A 75 bázispont az új norma?

A Fed ezúttal sorozatban a negyedik alkalommal emelt szokatlanul nagy mértékben, és az év eddig eltelt részében már összesen 375 bázisponttal szigorított. Kommunikációjában az Egyesült Államok jegybankja továbbra is szigorú hangvételt ütött meg, s ismét csak az infláció megfékezésének fontosságát hangsúlyozta. A kamatemelési ciklusnak tehát még nincs vége, ez nem kérdés. A bizonytalanság inkább a körül van, hogy decemberben, az idei év utolsó kamatmeghatározó ülésén hogyan dönt a Fed. A 75 bázispont válik az új normává, vagy lassítanak, és valamivel moderáltabb ütemben szigorítanak tovább? A várakozások megosztottak, és maga a Fed sem segített eloszlatni a fenti dilemmát. A november eleji kamatdöntést követő közlemény utalt ugyan arra, hogy a decemberi ülés során figyelembe fogják venni az eddig végrehajtott kamatemeléseket – melyeknek hatása késleltetve jelentkezhet –, s ez a kommentár utalhat akár közelgő lassításra is. Powell elnök viszont inkább arra célozgatott, hogy semmi sincs kőbe vésve, és összességében a korábban vártnál magasabb kamatszinten állhat meg a jegybank. A piac a fentiek alapján lassabb ütemben folytatódó, de hosszabb ideig tartó kamatemelési ciklust kezdett el árazni: úgy tűnik, hogy a kamatok a csúcsukat csak 2023 késő tavaszán érik el 5 százalék fölött. Persze, hogy ténylegesen mi fog történni, azt leginkább a munkaerőpiac állapota és az inflációs fordulat időpontja fogja meghatározni. 

 Mint azt Powell elnök már augusztus végén Jackson Hole-ban jelezte, a megemelkedett kereslet és az elégtelen kínálat „összerendezése”, az infláció megfékezése érdekében akár a gazdaság jelentősebb lassulását, illetve a munkanélküliségi ráta emelkedését is hajlandó bevállalni. 

Ugyanakkor az USA munkapiaca továbbra sem mutatja a nagyobb romlás jeleit. Októberben ismét a vártnál nagyobb mértékben, 261 ezer fővel bővült a mezőgazdasági szektoron kívül foglalkoztatottak száma. S bár a munkanélküliségi ráta 3,5-ről 3,7 százalékra emelkedett, az alaphelyzet még mindig az, hogy sok-sok nyitott állásra kevés munkavállaló jelentkezik. Az aktivitási ráta októberben tovább csökkent, 62,2 százalékra, ami továbbra is jóval a Covid-válságot megelőző szint alatt van. Az eltelt két évben nagyon sokan tehát egyszerűen kivonultak a munkaerőpiacról. Ez pedig nem jó hír a Fednek, de a gazdaság egészének sem. Ha ugyanis az aktivitási ráta magasabb lenne, a cégek könnyebben megtalálnák az alkalmas munkaerőt, s nem feltétlenül kellene ehhez a béreket is egyre magasabbra emelniük. A visszafogottabb bérkiáramlás pedig sokat segíthetne az infláció elleni harcban. Feszes munkapiac mellett viszont nem elrugaszkodott forgatókönyv az, amely szerint olyan magasra kell emelni a kamatot, ami a végén recesszióba dönti a gazdaságot, azaz a vágyott „puha landolás” nem tud megvalósulni. Elnézve az USA gazdaságára vonatkozó folyamatosan romló előrejelzéseket, egyre inkább tartani kell attól, hogy végül ez a kedvezőtlenebb forgatókönyv valósul meg: az inflációt csak számottevő növekedési áldozattal lehet majd megfékezni. 

Az Európai Központi Bank (EKB) kommunikációját kevésbé látjuk egyértelműnek.

Ez rendkívül bizonytalanná teszi a kamatpálya előrejelzését. Az USA-hoz hasonlítva fontos eltérés, hogy a recessziós kockázatok az eurózónában még erősebbek, miközben az infláció megugrása sokkal inkább a kínálatoldali problémáknak, mintsem az erős belső keresletnek köszönhető. Emellett a munkapiac is sokkal kevésbé feszes, mint az USA-ban. A 10 százalék feletti fogyasztói inflációt elnézve azonban biztosra vehető, hogy az EKB is folytatja a szigort. A maginfláció emelkedése (4,8 százalékról 5 százalékra) azonban már lassabb ütemű volt, így a további 75 bázispontos szigorítás decemberben túlzónak tűnik. Valószínűleg 50 bázisponttal haladnak tovább az év utolsó ülésén, februárban pedig már „csak” 25 bázispontos emelést várunk. A gazdasági teljesítmény csökkenése pedig az inflációnak akár a most vártnál látványosabb lassulását is elhozhatja 2023 második felében, ami nem indikál további monetáris szigorítást.