Amerika zavaros iparpolitikája

Amikor egy kormány „kiválaszt nyerteseket”, valamint szubvenciókkal, védővámokkal, adócsökkentéssel és más intézkedésekkel támogat bizonyos iparágakat, termékeket vagy cégeket, akkor iparpolitikát folytat. E megközelítés támogatóinak a szemében e mögött a politika mögött az az elgondolás áll, hogy az államnak közbe kell lépnie a stratégiailag fontosnak számító iparágak fellendítésére, amikor a piacok és a magánszektor ezt várhatóan nem fogja megtenni. 

Az elhibázott lépések hosszú története ellenére az iparpolitika ismét napirenden van az Egyesült Államokban. Június elején a szenátus elfogadott egy törvényjavaslatot (US Innovation and Competition Act – USICA), amely aktívabb szerepet irányoz elő a kormányzatnak a gazdaságban.

 A szenátusi többség vezetője, Chuck Schumer szerint a jogszabály fokozza majd Amerika versenyképességét, és nemzedékekre visszanyúlóan az egyik legjelentősebb kormányzati beruházást valósítja meg az amerikai innováció és ipar terén. A jogszabálytervezet most a képviselőház elé került, amely várhatóan el is fogadja. 

A legtöbb ember egyetért abban, hogy a kormányzatnak fontos és helyénvaló szerepe van az infrastruktúra, az oktatás, az egészségügyi ellátás, a szociális szolgáltatások és más közjó – mint például az alapkutatások biztosítása – terén. A USICA azonban teli van olyan szabályokkal, amelyek más célok elérésére vonatkoznak. 

Az American Action Forum egyik elemzője szerint a törvénytervezet számos olyan elemet tartalmaz, amely a „kínai befolyás” bel- és külföldi feltartóztatására vonatkozik. Ezek között kiemelhető az alkalmazott kutatások Nemzeti Tudományos Alapon (NSF) keresztüli finanszírozása, a még inkább hazai jellegű kutatási központok kialakítása és erősebb intézkedések biztosítása a természettudomány, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika (STEM) terén az oktatási és kutatási tevékenységek sokféleségének növelésére. 

Nem valószínű azonban, hogy ezek az előírások erősítik majd Amerika ipari és védelmi képességeit. Az NSF céljává tennék, hogy támogassa az alkalmazott kutatást, amit produktívabban lehetne elérni a magánszektoron keresztül. Emellett az új NSF-igazgatóság feladata lenne a kutatási források egyenlő elosztásának biztosítása hazai munkahelyek teremtése céljából. A The Wall Street Journal szerkesztőbizottsága azonban rámutat, hogy „a hatékony kutatás ötletekről és nem munkahelyekről” szól. 

A jogszabálytervezet emellett forrásokat különít el a gyengébb kutatási teljesítményt felmutató egyetemeknek a top egyetemekhez (azok, amelyek több mint 100 millió dollár állami kutatási forrást kaptak az elmúlt három évben) való felzárkóztatására,

 a STEM-tudományok oktatásának fejlesztésére a vidéki közösségekben, illetve olyan hazai technológiai központok finanszírozására, amelyek a Szilícium-völgy sikereit idézhetik fel. Bár az amerikai oktatási rendszernek megvannak a gyengeségei, a kutatóegyetemek nem tartoznak közéjük. Amerika legnívósabb kutatási egyetemei az ország kiemelt erejének számítanak globális szinten. Annak nincs sok értelme sem beruházási, sem stratégiai szempontból, hogy forrásokat vonjunk el tőlük azzal a céllal, hogy segítsük a gyengébb intézményeket.

Továbbá sokkal jobb módjai vannak annak, hogy elérhessük a USICA különböző társadalmi és gazdasági céljait. Ezek között a legfőbb a műszaki képzés erősítése. Bőségesen állnak rendelkezésre bizonyítékok, hogy az USA-ban hiány van műszaki képzettségű szakemberekből. 

Más országok úgy kezelték ezt a problémát, hogy hatékonyabb képzési és gyakornoki programokat hoztak létre. Az általános és középiskolák teljesítményének növelésével több fiatalt lehetne megfelelően felkészíteni a műszaki képzésekre és az egyetemi tudományos oktatásra.

Miközben az amerikai oktatási rendszer erősítése jelentős haszonnal járna hosszú távon, a bevándorlási szabályok reformjával több külföldi STEM-munkavállalót lehetne az országba vonzani, ami azonnal erősítené Amerika kutatási képességeit. Az amerikai munkaerő minőségének fejlesztésére vonatkozó intézkedések sokkal többet tennének az innovációért és a versenyképességért, mint amit sok USICA-tevékenység.

A kormányok a tapasztalatok szerint elég gyengén teljesítenek, amikor a „nyerteseket” kell kijelölniük – legyen szó cégekről vagy technológiákról –, miközben a magáncégek jobban teljesítenek az új találmányok új termékké történő vagy költségcsökkentéssel járó transzformálásában.

Emiatt az amerikai állam hagyományosan megmaradt az alapkutatások finanszírozásánál.

A USICA Amerika kutatási képességeinek erősítésére vonatkozó célja elvileg vitán felül áll és dicséretesnek tekinthető. Miközben az NSF finanszírozását egyértelműen növelni kellene, ez nem jelenti azt, hogy egy új igazgatóságra is szükség lenne. Bár az amerikai oktatási és képzési rendszert fejleszteni kellene, és az ahhoz való hozzáférést még szélesebbé kellene tenni, ez nem jelenti azt, hogy a kormányzatnak felügyelnie kellene az alkalmazott kutatást, vagy azt, hogy a kutatási finanszírozást át kellene csoportosítani a világ élvonalához tartozó egyetemektől. 

Copyright: Project Syndicate, 2021

www.project-syndicate.org