Te is fiam, Brutus?

Rá merné bízni az életét az alkalmazottaira?

…csak mert nincs is más választása! Ezért nem mindegy, kik is ők valójában!

A cége a saját személyes alkotása, az életének egy meghatározó darabja. Ne vegye természetesnek, hogy az alkalmazottainak is olyan sokat jelent, mint önnek. Ha csak felszínesen ismeri őket, olyantól is érkezhet döfés a hátába, akitől álmában sem gondolta volna.

A mindennapi életből tudjuk, hogy az emberek nagyon sokfélék lehetnek. Hányszor meglepődtünk már azon, hogy amit mi teljesen egyértelműnek gondolunk, azt valaki más képes teljesen ellentétesen értelmezni. Ami szerintünk „fekete”, más szerint „fehér”. 

Van, akinek egy viselkedési forma mindennapos gyakorlat, nekünk viszont még a gondolatától is égnek áll a hajunk. Ami a mi erkölcsi normáinkba nem fér bele, az másnak egyszerű rutin.

Mindezek ellenére hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy ha felveszünk a cégünkhöz egy munkatársat, ő is a mi szemünkkel látja a világot. Azaz ami nekünk egyértelmű, az neki is természetes. De miért lenne ez így?

Attól, hogy valaki nagyon képzett szakmailag, sőt a képességei is kivételesek, egyáltalán nem biztos, hogy a belső, emberi értékei is megütik a mércét.

Sokan erre rögtön rávágják: „Kit érdekel, hogy milyenek a belső értékei? Az a fontos, hogy a munkáját végezze el határidőre olyan minőségben, ahogy kell. A lelkizős bohóckodás nem érdekel.”

Akkor vegyük sorra, milyen negatív hatásokkal számolhat, aki így gondolkodik:

A jellemében gyenge ember vezető beosztásban az összes beosztottját képes szembeállítani a céggel. Empátia hiányában megsokszorozza az elégedetlen munkavállalók létszámát. 

Tehát az egyébként lojalitásra hajlamos, jellemes, becsületes munkavállalókat is „elvadítja”, még az életüket is megkeserítheti egy jellem tárgyában kihívásokkal küzdő kolléga. Ilyen emberrel együtt dolgozni stresszes, sőt hamis belső információkkal a cégvezetést is megzavarhatja.

Ha a munkavállaló érzelmileg nem kötődik a céghez vagy a tulajdonoshoz (azaz nem lojális), akkor egy esetleges krízishelyzetben nem áll ki érte. A személyes érdekei minden esetben felülírják a cég érdekeit. Ha máshol magasabb fizetést ajánlanak neki, már veszi is a kalapját. Nem foglalkozik azzal, hogy mit hagy maga mögött.

Még nagyon hosszan folytathatnám a sort, hányféleképpen tudja rombolni a céget jó hírnév, hatékonyság, munkahelyi légkör és egyebek dolgában egy nem megfelelő erkölcsi szinten álló munkavállaló. A jellem legalább annyira fontos a munkahelyen, mint a tudás, a képzettség vagy a képesség. Mégis, az új munkaerő felvételénél többségében csak az utóbbiak alapján válogatnak a humán erőforrás szakemberei. A keresés-kiválasztás folyamatában a jellemhibák kiszűrését segítheti a jelöltek által kitöltött személyiségtesztek alapján egy munkapszichológus vagy egy professzionális „fejvadász” cég alkalmazása. Kulcskérdés, hogy a vállalkozás vezetője-tulajdonosa csak olyan embereket engedjen be a cége ajtaján, akikben megbízhat. Ellenkező esetben igazzá válik a pesszimista mondás: az alkalmazott fizetett ellenség.