Digitális ikrek és karbonsemlegesség

Az amerikai Energy Information Administration adatai szerint öt kilowattórányi villamos energia előállításakor valamivel több, mint két kilogramm szén-dioxid kerül a légkörbe. Aki szerint ez „nem nagy szám”, vegye figyelembe, hogy csak az Egyesült Államokban egy év alatt több mint négybillió kilowattóra villamos energiát állítanak elő. A fogyasztás motorjai a városok – a teljes áramfogyasztás háromnegyedét itt használják fel –, márpedig az urbanizáció megállíthatatlannak tűnik: a világ vidéki lakosságának aránya a Világbank szerint a múlt század hatvanas évei óta a harmadára csökkent.

Az ilyen adatok egyértelműen mutatják, hogy az energiahatékonyság javítása, a fogyasztás és a károsanyag-kibocsátás csökkentése, a gombamód szaporodó és növekvő városok élhetővé tétele milyen súlyú feladat.

A károsanyag-kibocsátás csökkentését a modern technika számos vívmánya segíti. A megújuló energia térnyerése, a hidrogéncellák és más energiatermelő és -tároló technológiák terjedése mutatja, hogy a dekarbonizáció tekintetében (is) nagy idők tanúi és részesei vagyunk. A kormányok egymás után állnak ki a párizsi egyezmény célkitűzései mellett, a vállalatok sorra jelentik be a maguk vállalásait. Közéjük tartozik a Siemens is, amely a DAX 30 cégei közül elsőként jelentette be, hogy 2030-ra karbonsemlegessé válik, és a program kezdete óta már kevesebb mint felére csökkentette szén-dioxid-kibocsátását.

Az energiarendszerek „business as usual” működésének hatékonyabbá tételéhez azonban olyan holisztikus megközelítés szükséges, amely a vállalatok nagyobb részénél egyelőre hiányzik. A probléma hatékony megoldása ugyanakkor már készen áll, hogy csatasorba állítsák: a dekarbonizációs küzdelemben a digitális ikrek lehetnek a szövetségeseink.

De kik a digitális ikrek? Az ipar 4.0-hoz hasonlóan ezek a valódi rendszerek digitális modelljei, amelyek – az energiatermeléstől kezdve a hálózati veszteségeken át a szükségletek ingadozásáig – minden fontos aspektust figyelembe vesznek, így adva egységes képet a teljes folyamatról. Ahhoz, hogy egy ilyen modellnek hasznát vegyük, számos feltételnek teljesülnie kell. Egyebek közt rendelkeznünk kell gondosan kidolgozott stratégiával, amely az értéklánc valamennyi elemére meghatározza a részcélokat, minden egyes ponton a költségeket és a felelősöket is azonosítva. A megközelítésnek holisztikusnak kell lennie, hiszen az üvegházhatású és egyéb káros anyagok kibocsátását nem csupán az energiatermelés, de például a szállítás vagy a hűtés során is csökkenteni kell.

Minden ponton tényezők egész sorát kell figyelembe vennünk, számolni kell a kapacitás határértékeivel, a fenntartás költségeivel, az energiaigénnyel és a hatékonysággal is.

Mindeközben nem kötelezhetjük el magunkat előre egyetlen részmegoldás mellett sem, amely a karbonsemlegesség megvalósítását szolgálja, hiszen az egész rendszernek, amennyire csak lehetséges, technológiasemlegesnek kell lennie. És ha már a számolásnál tartunk: a minőségi outputhoz minőségi inputra van szükség, azaz „háttérzajtól” megtisztított, releváns, smart adatokra. A megvalósítás természetesen nem megy egyik napról a másikra, ezért ha nem rendelkezünk a megfelelő IT-erőforrásokkal, célszerű, ha a feladatot egy tapasztalt partnerhez szervezzük ki.

Ha a fentieket megfogadjuk, a digitális ikrek kiváló útvonaltervet adnak a dekarbonizáció folyamatához. A Siemens szakértői nemrégiben egy 200 ezer lakosú német város infrastruktúrájának energiaigényét modellezték, és úgy találták:

megfelelő fejlesztésekkel 2035-re a károsanyag-kibocsátás 70 százalékkal csökkenthető, a fűtésigény pedig ezzel párhuzamosan 25 százalékkal mérséklődhet.

A digitális ikrek széles körű alkalmazásával a világ egyik legégetőbb problémájának megoldásához is közelebb jutunk, érdemes élni a lehetőséggel.