Ilyen lesz 2022 üzleti szemmel

A 2022-es év valószínűleg továbbra is a bizonytalanságokról, a változásokról és a változtatási kényszerekről fog szólni. A nagy globális láncok beszerzési problémái nem fognak egyhamar eltűnni. A saját alkatrészgyártás vagy az, hogy az olcsó munkaerőre messzi országokba telepített tevékenységeket közelebb hozzák az összeszerelő telephelyhez, költségnövekedést okoz. A termelékenység növelésének forrásait, amelyekkel a költségek növekedését ellensúlyozni lehet, keresik a vállalkozások. 

Ezek között az egyik legígéretesebb a digitalizáció, azonban ennek is jelentős költségei vannak, amelyeket a kisebb cégek nehezebben tudnak kigazdálkodni. 

Ráadásul gyorsabb terjedését a tudáshiány is gátolja. 

További probléma, hogy a korábban könnyen elérhető szállítási lehetőségek, amelyek a kiterjeszkedett láncok költséghatékony működését biztosították, szintén megdrágulnak, és ezen a területen is megnövekedett a szakemberhiány. Egyre kevesebben akarják vállalni az embert próbáló hosszú utakat, a nomád életformát, és inkább a családjukkal szeretnének több időt eltölteni. De igaz ez az egyszerű, mechanikus munkát végző cégekre is, ezek is számíthatnak növekvő elvándorlásra, szakemberhiányra. 

A pandémia ugyanis nemcsak a gazdaságot, hanem az emberek értékrendjét is megváltoztatta. 

Sokan jöttek rá arra, hogy a hajszás, sok műszakos rutinmunka embertelen, nem biztosítja a munka örömét, hiszen nem teszi lehetővé az önmegvalósítást, az emberi kiteljesedést, és inkább kiégéssel jár együtt. Egy amerikai szaklap szerint 2021 októberében egyetlen hónap alatt négymillióan hagyták ott munkahelyüket az USA-ban, és az üres álláshelyek száma 11 millióra ugrott (Industry Week, 2021. december 23.). 

A pandémia valószínűleg arra is ráébresztette az embereket, hogy a boldogság, a jóllét, vagyis az életminőség legalább annyira fontos az ember életében, mint a havi bér. Ez pedig azt jelenti, hogy egyre többen szeretnének nagyobb figyelmet kell fordítani aktív pihenésre, a kis közösségekben való részvételre, és különösen az otthonukra, a családjukra. 

Sokan választanak ezért, akár kisebb fizetést is elfogadva, olyan családbarát munkahelyet, ahol erős, összetartó közösségben, alkotó munkát végezhetnek, és közben jut idejük a családra is. 

A menedzsmentszakemberek arra figyelmeztetnek, hogy egyre fontosabb versenyelőnnyé válik a munkavállaló-központú szervezeti kultúra, amely a fejlődés lehetőségét is biztosítja. A munkahelyi fejlődéshez hozzájárulnak a tanulási, képzési lehetőségek, amelyek eredményeképpen a cég is versenyképesebb tudású munkavállalókra tesz szert. A tudás és az elkötelezettség lesz ugyanis a cégek számára a legfontosabb versenyelőny.  

Fontos téma lesz 2022-ben összgazdasági és vállalati szinten egyaránt a termelékenységi szint emelése is. Ezzel kapcsolatban a döntéshozóknak elsősorban a gépi-technológiai beruházások jutnak eszünkbe. Bebizonyosodott azonban, hogy a fizikai tőkefelhalmozás humánvagyon-felhalmozás, tudásnövelés nélkül nem hozza meg a kívánt termelékenységjavulást. Ezért is fontos a vállalati képzések általánossá válása. Továbbá a közgazdászok kevéssé figyelnek egy másik fontos termelékenységjavító tényezőre, az érzelmi és bizalmi tőke felhalmozásának szükségességére. 

A boldogabb, megelégedettebb ember termelékenyebben is dolgozik, sokkal inkább hajlandó saját ötleteivel, kreativitásával is hozzájárulni a cég vagy az intézmény sikeréhez.

