Hogyan használjuk megfelelően a gazdasági szankciókat?
Ukrajna megsegítése, valamint a nukleáris konfrontáció – a NATO és Oroszország közötti – elkerülése érdekében az Egyesült Államok és szövetségesei korábban elképzelhetetlen mértékű kereskedelmi és pénzügyi szankciókat vetettek ki az orosz gazdaságra. De vajon ez a fellépés megfelelő mértékű, és ezek a megfelelő szankciók?
A kereskedelmi szankciók a szankcionált országgal folytatott export, import vagy egyéb nemzetközi tranzakciók – beleértve a légitársaságok leszállási jogait, eszközértékesítéseket, hajózási jogokat és kikötői jogosultságokat – megtiltását jelentik. A blokádok jól ismert háborús szankciók, de békeidőben is szoktak büntetéseket alkalmazni. Ezek célja, hogy a szankcionált országot rákényszerítsék magatartásának megváltoztatására azáltal, hogy megakadályozzák abban, hogy hasznot húzhasson a világ többi részével folytatott kereskedelemből.
A szankciók alkalmazása az I. világháború után erősödött meg, amikor a kormányok Woodrow Wilson amerikai elnök vezetésével megállapodtak abban, hogy a nemzetközi vitákat katonai fellépés helyett gazdasági intézkedésekkel kezelik.
A szankciók fegyveres konfliktusokkal szembeni előnyben részesítése a II. világháború után is folytatódott, és azóta még inkább jellemzővé vált. 2020-ra az USA több mint tízezer entitás ellen vezetett be szankciókat – tízszer annyival szemben, mint 2000-ben –, amelyek közül sok Észak-Koreát, Kubát és Iránt érinti. Ezek az intézkedések nagyrészt a szankcionált országgal folytatott kereskedelem betiltásának (vagy korlátozásának) formájában történtek.
A szankciók különböznek a vámoktól. Míg a vámok célja általában az, hogy hatást gyakoroljanak az azokat kivető ország termelésére és foglalkoztatására, addig a szankciók elsődleges célja egy másik ország magatartásának megváltoztatása a büntetés okozta gazdasági problémák kikényszerítőereje révén.
Történelmi kitekintésben elmondható, hogy a szankciók csak korlátozott sikerrel jártak, hatékonyságuk az alapfeltételektől függően nagymértékben eltérő. Ha vannak olyan országok, amelyek nem csatlakoznak a szankciókhoz, akkor a szankcionált ország kikerülheti a büntetéseket, ha az azokat nem alkalmazó országokkal kereskedik, vagy azokon keresztül szervezi meg a termékek szállítását. 1991-ig a Szovjetunió rendszeresen eljátszotta ezt a szerepet azáltal, hogy továbbra is kereskedett az ENSZ által szankciókkal sújtott országokkal. Ráadásul az idők során új csempészési módszerek és a szankciók megkerülésének egyéb eszközei jelentek meg, ami a szankciók érvényesülését állandóan megnehezíti. Minél tovább vannak érvényben a büntetések, annál több módot találnak a cégek és más szereplők ezek megkerülésére.
A helyzet az 1990-es években változott meg, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) elkezdett átfogó szankciókat bevezetni egyes országok ellen. Az ENSZ BT 1990-ben pénzügyi és kereskedelmi embargót rendelt el Irakkal szemben válaszul annak Kuvait elleni inváziójára. Az amerikai szankciók megtiltották az amerikai vállalatoknak, hogy bármilyen ügyletet bonyolítsanak le iraki entitásokkal, és további másodlagos büntetéseket alkalmaztak az Irakkal továbbra is üzleti kapcsolatban álló vállalatokkal folytatott tevékenységekre, valamint az Irakban gyártott alkatrészeket tartalmazó árukra és szolgáltatásokra. Az ilyen elsődleges és másodlagos szankciók rendkívül nagy károkat okozhatnak a szankcionált országok számára, de nem győzték meg a kubai, a venezuelai vagy az észak-koreai kormányzatot, hogy változtassanak magatartásukon.
