A magyar könnyűipar 21. századi lehetőségei

A hazai textil- és ruházati ipar, amely a divatipar része, egyidős a magyar iparral. Volt olyan hosszabb időszak, amikor Magyarország Európa élvonalába tartozott a gyártás, illetve a trenddiktálás területén. A 19. század második felében Európában elkezdett fellendülni a divatipar, Budapesten is sorra nyitottak a divatszalonok, hazánk Fischer Júlia által került fel a divat világtérképére, nagyszerű újításokat köszönhetünk neki. Az 1945 utáni időszak gazdaságpolitikai döntései, majd a rendszerváltást követő átrendeződés és elsősorban az iparági vízió és átgondolt márkaépítés hiányának következtében az iparág súlya azonban jelentősen csökkent a korábbihoz képest.

A múlt kihívásai ellenére hazánk továbbra is komoly gyártói háttérrel és kapacitással rendelkezik, amelyet nem csak megbecsülni, fejleszteni is kell. A Magyar Könnyűipari Szövetség (MKSZ) és a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület (TMTE) adatai szerint a hazai ruha- és textiliparban közel 6600 vállalkozás valamivel több, mint 30 ezer embert foglalkoztat. Az átlagosan 10-25 embert foglalkoztató cégek leginkább felsőruházatot és munkaruhákat állítanak elő gyakran bérmunkában, világmárkák számára. A magyar varrodák kis és nagy szériás megrendeléseket is teljesítenek, aránylag nagynak számítanak az 1500-2500 darabos gyártások, de előfordulnak kézművességet igénylő megbízások is.

A legfrissebb elemzések alapján elmondható, hogy a magyar divat- és ruhaipari gyártás és értékesítés forgalma a középmezőnyben helyezkedik el a közép-európai régióban. Emellett nem kis elismerése az iparágnak, hogy nemzetközi prémium- és luxusmárkák választják gyártói bázisnak Magyarországot. 

A legfejlettebb gazdaságokban azért kap egyre több figyelmet ez a szektor, mert a felmérések szerint a divatipar az átlagnál gyorsabban növekszik, kedvezőbbek a kilátásai, és jelentős, növekvő szerepet játszik a legfejlettebb európai országok exportjában, és különösen az Európán kívüliben.

Kijelenthetjük, hogy a divat- és dizájnipar intenzív átalakításra szorul, mivel jelenleg sajnos a világ egyik legszennyezőbb iparága.

A McKinsey legfrissebb tanulmánya rámutat, hogy az ágazat átalakításának kulcsa a gyártók kezében van, ami komoly felelősség. Az ágazatnak meg kell tennie az első határozott és drasztikus lépéseket a körforgásos divat és dizájn kialakítására. A körforgásos gazdaságban az eldobás kultúráját az anyagok folyamatos körforgásának kell felváltania, amely hatékonyabb erőforrás-felhasználást és kisebb környezetterhelést tesz lehetővé. Az ellátási láncok rövidülése miatt a közép-európai térség erősödésre számíthat, illetve várhatóan a luxusszegmensre is nagyobb lesz a kereslet a következő években. Ezzel együtt a digitalizáció korában minden esélyük megvan a tervezőknek arra, hogy világmárkát építsenek ma Magyarországon. 

A koronavírus-járvány rengeteg lehetőséget is biztosít a gyártói szektornak, ugyanis a nagy márkák, de még a fast fashion világa is elkezdi visszaszervezni Európába a gyártást.

Folyamatosan zajlanak a tárgyalások a beszerzési osztályokkal, amelynek koordinációjában óriási szerepe van egy olyan ügynökségnek, mint a miénk, hiszen így segíthetjük a márkák munkáját. Ahhoz, hogy ezt a lehetőséget megfelelően kiaknázzák a gyárak, fel kell őket készíteni a tárgyalásokra, és ebben nagy segítségünkre lehet az először 2020-ban elindított Gyártó Mentorprogramunk.

