működtek, a belső projektek is haladtak tovább, annak dacára is, hogy megvalósítóik akár hónapokon át nem találkoztak személyesen.

Sőt, ma már nem számít merész állításnak, hogy

a pandémia világszerte maradandó módon átalakítja a munkavégzést.

Már csak azért is, mert a jelek szerint a munkavállalók nagy része is ezt szeretné: a Reacty Digital magyarországi felmérése szerint az elmúlt évben távmunkát végzők 96 százaléka a pandémia után is szeretne legalább részben otthonról dolgozni. A Microsoft globális felmérése 73 százalékra tette azok arányát, akik a jövőben is folytatnák a távmunkát.

A szoftveróriás egy átfogó globális indexben vizsgálta a pandémia hatásait az irodai munkára, amelyre az IT-vállalatnak a munkahelyek százmillióinál használt levelező és csoportmunkakliensei révén is nagy rálátása van. A cég szerint egyértelmű, hogy a munkanapjaink a világjárvány visszaszorulását követően nem lesznek már többé olyanok, mint régen, és beköszönt a hibrid munkavégzés időszaka.

Ugyanakkor hiba lenne csupán műszaki kihívásként tekinteni a távmunkára:

az egy éve tartó „bétateszt” időszaka során mindenki megtalálhatta a leghatékonyabban használható szoftvereket, lecserélte az elavult eszközöket.

A hibrid munkavégzéshez nem elég felhőtárhelyet vásárolni a közösen szerkesztett fájlok számára. Cégmérettől függetlenül új megközelítést igényel a vezetők, menedzserek részéről is, akik közül bizony sokan a pandémia alatt használtak életükben először Zoomot vagy regisztráltak a Slackre. Mind a videokonferencia-, mind a vállalati chatplatform évek óta elérhető, széles körben mégis csak tavaly terjedt el a használatuk.

Egy munkahely a jövőben csak akkor lesz majd vonzó, ha az irodai munka koncepcióját is alapjaitól újragondolja.

Hiszen úgy nem lehet hatékonyan dolgozni, ha három munkatárs bent ül egy tárgyalóban, ketten pedig egy képernyőn keresztül jelentkeznek be. Én arra számítok, hogy a következő években a rövidebb, kevésbé fontos meetingek akkor is teljes egészében online zajlanak majd, ha a résztvevők többsége egyébként az irodában van. Sok cég már meg is kezdte az irodák fizikai átalakítását, hogy alkalmasabbak legyenek a hibrid munkára és meetingekre – nem merészség azt állítani, hogy az irodai tárgyalók száma is drasztikusan csökkenni fog.

Vezetőként jogos aggály persze, hogy az egymástól tartósan távol lévő munkatársak a hónapok óta tartó, monoton home office-ozás miatt elveszíthetik a motivációjukat, és egész nap pizsamában ülve, kikapcsolt kamerával, unottan kapcsolódnak be a sokadik virtuá­lis meetingbe.

A hibrid munkavégzés olyan körülmény lesz, amelyhez alkalmazkodva

arra kell rájönni, hogyan motiválhatók a munkatársak személyes találkozók nélkül is, és hogyan tartható fenn a csapatszellem a virtuális terekben.

A munka hatékonyságát a fokozódó digitalizáció már önmagában növeli, függetlenül attól, hol dolgoznak a kollégák. Vélhetően nem lesz több „csatoltam a dokumentumot” és „valaki küldje át nekem a táblázatot Peti gépéről”, hiszen a közösen szerkesztett dokumentumok mind felkerülnek a felhőbe – persze fontos, hogy az online csapatmunkaplatformokat a felső vezetők is rutinosan tudják kezelni. De a digitalizáció nem old meg mindent, például a digitális túlterhelés jelenségét is kezelnünk kell, hiszen a napi több online meeting, a rengeteg e-mail-üzenet, a vég nélküli chates párbeszédek komolyan ronthatják a munkavégzés hatékonyságát.

Nem várt területen is változást hozhat a hibrid munkavégzés és a távmunka elterjedése, amelynek végkifejlete akár az urbanizáció visszaszorulása is lehet. Ez alatt nem csupán azt értem, hogy

sokak számára fog megszűnni az ingázás az elővárosi régiók­ból a fővárosi munkahelyekre.

Hamarosan annyira megszokott lesz az online munkavégzés, hogy a magyar szakembereknek nem kell mondjuk Londonba menniük, ha van elérhető gyors internet, akár a Balaton-felvidékről is bedolgozhatnak a legnagyobb külföldi cégeknek – megspórolva a költözés, a külföldi lakásbérlés költségét és egyéb járulékos nehézségeit. Az, hogy egy tapasztalt munkatársat bármikor levadászhat egy menő külföldi cég, a jelenleg is szakemberhiánnyal küzdő hazai informatikai szektor számára súlyos gondot okozhat már néhány éven belül, amire már most el kell kezdenünk felkészülni.