Új rajt, új időszámítás

Az Országgyűlés megszavazta Orbán Viktor miniszterelnök sorrendben ötödik kormányát, amelynek a struktúrájában új tárca található, a Lázár János vezetésével megalakuló Építési és Beruházási Minisztérium. Létrejötte, feladatköre és a miniszter személye nagy várakozást kelt szakmai-mérnöki körökben. E várakozásról szeretnék néhány gondolatot megosztani. 

Mindenekelőtt az szögezném le, hogy az építéssel és beruházással foglalkozó minisztérium, amely kiemelkedő rangot kapott a kormányzati munkában, fontos és pozitív változásokat vetít előre az építőiparban és a hozzá kapcsolódó nemzetgazdasági területeken. Az építőipar különleges helyet foglal el a nemzetgazdaságban. A nemzetközi és a hazai gyakorlat, valamint a tudományos kutatások igazolják, hogy az építőipari termelés hozzájárul a gazdaság növekedéséhez, a környezet formálásához, a szegénység csökkentéséhez, a többgenerációs munkanélküliség felszámolásához és nem utolsósorban a lakosság életkörülményeinek javításához, elégedettségéhez.

Az építéssel és a beruházásokkal kapcsolatos kérdések tehát az egész patrióta nemzetgazdaságra kihatnak, és számottevő hatással vannak az állampolgárok érzületére és szociális, pénzügyi helyzetére is.

Elég lehet csak az infrastrukturális beruházásokra gondolni, vagy az építőanyagok beszerzésének gondjaira, az egekbe szökő és jobbára kiszámíthatatlan árakra vagy a szállítási-fuvarozási problémákra, továbbá a lakossági fogyasztásban megmutatkozó energiatudatosság nem megfelelő voltára, az energiapazarlására.

Úgy vélem tehát, hogy e minisztérium fölállítása bölcs döntés volt, a legjobbkor jött, mert egy erős jogosítványokkal rendelkező, erős kezű miniszter által irányított kormányzati intézménnyel meg tudunk felelni azoknak a kihívásoknak, amelyeket közelmúltunk és jelenünk nehézségei, a Covid-járvány okozta veszélyhelyzet és a szomszédunkban folyó háború – rövid és hosszú távon – okoz.

Lázár János a miniszterjelölti meghallgatásán több olyan kérdést is szóba hozott, amelyek az elmúlt évtizedekben gyakran előtérbe kerültek, megnyugtató módon azonban nem rendeződtek. Csak a legfontosabbakból egy csokorra való: az infrastrukturális beruházások gördülékenyebbé tétele, a magyar vállalkozások versenyelőnyének kimunkálása:

Engem ugyanis Orbán Viktor egy magyar világ építésére kért fel, és nem másra.

A magyar mérnöki irodák és a magyar vállalkozások hányatott sorsára, például a tervezőirodák megszűnésére, kamaránk számtalanszor fölhívta a figyelmet az elmúlt másfél évtizedben, és reméljük, hogy végre számottevő lesz a változás ezen a területen. Lázár János tervei szerint még az idén új állami beruházási kerettörvény elfogadására tesz javaslatot az Országgyűlésnek. Ennek hiányát is többször kifogásoltuk. Lázár János azt is kiemelte, hogy a lokális szempontokat nem szabad és nem lehet megkerülni a beruházásoknál, és törekedni fog az ökológiai szempontok érvényesítésére is. Azt is kiemelte, hogy az építésügy, az építészet, az örökségvédelem nagyobb teret kap az új szemléletben.

Az ambiciózus tervekről olvasva úgy gondolom, hogy új rajt, új időszámítás következik a beruházások és az építkezések hazai világában. A miniszterben megvan erre az eltökéltség, és Orbán Viktor támogatását is megkapja hozzá:

Országépítési minisztérium létrehozására kért fel a miniszterelnök

– mondta. Az is fontos nekünk, mérnököknek, hogy számít a szakértelmünkre, és ezt a szakmai kamarákkal való együttműködésben ültetné át a gyakorlatba. A mérnökök készen állnak, ahogy azt kamarai vezetőként többször is hangoztattam. 

És befejezésül még egy gondolat: az új Építési és Beruházási Minisztérium létrejötte közel esik az építők napjához, amelyet hagyományosan június első vasárnapján ünnepelünk. Idén már szabadon, alkotó- és munkaközösségekben egybegyűlve. Ezen a napon – megbecsülésük jeléül – az építő- és építőanyag-iparban dolgozók előtt hajtunk fejet, mert az ő munkájuktól épített környezetünk minősége, szépsége, és nem túlzás azt mondani, világunk, életünk biztonsága függ.

Ezért az épített környezet alakítása nem egyetlen szakma belügye, hanem meghatározó társadalmi, társadalompolitikai kérdés. Az építés csapatmunka, összetett alkotói tevékenység, benne valósul meg a mérnöki tervezés, a kivitelezés, a megépítés folyamata, a munka eredménye pedig úgy foglalható össze, hogy az elkészült alkotás kiszolgálja az építtető igényeit, eleget tesz a funkcionális elvárásoknak, és megjelenésével gazdagítja a környezetét. Az építés az emberiség gazdasági és kultúrtörténetének egyedülálló, semmi mással össze nem hasonlítható, sajátos területe. Az utánunk jövő generációk számára tesszük élhetővé szűkebb és tágabb pátriánkat, távlatokat nyitunk előttük.

Épített világunk nem más, mint a természetnek az emberi léthez alakított része, ezen belül egy nemzet közkincse. Olyan közkincs, amelyben együtt, egymást feltételezve van jelen az alkotó egyén és a társadalom, a múlt és a jelen. Épített környezetünk a kor gazdasági és politikai viszonyainak pontos tükre. Minden kor épít – teremt és őriz –, meghatározva a saját és a további nemzedékek életminőségét. Ezért is üdvözülhetjük az új Építési és Beruházási Minisztériumot; az intézmény egyik fontos, talán a legfontosabb küldetése ugyanis ez lehet.