A szabályozási képesség határait nem a rendszerterhelési csúcsok feszegetik, hanem az egyoldalú infrastruktúra-fejlesztés – mondta a Világgazdaságnak az április 21-én adott interjúban Biczók András, a Mavir Zrt. elnök-vezérigazgatója. – Az előre látható, rendszerszintű probléma az, hogy nagy mennyiségű – a termelését megfelelő pontossággal menetrendbe állítani képtelen, szabályozhatóságra nem vagy csak korlátozottan képes, időjárásfüggő – megújulókapacitás jelenik meg a hálózaton, miközben a volatilitás kezelésére alkalmas szabályozási képesség nem nő, sőt, a jól szabályozható, hagyományos erőműves infrastruktúra öregszik.
Az új Nemzeti energiastratégia adatai szerint a hazai beépített napelemes kapacitás (PV) 2030-ra meghaladja a 6000 megawattot,
2040-re pedig megközelíti a 12 000 magawattot.
Tervezhetünk azonban bármilyen nagy beépített kapacitással, a PV rendelkezésre állása évi 2500 óra. Az év további 6260 órájában az úgynevezett hagyományos erőművi szegmensnek kell ellátnia az országot.
Ez természetesen változhat majd, amikor az ipari méretű akkumulátoros villamosenergia-tárolás piacéretté válik. Sajnos a rövid és középtávú rendszerszabályozási problémáinkra ez nem nyújt megoldást. A Nemzeti tiszta fejlődési stratégia munkaanyaga 2045-től számít az akkumulátoros tárolás elterjedésére. Az addig hátralévő 20-25 évet azonban át kell vészelnünk valahogy.
Magyarországon kiemelkedően magas az áramimport aránya,
a 2013–2020 közötti időszak átlagában 32 százalékos, de egyre gyakoribbak az 50 százalék körüli csúcsértékek. Európában csak Litvániában, Luxemburgban, Albániában és Horvátországban magasabb.
Miután az áramimport kulcsszereplővé lépett elő a hazai ellátásbiztonság szempontjából, vizsgálat tárgyává kell tenni az importforrás országok villamosenergia-szektorára jellemző azon rizikófaktorokat, amelyek befolyásolhatják exportképességüket. Ezek változása ugyanis alapvetően meghatározhatja ellátásbiztonsági helyzetünket.
Melyek azok a legfontosabb „driverek”, amelyek befolyásolhatják az Európai Unió áramexportáló országainak kiviteli potenciálját? Régiónk áramexportáló országainak jelentős része érzékeny a szén-dioxid-kvótaár emelkedésére, miután máig jelentősek a széntüzelésű kapacitásaik. Emiatt ugyancsak ki vannak téve a bizottság által foganatosított BET/BREF rendelet 2021-es határidejű végrehajtásának, amely szerint az EU széntüzelésű erőművi kapacitásainak 82 százalékát kell kivonni, vagy ezeken mélyfelújítást kell végrehajtani.
A magyar villamosenergia-import két kulcsországa Németország és Csehország, exportpotenciáljukat mindezek lényegileg érintik már rövid távon is. A német exportpotenciált az is gyengíteni fogja, hogy a gigantikus offshore áramtermelést Dél-Németországba továbbító távvezetékrendszer kiépítésében jelentős elmaradások vannak. A tervezett 7700 kilométer vezetékből csupán 1150 kilométer valósult meg eddig.
Fontos tehát azzal kalkulálnunk, hogy
egy ország csak azokra az áramtermelő erőművekre számíthat veszélyhelyzetben, amelyek a saját területén és hazai cégek tulajdonában vannak. Krízishelyzetben nincs olcsó import.
Fotó: Shutterstock
A támogatott megújulókapacitások erőteljes bővülése és az importdömping miatt ma szinte megoldhatatlan feladat hosszú távú üzleti modellt készíteni a hagyományos erőművi szegmensben. Az emiatt elmaradó erőművi beruházások következményeként egyre mélyülő „kapacitásgödör” kialakulása kezdődött el a hazai villamosenergia-rendszerben. Jellemző, hogy az állami beruházásban megvalósuló Paks 2. atomerőművön kívül új nagyerőmű építésébe 2009 óta egyetlen beruházó sem kezdett.
Ezt ismerte fel a kormány, amikor a Mátrai Erőmű reorganizációs tervének részeként egy új, 500 megawattos földgáztüzelésű erőművi egység megvalósítását vette tervbe, illetve amikor a termelését régóta tartósan szüneteltető Tisza II. Erőmű modernizálása napirendre került. Világossá kell tenni, hogy kizárólag kiegyensúlyozott technológiai portfólióval lehet a megújuló-célkitűzéseket elérni.
A magyar villamosenergia-rendszer megbízható és a klímapolitikai céloknak is megfelelő működését ma az optimális méretű megújuló alapú áramtermelés,
a rendszerszintű egyensúlyt biztosítani tudó földgáztüzelésű erőművi flotta és az ellátásbiztonságot garantáló szén-dioxid-mentes atomerőművi kapacitás biztosítja. A magyar energiapolitika felelőssége, hogy mindhárom szegmensnek kiszámítható jövőképet nyújtson. Ez az ellátásbiztonságunk és az energiaszuverenitásunk alapja.
Nem véletlenül írja ezt az új Nemzeti energiastratégia:
A villamosenergia-szektor átalakításának megvalósítása meg kell hogy előzze az időjárásfüggő megújuló termelők további nagyarányú rendszerbe illesztését a rendszerbiztonság fenntarthatósága és a költségek kontrollálhatósága érdekében. Ezért 2000 megawatt napelemes termelő kapacitás beillesztését követően felülvizsgálat tárgyát kell képezze az, hogy a további növekedés pénzügyi és infrastrukturális feltételei milyen forrásból és mikorra biztosíthatók reálisan.
Idevágó hír, hogy Tóth Tamás, a MEKH elnökhelyettese 2021. április 21-i, a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség honlapján megjelent interjúban bejelentette, hogy az összes magyarországi napelemkapacitás meghaladta a 2000 megawattot. Ideje tehát tárgyalóasztalhoz ülni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
