H2(U) – a hazai hidrogéngazdaság alapjai

Napjaink kiemelt globális gazdaságpolitikai célkitűzései közé tartozik a megújuló, illetve az alternatív energiaforrások felhasználásának növelése és a fenntartható fejlődés biztosítása. Relatíve új keletű fogalmak a klíma- és a karbonsemlegesség megvalósítása, az előbbi a nulla nettó üvegházhatású gázok kibocsátásának elérését (beleértve a szén-dioxidot is), az utóbbi pedig a nulla nettó szén-dioxid-kibocsátás elérését jelenti.

Népszerű műszóvá vált a karbonsemlegesség,

ami a kibocsátott szén-dioxid, illetve a légkörből kivont és szénelnyelőkben tárolt szén-dioxid mennyisége közötti egyensúlyt jelenti. Szénelnyelő minden olyan rendszer, amely több szenet nyel el, mint amennyit kibocsát, ilyen természetes szénelnyelő a talaj, az erdő és az óceán. 

A hidrogén alkalmazhatósága

A k+f+i szektor évek óta kiemelten foglalkozik a hidrogén mint zöldenergia szélesebb körű felhasználásával, aminek jól látható eredményei vannak világszerte, elég csak a hidrogén segítségével elektromos áramot fejlesztő és kizárólag vizet kibocsátó autóra gondolni. A hidrogén felhasználásának lehetősége azonban jóval túlmutat a jelenlegi felhasználási körén, világszerte tartanak konferenciákat és nemzetközi csúcstalálkozókat, ahol a szakemberek a periódusos rendszer első kémiai elemének szélesebb körű felhasználásának lehetőségeit mutatják be, ezzel prognosztizálva a zöldenergia és a hidrogén felhasználásának jelentőségét a gazdaság különböző szektoraiban és a lakosság körében egyaránt.

A hidrogén mint a jövő energiahordozója?

A hidrogén felhasználási lehetőségének sokszínűségét, gazdasági jelentőségét és a környezetre gyakorolt pozitív(abb) hatását az Európai Unió és számos tagállam – köztük Magyarország is – felismerte és kiemelten fontosnak tartja. Ennek szellemében született meg az év elején az Európai Unió Bizottságának a javaslata az Európai Tiszta Hidrogén Partnerség létrehozására. Magyarország kormánya pedig májusban fogadta el a nemzeti hidrogénstratégiát, kormányhatározatban hirdetve ki annakelfogadását és közzétételét, ezzel a kormányzati honlapon bárki számára elérhetővé vált magyar és angol nyelven egyaránt. 

Magyarország nemzeti hidrogénstratégiája

A stratégia részletesen tartalmazza azokat a gazdasági folyamatokat és ipari-innovációs lehetőségeket, hogy a magyar gazdasági élet piaci szereplői által a jelenleg is használt „szürke” hidrogén felhasználását milyen lépésekben lehetne „kifehéríteni”, azaz hogyan fordulhatna a hidrogén előállítása és felhasználhatósága előbb a karbonszegény „kék”, majd pedig a karbonmentes „zöld” hidrogén felé. A karbonintenzív, fosszilis alapú „szürke” hidrogén környezetterhelése magas, viszont az előállítása lényegesen olcsóbb, mint a karbonszegény „kék” vagy a karbonmentes „zöld” hidrogéné.

A stratégia 2030-ig a szakpolitikai intézkedések ütemezését három fő szakaszra osztja.

1. Keretek kialakítása (2021–2023)

A hidrogéngazdaság működési terveinek kidolgozása mellett a karbonszegény „kék” és karbonmentes „zöld” hidrogén előállítási feltételei kapnak hangsúlyt, és megindul az elektrolízisen alapuló hidrogéntermelés. Megkezdődik a hidrogéntöltő pontok kiépítése, az oktatás és képzés fejlesztése és a nemzetközi együttműködések alapjainak megteremtése. 

