Az ékszerbiznisz fogyasztóvédelmi kihívásai

Idén is volt Valentin-nap, az óra- és ékszerkereskedők örömére. Azt a fifikás vevőt pedig, aki – mondjuk ezen nap alkalmából –  online vásárolt egy szettet, majd  14 napon belül a szettből két terméket szeretne visszaküldeni, de a harmadikat, amely külön vásárlások esetén a legolcsóbb, vagy legdrágább lett volna, azt megtartaná, érdemes felvilágosítani arról, hogy az indokolás nélküli elállási jogát nem erre a célra találta ki a jogalkotó. És sorolhatnánk az ilyenkor tipikusnak mondható fogyasztói reklamációkat. Van azonban ennél komolyabb gondja is az iparágnak, ami ugyan nem szerepel nevesítve az idei évre meghirdetett fogyasztóvédelmi hatósági célellenőrzések listáján, de nem kizárt a komolyabb hatósági figyelem. A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége (FOME) az arany-ékszer webáruházak frontján ugyanis nemrég önszorgalomból körbenézett, és megállapította, hogy a forgalmazók többsége még mindig csak egy év kötelező jótállást vállal, holott már bő egy éve, 2021. január elseje óta eladási ár függvényében akár kettő, vagy három év is lehet annak határideje. 

Így a százezer forintnál drágább ékszerekre, órákra – beleértve az aranyból készülteket is –, már kettő év, sőt kettőszázötvenezer forinttól három év kötelező jótállás jár a fogyasztónak. A fogyasztóval ettől hátrányosabban szerződni pedig érvényesen nem lehet. Az a forgalmazó, aki megpróbálja, közérdekű pert kockáztat: a FOME az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) támogatásával azonnal közérdekű pert indított az egyik érintett vállalkozás tisztességtelen általános szerződési feltételei miatt. Márpedig az ITM ún. IT-laborjának szakemberei folyamatosan monitoringozzák a webáruházakat, és az illetékes kormányhivatalnak „lejelentik” a gyanúsakat. Utóbbiak utána indítják is az adott webshop ellenőrzésére a fogyasztóvédelmi hatósági eljárásokat. Mindenképp jól teszik az óra-ékszer forgalmazók és gyártók, ha aktualizálják a dokumentumaikat: előbbiek a 2021. január elsejétől, utóbbiak a 2022. január elsejétől irányadó fogyasztóvédelmi szabályokra tekintettel. 

Az iparág forgalmazóinak már tavaly január elsejével meggyűlt a baja a 151/2003. (IX. 22.) kormányrendelet által bevezetett, eladási értéktől függő ún. sávos kötelező jótállással, amely semennyire nincs tekintettel a „mögöttes” külföldi, de akár hazai gyártói helytállásokra, hanem generálisan, eladási értékhatárhoz igazodva szabja meg a forgalmazónak, hogy hány évig köteles a fogyasztó irányában jótállást biztosítani. Így főleg a drágább termékeknél gyakran előfordul, hogy a kiskereskedőt itthon terhelő jótállási helytállási idő „túlnyúlik” azon, amit a gyártó a termékére vállal – akár „guarantee”-ként, vagy „warranty”-ként. 

Emiatt sok hazai forgalmazó felülvizsgálta a kínálatát, hiszen nem szerencsés 3 év kötelező jótállást biztosítani, amikor az adott termékre a gyártó csak egy vagy két évre vállal helytállást. Más kérdés, hogy idén január elsejével a 373/2021 (V. I.) kormányrendelettel megérkezett a gyártói jótállás szabályozása a fogyasztói szerződésekben, így ha a gyártó az adott ékszer, óra tartósságára vonatkozóan maga jótállást biztosít – akár a termékleírásban, akár kapcsolódó reklámban –, akkor annak időtartamán belül felmerülő hibás teljesítéskor a fogyasztó vevő közvetlenül tőle kérhet kijavítást vagy kicserélést. Az erre vonatkozó fogyasztói tájékoztatást pedig elvileg a forgalmazó is köteles biztosítani. Még akkor is, ha a vevő praktikus megfontolásból nem a külföldi gyártónál fog reklamálni, hanem visszamegy az üzletbe, ahol vásárolt és ott lobogtatja a jótállási jegyet. 

Akárhogy is, a kötelező és a gyártói jótállás esetében is a jótálló fél viseli a bizonyítás terhét, ráadásul  előbbi jótállási jegyet, utóbbi jótállási nyilatkozatot köteles készíteni és célszerű elkerülni, hogy a fogyasztónak adott tájékoztatások összességükben megtévesztőek legyenek. Vagyis némileg egy csónakban eveznek a forgalmazók és a gyártók, amire a beszállítói megállapodások jó esetben figyelemmel vannak.