Nehezen vitatható, hogy a versenyszerű videójátékozás 2021-re gazdasági szempontból is értelmezhető iparággá vált Magyarországon. Az eNET idei kutatása alapján a járvány alatt is százezerrel bővült azok száma, akiket Magyarországon e-sport fogyasztói bázisként definiálhatunk (versenyszerű játékosok; e-sport eseményen már részt vett nézők; e-sport játékokkal aktívan játszók), míg csak az e-sporthoz köthető relikviákra, merchandising termékekre fordított éves hazai kiadás mára elérte a kétmilliárd forintot.
A szervezeti keretek azonban korántsem letisztultak. Az e-sport iparág nemzetközi szinten sem rendelkezik hivatalos, minden szereplő által elismert globális szövetséggel, hiszen még a Nemzetközi E-sport Szövetség (IeSF) sem nyert felvételt a Nemzetközi Sportszövetségek Szövetségébe (GAISF), és nem ismerte el a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sem. A különböző e-sport játékok ezen felül az őket kiadó cégek termékei, így nincs olyan iparági szereplő, aki teljes kontrollal rendelkezne az e-sport, mint iparág, vagy akár a játékszabályok felett, ami a hagyományos sportokban elképzelhetetlen.
Magyarországon két szervezet pályázik a sportági szakszövetség címre. Az Egymillióan a Magyar E-sportért Egyesület (Esportmilla) 2013-ban alakult meg, és 2017 második felében indította el a Magyar E-sport Szövetség (HUNESZ) hivatalos bejegyzését, míg a Nemzeti Gaming és Esport Sportági Szövetséget (NGES) 2018 elején jegyezték be.
Mindkét szervezet célja egy központi szervezet létrejötte, amelynek feladata lenne a nemzetközi kapcsolatok kiépítése, az egységes érdekérvényesítés, a társadalmi érzékenyítés (az e-sporttal szemben erős érzékenységek mutatkoznak azok részéről, akik szerint például csak a mozgás tekinthető sportnak), az oktatás, az egységes szabályrendszer létrehozása, valamint a közösség összefogása, de a szakszövetség elismeréséhez szükséges, a sporttörvényben lefektetett jogi feltételeknek még egyik szervezet sem tudott megfelelni. Egy ilyen szervezet elismerése komoly lehetőségeket nyitna meg az iparág növekedése számára, és növelné a társadalmi elfogadottságot is.
Az e-sport iparág jelenlegi egyik legnagyobb kihívása a fenntartható finanszírozás megteremtése – nincs ez máshogyan hazánkban sem.
Az első számú problémát a limitált bevételi források jelentik, mivel a szponzori pénzeken, állami támogatásokon és a szövetségi/egyesületi tagdíjakon kívül strukturált, stabil finanszírozási források nem érhetők el. Míg nemzetközileg például a közvetítési díjakból származó bevétel az egyik leggyorsabban növekvő forrás, itthon ez egyelőre kevésbé hangsúlyos.
A két legfőbb bevételi forrást a mai napig az állami támogatások, valamint a piaci szponzorok jelentik a szektor számára. Az első V4 eseményhez kapcsolódó közvetlen támogatás mellett a Magyar Állam (pl. a Magyar Turisztikai Ügynökségen vagy az MVM-en keresztül) leginkább szponzorációs támogatások formájában nyújt forrásokat az e-sport számára, ezek az állami támogatások azonban hosszú távon nehezen tervezhetők, az iparág önfenntartását nem biztosítják.
A fenntarthatóság szempontjából a legfontosabb bevételi forrást a piaci szponzorációs és partnerszerződések jelentik, amiknek száma az utóbbi időben érzékelhető növekedésnek indult.
Az elmúlt hónapokból kiemelendő a HUNESZ stratégiai partnerségi megállapodása a Szerencsejáték Zrt.-vel, valamint a Magyar E-sport Válogatottat is támogató Hell Energyvel. Egyre népszerűbbé válnak az egyes versenyekhez kapcsolódó névadó szponzori megállapodások is, a K&H-n kívül többek között a MOL, a Media Markt, a Vodafone, a Szerencsejáték Zrt. Tippmixpro márkája, valamint a Honvédelmi Sportszövetség is támogatott már ilyen módon versenyt. Egyelőre azonban kevés a más sportágakban jellemző nagyságrendű szponzorációs megállapodás.
Az már visszafordíthatatlannak látszik, hogy a sokáig csak hobbinak tartott versenyszerű videójátékozás mára a profi sportrendszerekhez hasonló folyamatokat és kapcsolódásokat tudott kiépíteni hazánkban is, mindeközben a nemzetközi térképre is felhelyezte Magyarországot.
A fejlődésnek ráadásul csak a kezdeti szakaszát láthatjuk egyelőre – az e-sportba folyó befektetések jelentős potenciált vetítenek előre, melynek beteljesülése esetén a legnépszerűbb sportágakban látott nagyságrendek elérése sem elképzelhetetlen.
Ehhez azonban még számos akadályt le kell küzdenie itthon is az iparágnak:
a fenntartható finanszírozási keretek egyelőre nem biztosítottak, a társadalmi bizalmatlanság továbbra is jelentős, a nem tisztázott szervezeti keretek megnehezítik az e-sporton kívüli érintettekkel való kapcsolatfelvételt, és a hazai piac mérete is jelentős versenyhátrányt jelent nemzetközi téren.
Érdemes tehát az e-sporttal eddig nem foglalkozó szervezeteknek is követniük az iparági fejleményeket, hiszen a kihívások leküzdése esetén többek között a nehezen elérhető, ugyanakkor nagyon csábítónak számító fiatal fogyasztói réteg elérése terén is nyílhatnak új piaci lehetőségek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.