Ezt a programot az iparág kvalitatív és kvantitatív felmérése és személyes interjúk adatai alapján hoztuk létre, ugyanis jól látható, hogy hol van szükségük szakmai segítségre a magyar könnyűiparban tevékenykedő gyárak és vállalkozások tulajdonosainak, hogy a meglévő lehetőségeiket hatékonyabban kihasználva fejlődhessenek. A gyártók versenyképességéhez hozzátartozik, hogy megfelelő fejlettségi szinten legyenek a gépeik, és megfelelő munkakörnyezetet biztosítsanak a munkavállalóiknak. Ehhez kiemelt segítséget nyújtott idén az Innovációs és Technológiai Minisztérium divat- és dizájnipari kkv-k támogatására kiírt pályázata.

A nemzetközi piacokon való helytállás tőkeigényes folyamat, ezért a hazai stabilitáshoz és a külföldi sikerhez a megszerezett tudás mellett elengedhetetlen, hogy a márkák befektetői támogatásban is részesüljenek. Ebben segít például a Hiventures által létrehozott Divat & Design Tőkealap, amely újabb lendületet ad a kreatív szektornak.

Ha visszanézünk, a volt szocialista országokban a rendszerváltás után bár különböző mértékben, de mindenhol visszaesés volt tapasztalható a divatipar összes területén, ugyanakkor az utóbbi tíz évben számos környező országban több, kifejezetten erős vállalkozás is megjelent. Az állami szerepvállalás pedig nem példa nélküli: az országok állami és európai uniós források biztosításával igyekeznek a divatipart fejleszteni. 

Lengyelországban, Csehországban, Romániában, Szerbiában és Szlovéniában egyaránt jelentős volt korábban a textil- és ruházati ipar, amelynek egy részét Csehország a műszaki textilgyártásra, Románia a nyugat-európai vállalatoknak bérmunkát végző varrodákra, Szerbia pedig ruhaipari stratégiára és külföldi befektetésekre építve tudta megtartani. Szlovéniában a textilipar elhúzódó válsága figyelhető meg. Lengyelországban a divatipar a régiós versenytársaktól eltérő fejlődési utat járt be: az erős belföldi piacra építve jelentős fast fashion márkákat épített ki. Összességében kijelenthető, hogy a vizsgált régiós versenytársak divatipara jelenleg eredményesebb és jelentősebb, mint Magyarországé.

A ruházati iparágak helyzetét illetően azonosíthatók azok a főbb kihívások, amelyek jelenleg a versenyképesség gátját képezik hazánkban, és amelyekre a 2021 folyamán véglegesített Nemzeti Divatipari Stratégia releváns válaszokat fogalmazhat meg.

A gyártás területén főbb kihívás a gyorsan fejlődő technológia térnyerése, a középtávú globális üzleti tervezés, de fontosnak tartom megemlíteni a nagyfokú bérmunka-orientációt, a nehézkes kis szériás gyártást, vagy a szakember-utánpótlásban jelentkező nehézségeket. A régiós országok követendő jó gyakorlatai közül kiemelném a hosszú távú divatipari stratégiai gondolkodást, a központi koordinációt, az innovációra való törekvést, az exportképességre helyezett fókuszt, a divatrendezvények hangsúlyos szerepét, a belföldi szereplők képességeinek és kitörési pontjainak reális felmérését, valamint a gazdaság különböző szereplői közötti összefogás fontosságát.

A pandémia és az ukrán–orosz krízis mellett számos gazdasági változás várható, amely befolyásolhatja az iparágat, ám ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy a magyar könnyűipar megújulása egyre időszerűbb és tetten érhetőbb. Végső célunk eléréséhez – a divat- és dizájnoldalon is regionális, központi szerepkör betöltése – fontos az iparágat globálisan szemlélni és nem csak egy konkrét területre fókuszálni. Minden területet ugyanúgy szükséges fejleszteni, továbbá újabb és újabb lehetőségeket kell találnunk, amelyeknek köszönhetően hosszú távon ismét aranykorát élheti a magyar könnyűipar Európában.