Biogazdálkodás magyar módra

Hosszú történeti múltra tekint vissza a Kert-Magyarország eszménye, amelynek lényege, hogy hazánk a kedvező természeti és termelési adottságait kihasználva minél nagyobb értékű mezőgazdasági, élelmezésügyi alapanyagokat állítson elő. 

A magyar kis gazdaságokat generációk óta foglalkoztatja az intenzív növénytermelés, ez a tendencia pedig ma is erősödni látszik, különösen, amióta a biogazdálkodás egyre nagyobb szerepet tölt be az agráriumban.

Magyarországon 2005 és 2014 között az ökológiai gazdálkodás termelési volumene nem változott számottevően, ezt követően azonban – köszönhetően a támogatási rendszerek átalakításának, valamint a megnövekedett fogyasztói igényeknek – a biotermelés dinamikus fejlődésnek indult. Ehhez a 2014 januárjában elindított Vidékfejlesztési program támogatásai is hozzájárultak. A KSH adatai szerint 2019-ben 5136 termelő foglalkozott organikus szemléletű mezőgazdasági termeléssel, 2,6-szer több, mint 2015-ben. Az ökológiai gazdálkodásba bevont mezőgazdasági terület nagysága is megugrott: ebben az időszakban 2,3-szeresére (173 ezer hektárral) nőtt, ezzel a területek bővülését tekintve hazánk 2019-ben a tizedik legdinamikusabban fejlődő ország volt a világon.

A kiugró növekedés nem csupán a támogatásoknak, hanem a társadalmi mentalitás és életforma átalakulásának is tulajdonítható. Folyamatosan nő az egészségtudatosság és a környezettudatosság szerepe, a fogyasztóknak egyre fontosabb szempont, hogy friss és egészséges hazai élelmiszerekhez jussanak, lehetőleg fenntartható, a környezetet kevésbé kizsákmányoló módon.  A biogazdálkodás erre kínál ideális megoldást: a természetes folyamatok visszaállítására, a megújuló energiaforrások felhasználásával a szerves anyagok körforgására törekszik. 

Kiemelt cél a biodiverzitás fenntartása,

illetve növelése, épp ezért a gazdálkodók a termesztett fajokat a helyi adottságok alapján választják ki. A növényvédelemben például biológiai eredetű szereket használnak, míg az állattenyésztésben nem alkalmaznak hormonális, gyógyszeres kezelést.

A fogyasztói mellett jelenleg egy igen erős szervezeti ösztönzés is zajlik: az Európai Unió 2030-ig 25 százalékra szeretné emelni az európai ökoterületek arányát, ennek érdekében az Európai Bizottság arra kérte a tagokat, hogy dolgozzanak ki az ökológiai gazdálkodás tagállami részarányának növelésére irányuló nemzeti gazdálkodási cselekvési terveket.

Ezzel párhuzamosan a magyar kormány 2022-ben új támogatást indít, 

amely a korábbi évekhez hasonlóan most is az ökológiai gazdálkodásra való áttérést, valamint az ökológiai gazdálkodás folytatását támogatja.

A fenti adatokból jól kirajzolódik, hogy az elmúlt időszakban óriási előrelépés történt az ágazatban, ám európai uniós viszonylatban lenne még hova felzárkózni. A biogazdálkodást folytató mezőgazdasági területek részesedését tekintve hazánk 3,9 százalékkal csupán a 21. helyen állt az uniós rangsorban. A szomszédos Szlovákiában ennél jóval nagyobb, 9,9 százalékos volt az ökológiai gazdálkodásba bevont agrárterület mértéke 2018-ban, míg a sort Ausztria vezette 24,1 százalékkal. Az organikus szemlélet alapján gondozott állatfajok esetében is jelentős mértékű létszámgyarapodás történt hazánkban, de a teljes állományon belüli részesedésük alacsony maradt, a szarvasmarhák 3,0, a juhok 1,1, a baromfik 0,3, a sertések csupán 0,2 százalékát nevelték biogazdálkodás keretében.

A bioélelmiszerek piacának növekedése a fogyasztók fokozódó tudatosságának, 

a klímaváltozás sürgető veszélyeinek hatására várhatóan töretlen lesz az elkövetkező években, ebből adódóan a természetes beltartalmi értékekkel és minimális élettani kockázatokkal járó növénytermelés és állattartás az eddiginél is jobban felértékelődik majd. Ez egy olyan környezeti szemléletformálás, amely mindenképpen pozitív irányú, jövőbeni erősítése iránymutató lehet.