Válság és innováció

A Századvég Konjunktúrakutató Zrt. minden hónapban reprezentatív közvélemény-kutatást végez a hazai cégek körében, amelynek során 1000 véletlenszerűen kiválasztott vállalat vezetőbeosztású döntéshozóját kérdezzük meg az aktuális gazdasági helyzetértékelésükről. A vállalati konjunktúrakutatás 31 kérdést tartalmaz, ebből az egyik azt vizsgálja, hogy az adott vállalat mennyire tartja valószínűnek, hogy innovációt tud végrehajtani a következő egy év folyamán. A továbbiakban az erre a kérdésre adott válaszokat tekintjük át részletesebben, a konjunktúrakutatás kezdetétől, 2019 augusztusától 2023 januárjáig.

Mit értünk innováció alatt?

Az innováció fogalmát sokféleképpen meg lehet határozni: Schumpeter elsőként új termék vagy eljárás bevezetéseként, új piac felfedezéseként, új szervezet létrehozásaként, illetve új termelési anyagok használataként definiálta. Chikán Attila kicsit egyszerűbben úgy fogalmazta ezt meg, hogy az innováció „a fogyasztói igények új, magasabb minőségi szinten való kielégítését jelenti”. Napjainkban talán a gyakorlatban leginkább elterjedt meghatározása az Oslo kézikönyv harmadik kiadásában jelent meg, 2006-ban. Ez alapján az innováció az alábbi négy fontos alkategória szempontjából is vizsgálható: termék, eljárás, marketing, illetve szervezési-szervezeti. 

A definíciók alapján szembetűnő, hogy a középpontban valamiféle radikális újítás áll, amely alapjaiban határozza meg a vállalat jövőbeli piaci pozícióját vagy éppen profitabilitását. A gazdasági visszaesés időszakában ezek az újítások menthetnek meg vállalatokat a csődhelyzettől vagy akár teljesen újrarendezhetik a piacokat. Ezen logika alapján épp dekonjunktúra időszakában kellene növekedni az innovációs kiadásoknak, a felmérés adatai azonban mást mutatnak.

Válságok idején csökken az innovációs hajlandóság

A kérdésre adott válaszokból számított súlyozott index értéke (ahol –1 biztosan nem, 1 biztosan igen) a felmérés kezdete óta folyamatosan a negatív tartományban mozgott, tehát a vállalatok inkább nem terveztek innovációt, ennek a mértéke azonban igen eltérő a különböző időszakokban. Jól látható, hogy a koronavírus kitörése után, illetve a további hullámok során minden esetben visszaesett az innovációs attitűd. Az orosz–ukrán háború kirobbanásakor is hasonló visszaesés volt tapasztalható, azonban a koronavírus hullámokkal ellentétben nem volt gyors visszapattanás, az index értéke 2022 októberében érte el a történelmi minimumát, –0,58 ponttal. 

Október óta volt valamekkora javulás az indexértékben, ami mindenképp pozitívum, azonban még a januári –0,48 pontos eredmény is azt jelenti, hogy a cégek túlnyomó többsége nem tervez innovációt 2023-ban. Ha a januári keresztmetszeti, vállalatméret szerinti adatokat vizsgáljuk látható, hogy a középvállalkozásokat jellemzi leginkább az innovációs attitűd, hiszen a válaszadók 41,7 százaléka tartja valamennyire valószínűnek, hogy innovációt tud végrehajtani. A nagyvállalatoknál ugyanez az arány 36,4 százalék, míg a kis- és mikrovállalkozások lényegesen elmaradnak ettől, 27,5, illetve 18,3 százalékuk tervez valamekkora eséllyel innovációt a következő év folyamán.

Innováció mint „game changer”

Az eredmények alapján elmondható, hogy a különböző válsághelyzetekben a céges erőforrásokat és a vállalatvezetők figyelmét lekötik az operatív kihívások, az aktuális problémákra fókuszálnak, a stratégiai gondolkodás háttérbe szorul. A két krízis természete eltér egymástól, a jelenleg tapasztalt gazdasági visszaesésre azonban lehetőségként is lehet tekinteni, hiszen egy innovatív vállalat könnyen válhat a piaci átrendeződések nyertesévé. Továbbá az innováció szerepe nemcsak mikro-, hanem makroszinten is jelentős. 

 ami miatt az államnak is megéri ezeket a kezdeményezéseket támogatni, illetve az innovatív vállalatok által létrehozott immateriális javakat hatékonyan megvédeni.