Fogyasztóvédelmi trendek, kockázatok

A fogyasztóvédelmi politika alakításáért és végrehajtásának szakmai irányításáért felelős tárca, az Igazságügyi Minisztérium gőzerővel dolgozik azon, hogy a kormányhivatalok fogyasztóvédelmi hatóságainak munkáját és eredményeit közismertté tegye. Nincs könnyű helyzetben, hiszen utóbbiak mozgástere – értve ez alatt, hogy milyen fogyasztóvédelmi ügyekben járhatnak el és főleg, hogy nagyságrendileg milyen összegben szabhatnak ki bírságot – jogszabályi előírások által behatárolt. Márpedig a hatáskörelosztás forgatókönyve szerint a nagyobb kiterjedésű tisztességtelen – vagyis a fogyasztókat megtévesztő, avagy velük szemben agresszív – kereskedelmi gyakorlatok miatti eljárásra eleve a Gazdasági Versenyhivatalnak van hatásköre, és az előtte folyó, említett eljárásokban a bírságplafon az eljárás alá vont vállalkozás nettó árbevételének 10 százaléka. Ezzel szemben a kormányhivatalok által végigvihető fogyasztómegtévesztéses eljárásokban kiszabható bírságok legmagasabb összege kkv-k esetén 2 millió, azon kívül eső vállalkozásoknál 500 millió forintban meghatározott, sőt, legfeljebb a nettó árbevétel 5 százaléka lehet törvényileg. Ilyen predesztinációval semmi meglepő nincs abban, hogy a GVH fogyasztókért vitt hatósági munkája közismertebb. 

Ami viszont a hírhedtséget illeti, nem kerülhette el a jogalkalmazók figyelmét a tavalyi év azon eseménye, amikor Budapest Főváros Kormányhivatalának Fogyasztóvédelmi Főosztálya – korábban nem alkalmazott nagyságrendben – 300 millió forint összegben állapított meg fogyasztóvédelmi bírságot egy fapados légitársaság kereskedelmi kommunikációja miatt, mert álláspontja szerint az a fogyasztók megtévesztésére alkalmas volt. A trendváltás jele, hogy nemrég egy másik vállalkozás kapcsán – bár jelentősen eltérő tényállás mellett – az alkalmazható jogkövetkezmények tárházából a hatósági szerződés lett a befutó. Véget ért tehát a magyar fogyasztóvédelemnek az a korszaka, amelyben a vállalkozások egy-egy jogsértő, fogyasztókat megtévesztő magatartásukért csak a Gazdasági Versenyhivataltól számíthattak több száz millió forint összegű bírságra, mint ahogy az a korszak is, amelyben a generális és a speciális prevencióra a bírság kiszabása mutatkozott egyedül üdvözítő megoldásnak. A fogyasztók szemszögéből mindkét körülmény örvendetes, hiszen a kormányhivatalok fogyasztóvédelmi hatósági eljárásaiban kiszabandó nagyobb bírságok a fokozott szigort jelzik, míg a hatósági szerződéskötés teret nyit a közérdek komolyabb szintű érvényre jutásának, sőt, akár az egyéni jogsérelmek reparálásának. Mindemellett a fogyasztóvédelmi jog dinamikusan fejlődik, folyamatos változásban van és előfordulnak koherenciahiányos részletek.

A versenytársak vásárlási feltételeinek, termékdokumentációjának, akciótartási gyakorlatának, reklámkampányainak akár részleges másolása öreg hiba. Az idén is kettős hatósági célkeresztben mozognak a fokozottan sérülékeny fogyasztókat célzó és a környezetbarát, fenntartható, energiahatékony minőséget hirdető kereskedelmi kommunikációk. És bár az IM egyik célkitűzése az egységes joggyakorlat megteremtése, ne feledjük, 2020 márciusa óta egyfokú közigazgatási hatósági eljárásban zajlanak az egyes kormányhivatalok fogyasztóvédelmi hatósági eljárásai, így a hatóság határozataival az eljárás alá vont cégek érdemben csak a törvényszékek előtt vitatkozhatnak. Vagyis a legoptimálisabb megoldás 2023-ban a felkészülés. Komoly kiadásokat generál, amikor nem csak annak az alanyi körnek, vagy csak azokra a termékekre, szolgáltatásokra biztosít jótállást az adott vállalkozás, akinek, illetve amire kötelező. Ennél is komolyabb költséget jelentenek a vállalkozások egymással szembeni, továbbgörgetett regreszigényei. Márpedig a forgalmazói lánc egyik végén a vevők egy része fogyasztó, így a nekik rendelt többletjogosultságokat a kiskereskedelmi pozícióban lévő vállalkozások többnyire biztosítják, majd az ezzel járó kiadásaikat megtéríttetik, átpasszolják a velük szerződő beszállítónak, aki továbbhárítja azokat az importőrre stb. 

 A bírságoknál is fájdalmasabb, hogy veszélyes termékek beazonosítása esetén honlapblokkolás, tartalmak eltávolíttatása is bevethető szankció, de a 15 napos teljesítési határidővel előírt egyes kötelezések teljesítése is jelentős idő-, költség- és humánerőforrás-ráfordítást igényelhetnek, komoly logisztikai kihívások elé állítva a legnagyobb cégeket is. Megéri felkészülni abból, hogy pontosan mit ellenőrizhetnek az említett hatóságok, milyen célellenőrzések várhatók országos lefedettséggel és hogyan néz ki az aktuális joggyakorlat, miben van elmozdulás. Mert utóbbiból is akad, csak figyelni kell.