Rejtett tartalék a szabályozás a devizakitettséggel rendelkező cégek működésében
Az „exchange rate risk management” magyar megfelelőjének, az árfolyamkockázat-kezelésnek nincs egységesen kiforrott írásmódja, a tárgyban a szóalkotás jogát az gyakorolja, aki éppen használja. Hol itt-ott egybe, hol külön-külön, hol kötőjellel, hol meg egybe-kötőjellel írja, aki éppen használja a kifejezést – és ez sokat elárul a tevékenység kezeléséről általában is.
Az „árfolyamkockázat-kezelés”, mint három szóból álló, többszörösen összetett szó írásánál a fókusz az árfolyamkockázaton van, e két tag szoros kapcsolatuk miatt egybeírandó, a kezelés szót pedig, mert mindkét tagra vonatkozik, a pontos jelentés érdekében kötőjellel javasolt hozzáilleszteni. Az így képzett, új jelentéssel bíró szó már méltón kifejezi a súlyát a vállalati pénzügyek ezen sokrétű területének, és feledteti, hogy ez a vállalati treasuryfunkció igazságtalanul elhanyagolt tárgyköre, mivel a devizás cégek legnagyobb része minimális szinten sem szabályozza a területet.
„Minden az, aminek látszik” – mondaná Poirot, vagyis a vállalati árfolyamkockázat-kezelés kiforratlan írásmódjából az következik, hogy a vállalati devizakockázat-kezelés még a gazdasági rezsimváltás után 30 év elteltével, sőt, a mögöttünk álló devizapiaci viharok ellenére sem vert mély és szerteágazó gyökeret sem a magyar nyelvben, sem a vállalati működésben.
A vállalati árfolyamkockázat-kezelés nem szerencsejáték
A cégekre jellemző hozzáállás az árfolyamkockázat-kezelés témához tömören összefoglalható:
- A devizaárfolyamok mozgása kiszámíthatatlan.
- Az árfolyamkockázat-kezelés egy szerencsejáték-típusú tevékenység.
- A vállalat éves devizaeredménye megjósolhatatlan, a pénzügyesek szakmai hatáskörén kívül esik, az egyik évben ennyi, a másik évben annyi – nem is érdemes ennél mélyebben foglalkozni a kérdéssel.
Mindezekkel szemben a treasuryszakemberek véleménye az, hogy mindhárom állítás téves.
Szerintük
- tevékenységüknek van hatása az árfolyameredményre, és
- a lehetőségeket mérlegelő vállalati kockázatkezelés egyáltalán nem azonos a sikert csak a nyereséggel mérő, sokszor jelentős szellemi kapacitást igénylő hazardőrködéssel.
Már a kétféle foglalatosság kiindulási helyzete is teljesen más! Az árfolyamkockázat-kezelési munkánál a kapu őrzése a feladat, a kiváló eredmény a döntetlen, itt győzelemmel felér a cég alaptevékenységét támogató, kitűnően megszervezett védelem. Ellenben a devizapiaci szerencsejátéknál folyamatos a nyomás, mint a csatár vállán a góllövés terhe, hogy árfolyamnyereséget kell termelni, ami, lássuk be, a legnagyobbaknak sem mindig sikerül.
A devizapiaci balesetek forrása általában ennek a két tevékenységnek az összekavarodásából ered. Vegyük észre a fundamentális különbséget a kétféle munka között, és szabályozzuk a vállalati területet.
Miért téves mindhárom állítás?
Egyrészt lehetetlen időről időre eltalálni, miként alakulnak majd az árfolyamok. Vállalati szinten energiapazarlás sok időt fordítani a „hol lesz az árfolyam egy év múlva” típusú elemzésekre. Vállalati szinten a kérdés az, hogy az euró-forint árfolyama az előttünk álló 3-6-9-12 hónapban milyen sávban, milyen eséllyel mozog majd. Ezek az árfolyamsávok a vonatkozó valószínűségekkel együtt az éves statisztikai volatilitás alapján dinamikusan előrejelezhetők.
Másrészt az az állítás sem állja meg a helyét, hogy a vállalati árfolyamkockázat-kezelés egy szerencsejáték-típusú, kaszinóba illő tevékenység lenne. Ellenkezőleg, a pénzügyeseknek van hatásuk az árfolyameredmény alakulására. Nem az nevezhető inkább szerencsejátéknak, ha egy cég egyáltalán nem vesz tudomást a devizakockázatáról, és az „ahogy esik, úgy puffan elv” alapján semmit nem tesz? Az is problémás, amikor a pénzügy a tévesen azonosított devizakitettséget kezeli (több devizás cég, devizahitelek esetében), vagy ha a „spekulációs véna” és a pénzügyi partnerek támogatása a túlzott mértékű, többéves pozíciók vállalásába kergeti a céget.
Harmadrészt pedig hamis az az állítás is, hogy a vállalat éves devizaeredménye előrejelezhetetlen lenne. Az előrejelzés megoldható, mivel az euró-forint volatilitás alapján meghatározható a jövőbeli árfolyamsáv, amelynek alapján leképezhetők a különböző árfolyamváltozatok, és ha ehhez vesszük a cég devizaforgalmát, akkor modellezhetővé válik a cég jövőben várható devizaeredménye. Ezt az eljárást érdemes a vállalkozás árfolyamkockázat-kezelési szabályzatában cégre optimalizálva gondosan, pontosan leírni.