Ha erre még rá is erősít egy olyan bizalmi légkör, amelyben egyértelmű, hogy az előrejutás a teljesítményhez, a jó minőségű munkához kötődik, akkor sokszorosan javulhat a munkavállalói közösség motiváltsága, és ezzel egyben a termelékenysége is. Magyarországon különösen fontos odafigyelni ezekre az összefüggésekre, mivel nálunk sincs egyensúlyban a mérleg két oldala: az egyik oldalon rengeteget költünk fizikai, technológiai beruházásokra, az érdemi termelékenységjavulást viszont gátolja a humánvagyon-felhalmozás sokkal alacsonyabb szintje. Ezt bizonyítja a költségvetés kiadási szerkezete is. 

Magyarország EU-s szinten is messze a legtöbbet fordítja költségvetéséből gazdasági beruházásokra (17,6 százalék), és a legkevesebbet – szűkebb és tágabb értelemben egyaránt – a humán beruházásokra (20,3 és 48,2 százalék). A szűkebb értelemben vett humánvagyon-ráfordítás az oktatási és egészségügyi ráfordításokat tartalmazza, a tágabb értelemben vettben pedig szerepel a munkanélküliek, a fogyatékossággal élők és az időskorúak támogatása is, figyelembe véve, hogy a társadalom eredményes működéséhez ezeknek a rétegeknek a fejlődése is hozzájárul, ezért a rájuk költött összegeket is befektetésnek és nem költségnek kell tekinteni. Az arányokat tekintve a vizsgált öt ország esetében azt látjuk, hogy a gazdasági – fizikai – beruházások aránya Magyarországon kiugróan magas a szűkebben és a tágabban vett humán beruházásokhoz viszonyítva (86,7 és 36,5 százalék), viszont a jelentős fizikai beruházások ellenére az IMD 2021. évi versenyképességi listáján, mint az ábrán láthatjuk, a vizsgált országok között csak a harmadik hely a miénk. 

A legjobb, 19. versenyképességi pozícióban Ausztria van, amely a gazdasági ráfordításokban a vizsgált országok között csak a harmadik helyen áll, viszont a szűkebb és tágabb értelemben vizsgált humán beruházások tekintetében az élen található. A humán beruházások hatására nyilvánvalóan nő egy ország versenyképessége a tudás és tehetség szempontjából is. Ezt bizonyítja az IMD 2021. évi tehetség-versenyképességi rangsora, amelyben Ausztria a hatodik, Magyarország pedig a 42. helyen van. A nemzetközi elemzések szerint a tudásszint és a termelékenység javításának lehetősége szoros kapcsolatban van egymással. A 2022. év legfontosabb feladata a magyar vállalatok számára is a termelékenység és erre építve a versenyképesség javítása lesz. Ehhez pedig a fizikaitőke-felhalmozáson túl jelentős tudásfelhalmozásra, humánvagyon-beruházásokra lesz szükség vállalati és össznemzeti szinten egyaránt. 

A gyors változásokba való sikeres bekapcsolódáshoz nem lesz elég a beruházási ráta magasan tartása. A gépeket ugyanis csak a felkészült, a munkájában örömét lelő emberek tudják hatékonyan működtetni. 

Nemzetközi elemzések bizonyítják, hogy a nemzeti tudás- és intelligenciaszint döntő hatással van a nemzeti és a vállalati termelékenységre és ezen keresztül a versenyképességre. 

Az intelligenciaszint fontos jellemzője még az együttműködési készség is, amelyet éppen az egészséges szervezeti kultúrák tudnak kialakítani. De hatással van az intelligenciaszint a tanulási képességekre, annak felismerésére és elfogadására, hogy a változó és kiszámíthatatlan környezetben a túlélés fontos feltétele az egyéni, vállalati és nemzeti szintű tanulás és továbbképzés. A tanulás segíti a változásokhoz való sikeres alkalmazkodást. Aki nem tanul, az lemarad, kiesik a változás fősodrából, és a futottak még kategóriába kerül. Tisztában kell lenni azzal is, hogy a fizikai beruházások önmagukban nem ösztönöznek tanulásra. Ahhoz a tanulás eredményeinek hasznosíthatóságát, a teljesítményalapú értékrendet és az ezekhez kapcsolódó magasabb jövedelmi és életminőségszintet is biztosító környezetre szintén szükség van. 

Soha sem voltak ezért olyan aktuálisak Széchenyi István gondolatai, mint ma: „A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma… Ennek több vagy kevesebb volta a nemzetnek több vagy kevesebb szerencséje.”