2. Első eredmények (2024–2025)

Megindul a hazai gyártó és szolgáltató szektor felkészítése és a kapacitások kiépítése. A meglévő hidrogént felhasználó területeken (finomítói, petrolkémiai, ammóniagyártó szektor) egyre nagyobb jelentősége van a karboncsökkentett „kék” és a karbonmentes „zöld” hidrogén felhasználásának. Bővül az elektrolízissel történő hidrogéntermelés, és alkalmazni kezdik a hidrogént felhasználó járműveket, elsősorban a nehézgépjármű-forgalomban. Fejlődik a hidrogén-infrastruktúra hálózata, és egyes területeken alkalmazhatóvá válik a hidrogén földgázzal való kismértékű elegyítése (évi minimum 2 százalékos térfogatarányos bekeverés). A stratégia azt is rögzíti, hogy a benne foglaltak felülvizsgálata 2025-ben indokolt az innováció gyors üteme miatt.

3. Felfutás (2026–2030) 

Megvalósul az ipari hidrogénfelhasználás részleges dekarbonizációja és az ipari termelés zöldítése. Kiépül az országos hidrogéntöltő állomások hálózatának alapja, és az első hidrogénvölgyek kialakítása is befejeződik (ezek a Dunántúli hidrogén-ökoszisztéma és az Északkeleti hidrogénvölgy). A magyar hidrogéngazdaság beilleszkedik az európai hidrogéngazdaságba. A karbonszegény „kék” és a karbonmentes „zöld” hidrogén előállítása egyre versenyképesebbé válik a hagyományos „szürke” hidrogénnel szemben. 

A stratégia megvalósíthatósága

A stratégia végrehajtását hat átfogó szakpolitikai projekt készíti elő, a hidrogént felhasználó járművektől kezdődően a magyarországi hidrogénvölgyek kialakításán keresztül egészen a karbonmentes hidrogén előállításáig, szállításáig és tárolásáig, valamint az ipari hidrogénfelhasználásig, az ezeknek a projekteknek a megvalósíthatóságát elősegítő k+f+i szektor támogatásával párhuzamosan. Az előzetes becslés szerint a hat projekt támogatási igénye összesen 135 milliárd forint. A stratégia átfogó, összetett és koherens rendszert vázol fel a magyarországi hidrogéngazdaság megteremtésére, kijelölve a mérföldköveket és a sikeres együttműködés alapjait hazai és regionális szinten egyaránt. 

Ugyanakkor a hidrogén felhasználásának növelése, illetve az előállítás során előirányzott karboncsökkentés és -mentesség a gazdasági élet szereplőinek szándékán, innovatív fejlesztésein és a megvalósuló beruházásain is múlik.

A Nemzeti Hidrogéntechnológiai Platformnak a legfrissebb adatok szerint közel nyolcvan tagja van, köztük olyan jelentős energia-iparági szereplők, mint a Mol, az MVM, az E.On vagy a Tigáz, ezenfelül hazai gazdasági szereplők (Waberer’s, Tungsram, MÁV), magyar egyetemek és államigazgatási aktorok. A tagok különböző munkacsoportokba szerveződnek, így kirajzolódnak a stratégia irányai. A munkacsoportok a hidrogén és villamos energetika, a hidrogén és gázhálózatok, a közlekedés, az oktatás (beleértve a k+f+i tevékenységet is) és az ipari munkacsoport elnevezést viselik. E szereplők bevonásával nemcsak a szakmai és iparági háttér biztosított, de a stratégia megismertetése és a köztudatba való beágyazódása is gyorsabbá válhat. 

Az egyik kulcsfontosságú tényező a hidrogén előállítási költsége és a karboncsökkentett „kék”, illetve a karbonmentes „zöld” hidrogén előállításának versenyképesebbé tétele és a felhasználható hidrogén gazdasági megtérülése lesz az olcsóbban előállítható „szürke” hidrogén felhasználásával és a hagyományos és/vagy egyéb megújuló energiahordozók alkalmazásával szemben. 

Jelentős innovatív beruházások szükségesek a megfelelő infrastrukturális hálózatok kiépítéséhez és fejlesztéséhez, a biztonságos előállítás, szállítás, tárolás és felhasználás kialakításához, valamint a további gazdasági szektorokban lehetséges ipari használhatóság elterjedéséhez is. A gazdasági szempontok figyelembevétele mellett pedig a (szak)ágazati szabályozási rendszer(ek) és a definíciók pontos megalkotása, továbbá a meglévő szabályozások fejlesztése is szükséges a stratégiában foglalt kiemelt és támogató célok elérése érdekében.