Véget ér az olajegyezmény, hova tart az ár?

Az idei év második fél évében újra megmutatkozhat az olaj árfolyamának a világgazdaság hőmérőjeként betöltött szerepe. Az amerikai könnyűolaj 2020 májusa óta töretlen áremelkedésében akár jókora törést is okozhat, ha a világgazdaság ténylegesen recesszióba fordul, ahogy arra egyre többen számítanak a jegybankoktól a befektetőkig. A továbbra is tetemes háborús prémiumot tartalmazó árszintet a kereslet-kínálat naponta változó egyensúlya határozza meg, és az elszabaduló fogyasztói árak megzabolázásának legnépszerűbb módja a kereslet letörése a pénz megdrágításán keresztül.

A mostani emelkedő trend origója 2020 májusában volt, de a vártnál sokkal gyorsabb kilábalás a koronavírus-járványból nagymértékben megnövelte a feldolgozott termékek iránti keresletet, hiszen a két évig a lezárásoktól szenvedő lakosság alig várta, hogy újra élvezhesse az autózás örömét. Azonban a két év nemcsak a lakosságra, hanem az olajiparra is negatív hatással volt. A nagyfokú bizonytalanság miatt beruházások maradtak el, vagy az egészségügyi óvintézkedések miatt nem tudtak megvalósulni időben. A finomítók közül is többet leállítottak az elmúlt két évben, így, ha van is olaj, felhasználható terméket előállítani belőle költséges és időigényes lett. Evvel rendkívül érzékennyé vált az ellátási lánc, ahogy arra az OMV schwechati finomítójának tervezett karbantartási munkálatai során történt baleset is rámutatott. A megugró kereslet és a csak lassan reagáló kínálat stabil emelkedő pályára állította az olajárakat. Ebben nagy szerepe volt az OPEC+ kartellnak, amely még 2020 áprilisában a koronavírus-járvány hatására, a példa nélküli mértékben visszaeső keresletre reagálva önként csökkentette napi 9,7 millió hordóval a kitermelését. A probléma onnan származik, hogy a 2020 tavaszi olajárháború és az Egyesült Arab Emírségek által vezetett 2020. nyári zendülés következtében csak nagyon lassan állították vissza a korábbi kitermelési szintjüket.

A július eleji OPEC-ülés volt az utolsó, amelyen sor került a következő hónapra vonatkozó kitermelési kvóta megállapítására. Egyelőre nem tudni, hogy mi lesz a kartell történelmében is példa nélküli megfeleléssel járó kvótarendszer sorsa. Mérlegelniük kell, hogy az Oroszországgal szembeni szankciók miatt keletkezett kínálati hiány pótlásával hűtsék a hordónkénti 110 dolláros árakat, mozgósítva fogyatkozó termelési tartalékkapacitásaikat, vagy továbbra is élvezzék az akár napi egymilliárd dolláros – olajárból származó – költségvetési bevételeiket. A végső döntés Joe Biden amerikai elnök júliusban esedékes szaúdi királyságbeli látogatásától függhet, ahol a cél természetesen a felszínre hozatal bővítése.

Ugyanakkor több dolog is nehezíti az OPEC-kitermelés bővítését. A júniusi G7-csúcstalálkozón a francia és az amerikai elnök közötti párbeszédből kiszivárgott, hogy már Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek sem tudja lényegesen növelni a kitermelési szintjét, holott még ők álltak a legjobban a kiaknázatlan kapacitások terén. Tény, hogy mindkét ország tudna többet kitermelni, de nem azonnal. Ez számottevő beruházásokat igényelne, ami egyes esetekben már folyamatban is van. Szaúd-Arábia a híresztelt napi 12,2 millió hordós kitermelése helyett eddig csak 11,6 millió hordót tudott tartósan a felszínre hozni, még az olajárháború idején, 2020 áprilisában. A jelenlegi OPEC-megállapodás értelmében augusztusban napi 11 millió hordót hozhatna a felszínre.Minimális szintű többletkapacitásokra utal, hogy idén májusban az OPEC+ összesített kitermelési szintje napi 2,7 millió hordóval maradt el a kvótaszinttől. Sőt, a 2020 májusában aláírt egyezmény óta egyetlen hónapban sikerült csak felülteljesíteni a kvótaszintet, az összes többiben alatta maradt a kitermelés. A kartell az elmúlt két évben 562 millió hordóval kevesebbet hozott a felszínre, mint a kvótaszint által megállapított mérték.

Mindezek alapján, ha sikerülne is rábírni az Öböl menti országokat a kitermelés növelésére, az csak középtávon vezetne eredményre a szűkös kapacitások miatt. Így viszont a magasabb olajárak velünk maradnak, legalább a nyár végéig.