Uniós bejelentésvédelem: egyelőre sötétben tapogatóznak a cégek

Nagy a bizonytalanság az uniós bejelentésvédelmi rendszer (whistleblower irányelv) országonkénti bevezetésének elhúzódása miatt, és nem alaptalan a félelem, hogy a végeredmény egy széttagolt, jogbizonytalanságokkal sújtott megoldás lesz, amely nem javít érdemben a visszaéléseket bejelentők kiszolgáltatottságán, viszont újabb súlyos terhet róhat a vállalkozásokra. A régiós és a hazai szereplők helyzetét nehezíti, hogy Magyarország az egyetlen uniós tagállam, amely a nyilvánosan elérhető adatok szerint semmilyen érdemi munkát nem végzett el az átültetés érdekében. Az adatvédelmi szakértő szerint a több tagállamban is jelen lévő vállalatoknak érdemes minél előbb felkészülniük a whistleblower szabályozással megérkező compliance (megfelelőségi) kihívásokra.

Az Európai Unióban már három éve megszületett az az irányelv, amelynek célja, hogy egységes, tehát minden tagállamban érvényesülő védelmet nyújtson azok számára, akik valamilyen uniós jogot érintő visszaélést szeretnének bejelenteni. Az uniós országok malmai azonban lassan őrölnek: szigorúan véve már az első, 2021 decemberi határidőt sem tudták tartani a tagállamok, az irányelv helyi alkalmazása pedig az eddigi tapasztalatok szerint annyira különböző, hogy ennek végül az eredeti cél, az egységes szabályozás láthatja kárát. Pedig a minimumszabályok egységes átültetése a lokális jogrendbe a multinacionális, régiós és helyi vállalatok számára is egy kiszámítható környezetet teremtene, az EU-s céloknak megfelelően könnyítené a bejelentések megtételét, és csökkentené a megtorlástól való félelmet. A jelentősebb harmonizáció elmaradása megágyazhat egy olyan európai visszaélés-bejelentő ökoszisztémának, amely a több tagállamban is jelen lévő vállalatok számára nagyobb compliance terhet jelenthet a különböző bejelentési csatornák és eljárásrendek fenntartásával.

Egyelőre nagyon eltérők a helyi szabályok

Az EU is tisztában volt azzal, hogy az irányelv átültetése bonyodalmat okozhat, ezért a minimumfeltételek megalkotásával hagyott némi mozgásteret a tagállamok számára, ám sok esetben ezeket is figyelmen kívül hagyják. Érdekes például, hogy amíg az ír tervezet szerint a kizárólag a bejelentő személyét érintő sérelmeket nem lehet bejelenteni, addig a lett törvény pusztán etikai kihágások bejelentését is engedélyezi. A szlovák tervezet szerint csak a jóhiszemű bejelentők számára jár védelem, ami élesen szembemegy az irányelv azon kikötésével, hogy a bejelentő szándéka és jóhiszeműsége nem vizsgálható. A legutóbbi román tervezet szerint pedig kizárólag olyan bejelentést kötelesek fogadni és kivizsgálni a szervezetek, amelyek kellő támogató bizonyítékkal lettek benyújtva, kizárva a konkrét bizonyíték nélkül, a bejelentő megalapozott aggályaira építő bejelentéseket. Az EU várhatóan nem fog zöld utat adni az ehhez hasonló hibás átültetéseknek, így a tagállamok számottevő részében akár évekig is elhúzódhat az implementációs folyamat.

Kihívás a multik számára

A helyi különbségek nem könnyítik meg a multinacionális vállalatok számára az egységes rendszer kiépítését. Ráadásul az irányelv azt írja elő a multiknak, hogy különböző országokban önálló, decentralizált belső csatornákat tartsanak fenn a leányvállalataik, ami kompetenciazavarokhoz vezethet.

Érdemes előre felkészülni

Az átültetési nehézségek ellenére érdemes a szervezeteknek idejében felkészülniük, és elkezdeniük annak vizsgálatát, hogy milyen formában tudnak majd a legkönnyebben és legbiztonságosabban eleget tenni a visszaélés-bejelentések fogadásának. Általánosan elfogadott megfigyelés, hogy a munkavállalók a munkáltató saját bejelentési csatornáit preferálják, így nagyszámú nyilvános, külső csatornán történő bejelentést lehetne megelőzni, amelyek egyébként a szervezet jó hírnevének is jókora károkat tudnak okozni. Az irányelv deklarált célja, hogy a releváns információ a lehető leggyorsabban jusson el a probléma forrásához legközelebb állókhoz, támogatva a szervezeteken belüli hatékony kommunikáció és a szervezetek társadalmi felelősségvállalási kultúrájának erősítését. 

Egy gondosan, a jogszabályi követelményeknek és az adott szervezet struktúrájának, igényeinek leginkább megfelelő rendszer kiépítésével a bejelentés nem csak az adott üggyel összefüggésben nyújthat segítséget a szervezet vezetése számára, ezek az információk az operáció számos területén jelenthetnek kiemelkedő előnyt.