Amikor Oroszország február végén megtámadta Ukrajnát, Joe Biden amerikai elnök kormányzata szigorú kereskedelmi szankciókat, valamint példátlan pénzügyi korlátozásokat vezetett be Oroszországgal szemben. A legtöbb ország hasonló intézkedéseket hozott. Például az orosz bankokat kizártak a nemzetközi fizetések lebonyolítására szolgáló SWIFT pénzügyi üzenetküldő rendszerből. Emiatt az oroszok nem használhatják tartalékaikat, nem kaphatnak ellentételezést exportjuk nagyobb részéért, valamint csak rubelben vagy más fizetési rendszeren keresztül fizethetik ki importjukat.
Ezeknek a szankcióknak a hatásai átfogóak voltak.
Bár Kína kiépítette saját határon átnyúló bankközi fizetési rendszerét (CIPS), a nemzetközi fizetések túlnyomó részét ma is a SWIFT kezeli. Amiyatosh Purnanandam, a Michigani Egyetem közgazdászprofesszora az orosz bankok SWIFT-ből történő kizárását az orosz gazdasági rendszer elleni erőszakmentes atomtámadásnak nevezte. Válaszul Oroszország más csatornákat keresett a fizetések fogadására és teljesítésére. Például nyomást gyakorolt Indiára egy „rúpiát rubelért” megállapodás érdekében, amelynek keretében kőolajat exportálhatna különböző termékekért cserébe.
Az orosz gazdaságot ért károk valódi mértéke azonban nagyban függ majd az Európai Uniótól, Oroszország legnagyobb külkereskedelmi partnerétől.
Ha az európaiak leállítanák az olaj- és gázimportot Oroszországból, akkor az orosz gazdaságnak okozott károk gyorsan jelentkeznének és súlyosak lennének. A problémát természetesen az jelenti, hogy az energiabojkott Európa számára is rendkívüli problémákat okozna. Bár az USA és más országok enyhíthetik ezeket a károkat, valószínűleg nem tudnák ellensúlyozni a kínálat csökkenését. Továbbá az EU-ba irányuló orosz olaj- és gázexport jelentős csökkenése a szénhidrogénárak hirtelen drámai megugrását okozná világszerte, ami minden energiaimportőr országot sújtana.
Miközben az Ukrajna elleni orosz invázió borzalmai a közvélemény szankciók melletti erős támogatását váltották ki, a kérdés az, hogy a büntetések meddig maradhatnak érvényben. Minél tovább alkalmazzák azokat, annál nagyobb kockázatot jelentenek a nemzetközi pénzügyi rendszer számára. Ahogy Oroszország alternatív kereskedelmi és finanszírozási megoldásokat keres, és ahogy más országok is egyre jobban aggódnak az esetleges amerikai szankcióknak való kitettségük miatt, a SWIFT-rendszer alapjai egyre jobban sérülnek. Ha a szankciókat viszonylag rövid ideig alkalmazzák, akkor a SWIFT-et érő károk kivédhetők. Ha azonban Kína felgyorsítja a CIPS fejlesztését, akkor a nemzetközi pénzügyi rendszert érő hosszabb távú következmények jelentősebbek lesznek.
A nyitott nemzetközi kereskedelmi és fizetési rendszert támogató országoknak fel kell ismerniük ezeket a hosszabb távú kockázatokat, és minden lehetséges lépést meg kell tenniük a pénzügyi szankciók időtartamának és káros hatásainak korlátozása érdekében. Kezdhetik azzal, hogy támogatják az Oroszország elleni szigorítások sikerének biztosításához szükséges multilaterális együttműködést és koordinációt. De határozottan el kell kötelezniük magukat arra is, hogy növelik az EU-tagállamok olaj- és gázellátását, és a konfliktus lezárultával feloldják a szankciókat.
Copyright: Project Syndicate, 2022.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.