Az orosz gázszállítások csökkentése nem teszi tönkre a német gazdaságot
Az orosz földgázszállítások csökkenése által kiváltott európai földgázválságról szóló megszokott vélekedések nagy része két feltételezésen alapul. Eszerint a német gazdaság az olcsó orosz gáztól függ, és az erre a függésre alapozott működés igen rosszul sül el. Ám a német ipar erős, és bár az ország sok földgázt importál Oroszországból, a számok és a gazdasági összefüggések alaposabb vizsgálata nem támasztja alá az uralkodó narratívát.
Először is, a földgáz nem játszik elég nagy szerepet ahhoz, hogy egy iparosodott gazdaság húzóereje legyen. 2019-ben a vezetéken keresztül érkező gázimportért 30 milliárd dollárt fizetett Németország, ami a GDP-jének csupán a 0,75 százalékát tette ki, és az ország gázfogyasztásának összértéke a GDP 2 százalékát sem érte el. Hasonlóan mérsékelt arányokat lehet látni szerte az iparosodott gazdaságok körében, ami azt mutatja, hogy az olcsó gázimport nagy valószínűséggel nem számít kiemelkedő növekedési tényezőnek. Továbbá az is elmondható, hogy bár Németországban és Nyugat-Európa nagy részében az elmúlt két évtizedben stagnált a gázfogyasztás, a gazdaság, ha lassan is, de növekedett.
Azt az érvet sem támasztják alá a számok, miszerint az olcsó orosz gáz nagyobb mértékben kedvezhetett Németországnak, mint más országoknak.
2019-ben Németország a globális földgázfogyasztásnak csak mintegy 2,3 százalékát fedte le, miközben a világ GDP-jének 4,5 százalékát adta.
Németország GDP-egységre vetített gázintenzitása így a globális átlag mintegy felének felelt meg, ami jóval alacsonyabb mérték az Egyesült Államok és számos más iparosodott ország, köztük Japán és Dél-Korea szintjéhez képest.
Az európai gazdaságok jellemzően takarékosabbak az energiahasználat terén, mint a világ többi része. De Németország még Európán belül is jól teljesít e téren, GDP-egységre vetített gázfogyasztása alacsonyabb, mint más nagy európai gazdaságoké, például Olaszországé vagy Spanyolországé. Ez azért is meglepő, mert ebben a két mediterrán országban jóval kevesebbet kell fűteni (nyáron a légkondicionálók jóval kevesebb energiát igényelnek, mint télen a fűtés). Egyedül a jelentős atomenergia-szektorral rendelkező Franciaország függ kevésbé a gáztól.
Hasonló képet mutatnak a kapcsolódó mérőszámok, így például az energiaimport GDP-hez viszonyított aránya, vagy az ipari célú gázfelhasználás értéke az ipari hozzáadott érték arányában. Ezen mutatók szerint a német gazdaság kevésbé intenzív módon használja az energiát, mint a legtöbb ország.
Az a nézet, amely szerint a német ipar előnyt húzott az olcsó orosz gázhoz való hozzáférésből, nem veszi figyelembe a realitást, azt, hogy létezik egy európai gázpiac, ahol a nagykereskedelmi árak csak kismértékben tértek el az egyes országokban. Lehet természetesen azzal érvelni, hogy Oroszország azért adta olcsón az energiát Németországnak, hogy függővé tegye. Az adatok azonban nem igazolják azt az általános vélekedést, hogy Németország olcsón kapja a gázt.
Az elmúlt évtizedben a német ipar mintegy 10 százalékkal többet fizetett a földgázért, mint versenytársai a többi nagy európai gazdaságban.
Az északi-tengeri gázmezőkről érkező szállítások lehetővé tették a brit ipari cégek számára, hogy kevesebbet fizessenek a gázért, mint kontinentális versenytársaik, de úgy tűnik, ez nem sokat segített rajtuk.
Az egyetlen olyan gazdaság, amely egyszerre tekinthető energiaintenzívnek, és olcsó földgázzal is rendelkezik, az Egyesült Államok. Az átlag amerikai polgár több mint kétszer annyi földgázt használ, mint egy európai (az amerikai adat évi 25 megawattóra, míg az európai országokban 10 megawattóra ez az érték). Továbbá az amerikai földgázárak az elmúlt két évtized nagy részében valamivel alacsonyabbak voltak, mint a német vagy az uniós árak, és ma már csak a töredékét teszik ki az európai áraknak, miután az utóbbiak az ötszörösükre emelkedtek, míg az amerikai árak alig változtak. E költségelőny ellenére azonban az USA – és az Egyesült Királyság – feldolgozóipara nem növekedett erőteljes mértékben.
Az orosz gáz nélküli világhoz való alkalmazkodás természetesen súlyos problémát okoz Európa számára. Bár Németország sebezhetőbbnek tűnik, mert korábban a gáz nagy részét Oroszországból kapta, ez a helyzet gyorsan megváltozhat. Németország rekordidő alatt új kapacitásokat épít, hogy képes legyen annyi cseppfolyósított földgázt importálni, amennyivel a kisebb orosz szállítások ellenére fedezni tudja a hazai keresletet. Tudni kell azt is, hogy a gáz iránti németországi kereslet a magas árak miatt már most is csökken.
Amint ez az importkapacitás kiépül, Németország ugyanolyan helyzetbe kerül, mint európai szomszédjai, amelyeknek szintén LNG-t kell beszerezniük. Az árak várhatóan még egy ideig magasak lesznek.
Az uniós átlag alatti energiaintenzitással azonban Németország valamivel jobban viseli majd a költségterheket, mint Olaszország, Spanyolország és néhány kelet-európai állam.
Franciaországot természetesen sokkal kevésbé érinti majd ez a helyzet, legalábbis akkor, ha atomerőművei ismét teljes kapacitással tudnak termelni.
Nem szabad megfeledkeznünk a globális helyzetről sem. Az orosz gáz nagy százalékának kivonásával a piacról (ami bekövetkezik, ha Európa nem vásárol többet Oroszországtól) növekednek majd a globális gázárak, ami az ázsiai országokat is érinti, hiszen versenyeznek Európával az LNG-ért. Dél-Koreának és Japánnak magasabb az energiaintenzitása, mint Európának, és még Kína is nagy mennyiségű LNG-t importál hasonló áron, mint amennyit az európai országok fizetnek.
A drága energia, különösen a földgáz, súlyos gazdasági és politikai kihívás lesz minden energiaimportőr ipari ország számára. Csak az USA és néhány kisebb energiatermelő ország, mint Norvégia, Kanada és Ausztrália húz hasznot ebből a helyzetből. Az adatok azonban azt mutatják, hogy Németország jobb helyzetből indul ennek a válságnak az átvészelése terén, mint fő versenytársainak legtöbbje.
Copyright: Project Syndicate, 2022
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.