A bitcoin ára újabb heves hullámzáson esett át: a szeptember 29-i 41 030 dolláros szintről november 10-re 69 000 dollárra emelkedett, majd január 23-án 35 075 dollárra esett vissza. Abszolút értékben ez az árfolyam második legnagyobb csökkenése, bár százalékosan nagyobb visszaesés is történt már, mint például 2017. december 15. és 2018. december 14. között, amikor 83,8 százalékkal csökkent a Bitcoin ára. Tágabb kitekintésben azt lehet elmondani, hogy a mintegy 12 278 coint tartalmazó kriptovaluta-piac értékét november 8-án 3300 milliárd dollárra becsülték, amely január 30-ra 1750 milliárd dollárra zuhant vissza.
A „blokklánc” néven ismert elosztott főkönyvi technológián alapuló digitális magáneszközt, a bitcoint decentralizált digitális valutaként, peer-to-peer elektronikus készpénzrendszerként használják. Mivel nincs saját értéke, így az amerikai dollárban kifejezett piaci értékelése nem tekinthető másnak, mint egy buboréknak.
Ha valaki korán beszállt a bitcoinba, és e befektetése mellett erősen kitartott – a bitcoin ára 327 dollár volt 2015. november 20-án –, akkor 11 521,5 százalékos tőkenyereségre számíthatott január 30-án.
A bitcoin értéke február végére 200 ezer dollárt is érhet, de akár az is előfordulhat, hogy semmit sem fog érni.
Ha találomra kiválasztott tényezők véletlenszerű összeadódása révén egy adott időpontban a Bitcoin pozitív értékelést ér el, az azutáni értékeléseket feltehetően azok az arbitrázsfeltételek határozzák meg, amelyek megkövetelik, hogy a különböző eszközök kockázattal kiigazított hozamai egyenlők legyenek. Mivel a nulla mindig egy lehetséges értékelési szint a Bitcoin esetében, így az árfolyamában heves kilengésekre számíthatunk.
Igaz, ugyanez vonatkozik a jegybankok által kibocsátott fiat pénz értékelésére is. Bár az adófizetésre történő használata és a törvényes fizetőeszköz státusza előnyt jelent a kriptovalutákkal szemben, a közgazdaságtan elégtelennek bizonyul, amikor e jegybanki kötelezettség piaci értékét kell meghatározni. Miután nincs saját értéke, csak önmagára váltható át szabadon. Bár a valódi pénzek egyenlege számára egy megfelelő keresleti funkciót lehet feltételezni, ez a probléma elkenését jelenti.
Az sem segít, ha ehelyett azt feltételezzük, hogy a jegybankok fiat pénzállománya meghatározatlan produktív szolgáltatásokat vagy titokzatos felhasználási módokat biztosít a háztartások számára. A közgazdaságtan legfeljebb azzal a feltételezéssel állt elő, hogy a hatékony cserekereskedelem lehetetlen, és ezért szükség van a fiat pénzre az alapvető tranzakciók, mint például a fogyasztói vásárlások lebonyolításához.
De még ha ki is tudnánk préselni egy értelmes keresletet a valódi pénzegyenlegek iránt az önmagában értéktelen fiat pénzek univerzumából, a pénz árának meghatározása (amely az áruk és szolgáltatások általános árszintjének inverze) problematikus maradna, mivel a rugalmas árak világában mindig több egyensúlyi helyzet alakul majd ki.
Ha a jegybank által kibocsátott fiat pénznek van értéke, akkor az olyan magáneszközöknek is van, amelyekkel kapcsolatban biztosra vehető, hogy igény szerint és rögzített áron jegybanki pénzre váltható (mint például a kereskedelmi bankbetétek). Továbbá az állami betétbiztosítás még akkor is erősíti ezt a bizalmat, amikor a bankok kezén lévő legtöbb eszköz nem likvid.
Ezzel szemben a stabilcoinok – vagyis azok a digitális valuták, amelyek állítólag igény szerint, rögzített áron dollárra válthatók – lényegében biztosítás nélküli betétek. Amikor és ahol elfogadják ezeket, elősegíthetik a digitális fizetéseket. De még akkor is kockázatosak, ha a velük szemben tartott eszközöknek belső értékük van. Továbbá ha egy stabilcoin-kibocsátásból származó bevételt saját magában értéktelen kriptoeszközökbe fektetik, akkor a stabilcoin stabilitását a piacok megkérdőjelezhetik.
A látványosan kockázatos, önmagukban értéktelen kriptovaluták jelenlegi népszerűségét nehéz megérteni, és a vevőknek a blokklánc azon képességébe vetett hitét, miszerint a tranzakciókat megváltoztathatatlanul rögzíti, hamarosan próbára teheti a kvantum-számítástechnika megjelenése, ami még több kockázatot okozhat. Továbbá a proof-of-work módszert használó elosztott főkönyvek – mint például a bitcoin blokklánca – által felhasznált energia mennyisége minden egyes tranzakcióval egyre nagyobb lesz, ami a megfelelő karbonárazás, vagy annak hiányában a kriptopénzbányászatra kivetett adó bevezetése mellett szól.
Végezetül meg kell jegyezni azt is, hogy a kriptovaluta-birtokosok számára biztosított anonimitás súlyos aggályokat vet fel a pénzforrások illegális felhasználásával kapcsolatban, beleértve az adóelkerülést, a pénzmosást, a zsarolóprogramokkal végrehajtott támadásokból és más kiberbűncselekményekből származó bevételek elrejtését, valamint a terrorizmus finanszírozását. A probléma kezelése sürgőssé vált – és előfordulhat, hogy a kriptovaluták szabályozása nem lesz elegendő.
Copyright: Project Syndicate, 2022.
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.