Mit és hogyan szabályoz egy árfolyamkockázat-kezelési szabályzat
Az árfolyamkockázat-kezelési szabályzat üzleti megfontolások alapján, cégspecifikusan készül, és többet érdemel annál, mint hogy a kockázatkezelési politika részeként néhány mondatban elintézzék. Alapos megfontolást követően egy szabályozott treasuryműködésre történő áttérés még azoknak a cégeknek is az előnyére válik, amelyek amúgy évek óta pozitív devizaeredményt produkálnak, hát még azoknak, amelyeknek ez nem mindig sikerül.
Egy kiegyensúlyozott szabályzat definiálja a cég devizakockázatát és a kockázatkezelés elveit.
Meghatározza, mely kockázat milyen mértékben tolerálható, vagy mely kockázat az, amely feltűnése pillanatában megszüntetendő. Összefoglalja a cég rendelkezésére álló, „természetes” kockázatkezelési eszközöket és ezen eszközök használati módját (meglepően sok van belőlük).
A szabályzat meghatározza a fedezeti pontot, másként fogalmazva az esetenként, akár dinamikusan változó benchmarkot, amelyhez képest a pénzügyi eredményesség mérendő. A cél az, hogy a kockázatkezelés jobban teljesítsen, mint az időszakonként, üzletáganként, beruházásonként változó benchmark.
A szabályzat meghatározza és összekapcsolja a devizaforgalom alaptábláit (tervezés, likviditás, nyitottpozíció-követés), és koordinálja a realizált és nem realizált eredményt, hogy a mérlegen kívüli tételek eredményváltozása is online kimutathatóvá váljon.
A szabályzatban mindemellett konkrétan meg kell fogalmazni a cég számára követendő devizastratégiát,
amely a nyitott devizakockázat-kezelésével kapcsolatos teendőket, technikákat foglalja össze. Kockázatkezelési alapstratégiákból minimum ötféle van. Kezdve a „likviditási igényhez igazodó, kizárólag devizaváltással történő kockázatkezeléstől” a „devizaforgalmat célárfolyamot definiáló határidős, opciós ügyletekkel történő kezelésen” keresztül a „komplex pénzügyi struktúrákkal, kockázatvállalással és az éveken átnyúló, vállalati szintű problémák megoldásával” történő kezelésig.
Higgyük el, valamelyiket a stratégiák közül akaratunk ellenére – spontán és koordinálatlanul – a devizapiacon biztosan megvalósítjuk, még akkor is, ha nincs tudomásunk róla. Fogadjuk el, előnyösebb, ha kézbe veszi a cég a problémát, és szabályozza.
A devizaváltásokat, a konverziós ügyletek kötésének technikáját és időzítését mindenképpen javasolt a szabályzat részévé tenni, még akkor is, ha a cég csak ezt az egyféle devizaügyletet köti. Az itt található „devizakonverziók hatékonyságát felmérő tesztnek” az értékelése iránymutatást ad arra vonatkozóan, hogy a cég mennyire váltja piaci árfolyamon a devizáit. Évi 5 millió euró devizaváltásnál a szabályzatban foglaltak pontos végrehajtása 5-10 millió forint bevételnövekedést is eredményezhet.
A szabályzat részletesen kitér a banki kapcsolattartás módjára is – ne feledjük, a bankok is alaposan szabályozzák az ügyféllel való kapcsolattartás mikéntjét. Kijelöli a stratégia megvalósítására használandó treasuryeszközök körét, ami által elkerülhetővé válik a nem reális pénzügyi termékek ad hoc használata. Kitér továbbá a treasurylimitek követésére, a maximálisan nyitható pozícióra, az ügyletek árazására, az ügyletek kötésének professzionális megvalósítására, akár a „pénzügyes” kollégák edukálásán keresztül.
A szabályzat véglegesíti a vezetőiriport-táblákat, amelyek áttekinthetővé teszik a területet, és megalapozottá teszik a döntéshozatalt. Felsorolja a kockázatkezeléssel szemben elszámolható költségek körét.
Nő az eredmény, javul a versenyképesség, kiszámíthatóbbá válik a működés
Egy devizás cég működésének átvilágítása alapján készített árfolyamkockázat-kezelési szabályzat (ÁKSZ) a veszteséget nagyságrendekkel csökkentheti, a kiszámíthatatlan devizamozgásokkal szemben védelmet nyújt, és az éves árbevételt a pénzügyi eredmény javulásán keresztül 1-2 százalékkal is növelheti. A szabályzat alapján megvalósított kockázatkezeléssel a devizaárfolyam-oldalról érkező veszélyek jelentős része elkerülhető, és a „csak időnként” beütő, 15 százalékos árfolyamkilengések sem érik felkészületlenül a céget.
Egyértelmű siker, ha a szabályozottság által megszűnik a kockázatkezelési tevékenység tervezetlen, improvizációs jellege, és elkészül egy megvalósításra alkalmas, a cég technikai és humánerőforrásaihoz illeszkedő szabályzat.
A stratégiát megvalósító szakembereket kijelölik, munkakörük ebbe az irányba bővül, munkaköri leírásaik elkészülnek. A feladatokat a munkatársak begyakorlottan végzik, a kisebb korrekciókra önállóan képesek. Az árfolyam-stratégiai döntéseket a megfelelő felső vezetői szinten a kijelölt ciklusonként meghozzák.
Az árfolyam-politika vállalati bevezetésének hozzáadott értéke, hogy nő az adózott eredmény, javul a versenyképesség, stratégiai szinten kiszámíthatóbbá válik az eredmény, oldódik a stressz, ami addig a váratlan árfolyam-ingadozásokból eredt. A pénzügyi terület komplexitása az árfolyamkezelés nehézségeinek megoldásával nő, a szervezet újabb lépést tesz a tevékenysége minden részletére kiterjedő professzionalizmus felé. A banki kapcsolatok pedig pozitív irányba mozdulnak el.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.