A digitális jegybankpénz ígérete és veszélyei

A bitcoin és más magánkibocsátású kriptovaluták óriási izgalmat váltottak ki.

Az elemzések többsége ezeknek az eszközöknek az előnyei-re és nyilvánvaló hátrányaira összpontosított. Viszonylag kevés figyelem irányult azonban egy még fontosabb fejleményre, vagyis arra a növekvő valószínűségre, hogy országok fognak részben vagy teljesen átállni a digitális jegybankpénzre (CBDC).

Közgazdászok már régóta felismerték, hogy a pénznek három funkciója van (csereeszköz, elszámolási egység, értékőrzés). Egyre növekvő konszenzus alakul ki akörül, hogy a bitcoin és a többi magánkibocsátású kriptovaluta (spekulatív) értékőrzőként, és így eszközosztályként szolgálhat. Az azonban továbbra is kérdéses, hogy ezek az eszközök csereszközzé vagy elszámolási egységgé válhatnak-e.

A kriptovaluták kétségkívül tovább fognak fejlődni, de a legtöbb egy meglévő monetáris egységhez, például a dollárhoz lesz kötve (az ezen egységbe történő váltásra vonatkozó garanciával). Bár a technikai kérdéseket meg kell oldani a magánkibocsátású coinok használhatóságának fejlesztése érdekében, nincs okunk azt gondolni, hogy ez nem történik meg előbb vagy utóbb.

Mindeközben az amerikai jegybank (US Federal Reserve), az Európai Központi Bank (EKB) és más jegybankok elkezdték felmérni a saját digitális valuta kibocsátásának lehetőségeit. A kínai jegybank bizonyos városokban már teszteli a digitális jüant, míg a Bahama-szigetek jegybankja még ennél is tovább- ment, teljeskörűen kibocsátott egy digitális jegybankpénzt, a „sand dollart”.

Kiskereskedelmi szinten a digitális jegybankpénz néhány nyilvánvaló előnyt kínál, és úgy működne a tényleges fizetéseknél, mint egy hitelkártya.

Gyakran érvelnek azzal, hogy ez segítené a szegényeket és azokat, akiket nem szolgál ki megfelelően a bankrendszer. Ez egyben jóval könnyebbé tenné a kormányzatok számára a szociális juttatások adminisztrálását. A digitális valuták jól működő nemzetközi rendszere erőteljesen csökkentené a határon átnyúló tranzakciók költségeit is.

A digitális jegybankpénznek azonban megvannak a maga hibái. Az egyik lényeges kérdés, hogy hol vezetnék a számlákat. Ha a jegybankban, hogyan őrzik meg a tranzakciók adatainak titkosságát? Nem világos az sem, hogy milyen szerepet kapnának a magánbankok, amelyek a hitelek fő forrásai a legtöbb piacgazdaságban. Ha a bankok nem kapnak többé betéteket, hogyan fognak hiteleket nyújtani?

Ahhoz, hogy egy ilyen rendszer jól működjön, a digitális jegybankpénznek egyensúlyt kell kialakítania az anonimitás (adatvédelem) és a rendszer ellenőrzése között. Máskülönben továbbra is megmarad az az aggodalom, hogy a kormányzat túl könnyedén tud hozzáférni a számlatulajdonosokra vonatkozó információkhoz, és könnyen be tud avatkozni a hitelkihelyezésekbe. Ennek alternatívája, hogy a jegybankok betéteket helyeznek el tagbankokban, amelyek aztán a hitelek forrásaiként működnek.

Nemzetközi szinten is lehetnek nehézségek. Készek lesznek-e az egyes jegybankok elfogadni a kifizetéseket más jegybankok digitális pénzével? Megőrizhetik-e az egyes országok az ellenőrzést a pénzük kínálata felett, ha az digitális formát ölt? Bárhogy is alakul ez a kérdés, nehéz elképzelni, hogy a nagyobb jegybankok készek lennének biztosítani a nemzetközi pénzügyi rendszert az együttműködés, a koordináció és az ellenőrzés magas szintje nélkül.

Ezek a nemzetközi kérdések különösen fontosak az Egyesült Államok számára, mivel a dollár nemzetközi tartalékvalutaként, elszámolási egységként és a fizetések eszközeként szolgált az elmúlt hetvenöt évben. A dollár nemzetközi rendszerben betöltött kulcsszerepe képessé teszi az USA-t arra, hogy meglehetősen hatékony pénzügyi szankciókat vessen ki olyan országokra, mint Oroszország és Irán. Erről az USA nem fog önként lemondani.

Az amerikai szankciók megnövelt használata azonban lendületet adott azoknak a törekvéseknek, amelyek a dollár alternatíváját kívánják létrehozni.

Ahogy Kína versenybe száll a jüan nemzetközi szerepének megerősítéséért a digitalizáción keresztül, úgy nehezedik majd egyre erősebb politikai nyomás az USA-ra, hogy bevezesse a saját digitális jegybankpénzét. Eközben a Fed, az EKB, a kínai jegybank és más központi bankok közötti verseny lehet egészséges is, ám a teljes nemzetközi pénzügyi rendszert fenyegető fejleményekhez is vezethet.

Egyetlenegy monetáris rendszer sem működik tökéletesen. Abban azonban széles körű az egyetértés, hogy a jelenlegi monetáris rendszer jól teljesített a válságok elmúlt húsz évében. Különösen igaz ez, ha a korábbiakkal, például az aranystandardrendszerrel vetjük össze. Habár a digitális jegybankpénz elősegítheti a pénzügyi inklúziót, a legtöbb szakértő figyelmeztet: nem szabad addig bevezetni, amíg nincsenek biztosítékok arra, hogy a hitelek kihelyezése, a fizetési rendszerek, a pénzügyi stabilitási biztosítékok, valamint az új rendszer egyéb más aspektusai legalább olyan gördülékenyen működnek, mint a mostani rendszerben.

A digitális jegybankpénzek szinte biztosan tovább fognak fejlődni. A kérdés az, hogy a velük kapcsolatos sok megoldandó kérdés rendeződik-e addigra, mire az átállás megtörténik.

Copyright: Project Syndicate, 2021

www.project-syndicate.org