2023: a recesszió éve állhat előttünk

A 2022-es év végéhez közeledve – bár még sok adat, kérdés lehet bennünk az idei évet illetően is – érdemes előre tekinteni, hogy mi várhat ránk az új esztendőben. Márpedig korántsem ígérkezik könnyebbnek a következő év sem. A jelen kilátások fényében a világgazdasági konjunktúra – a koronavírus által leginkább sújtott 2020-as évet leszámítva – 2009 óta a leglassabb növekedést produkálhatja és a fejlett gazdaságok számottevő hányada jó eséllyel recesszióba kerül. Ugyanakkor a kibontakozó válság egyelőre enyhének tűnik. 

Az Egyesült Államok tekintetében már-már bevált válság-előrejelző indikátornak nevezhetjük a hozamgörbe inverzitását: az elmúlt hetekben szignifikánsan negatív tartományba került a 10 éves és a rövidebb lejáratú papírok hozamkülönbsége, amit a korábbi időszakokban rendszerint a gazdasági aktivitás visszaesése követett. A Bloomberg konszenzusa jelenleg 63 százalékos valószínűséggel jelzi a recessziót, vagyis a reál-GDP éves visszaesését. Egyfelől az idén több évtizedes csúcsokat döntő infláció letörése minden jel szerint nem úszható meg reálgazdasági áldozatok, azaz a belső kereslet visszaesése nélkül. Másfelől részben az előbbi miatt, részben a bizonytalan kilátások eredményeként kínálati oldalon is szűkülés következhet be. 

 ugyanakkor a visszaesés mértéke egyelőre elenyészőnek mutatkozik. Elsősorban Németország és Olaszország teljesíthet alul a bizottság legfrissebb prognózisa szerint, de a valutaövezet külkereskedelme szempontjából rendkívül fontos kelet-közép-európai térség, köztük Magyarország is a pozitív skála legszélén táncol. Bár a novemberi konjunktúrafelmérések eredményei a vártnál kedvezőbb képet mutatnak a kontinens jelenéről, és a sokak által vizionált összeomlás nem látszik bekövetkezni, az elemzői konszenzus 80 százalékos eséllyel jelzi a jövő évi recesszió valószínűségét.

A pandémia kitörése óta hordoz magában kérdőjeleket Kína, amelynek korábbi masszív növekedése – minimum 6-ossal, de sokáig 7-essel kezdődő GDP-bővülése – komoly hajtóerőt adott a világgazdaságnak. Ezzel szemben az elmúlt 3 évben – az ideit is idesorolva – „mindössze” 4,5 százalék körüli átlag jön ki, és előre tekintve is hasonló értékeket mutat a Nemzetközi Valutaalap előrejelzése. Amennyiben sikeresen lazítanak az eddigi Covid-előírásokon, akkor sem látszik a 2020 előtti ütemek megközelíthetősége sem 2023-ban, sem az utána következő években, és ez mindenképp rossz hír a glóbusznak. 

 a lefelé mutató kockázatokat jól jelzi, hogy a Bloomberg konszenzusa a valutaövezetnél is valamivel magasabb, 85 százalékos valószínűséggel látja a magyarországi recessziót. A hazai gazdaság szempontjából a belső kereslet minden bizonnyal mínuszos tételeket hoz 2023-ban: a vágtázó infláció, a megnövekedett energiaszámla a reálbérek csökkenésén keresztül veti vissza a háztartások fogyasztását, míg a beruházási aktivitás az elszálló finanszírozási költségek és a kényszerű költségvetési kiigazítás eredményeként mérséklődhet. A kérdés, hogy ezeket a kedvezőtlen folyamatokat képes-e ellensúlyozni a feldolgozóiparban kiépülő kapacitástömeg, ezáltal a nettó export. 

A gazdaság bővülése és zsugorodása között éles határt képez a nulla, holott egy ténylegesen –0,3 és egy +0,3 százalékos GDP-változás között az érdemi különbség elenyésző. Ennek megfelelően a recesszió beállta önmagában nem jelent világvégét. A legfrissebb előrejelzések azt sugallják, hogy a legtöbb fejlett gazdaságban és itthon is a várható mérséklődés csekély lehet, ami nem hasonlítható a pénzügyi és a koronavírus-válságban tapasztalt mértékhez. Ugyanakkor az Európában 2-3 vagy a Magyarországon az elmúlt években „megszokott” 4 százalék feletti növekedési ütemekhez képest egy egészen más világ lesz.