Kétsebességes gazdaságok

Az első negyedéves európai GDP-adatok alapján szembetűnő, hogy az élmezőnyben szinte kizárólag dél-európai országok találhatók, míg a lemaradók között többnyire északi, iparosodottabb államok vannak. A háttérben döntően az energiaválság általi érintettség, valamint a gazdaság szerkezete állhat. Az északi államok magasabb fűtési igénye, a hazánkat, a kelet-közép-európai és a balti államokat érintő, jellemzően jóval magasabb infláció reáljövedelmeket csökkentő hatása, a magasabb fokú iparosodottság miatti erősebb energiaintenzitás általánosságban nagyobb arányban sújtotta az északabbra fekvő országokat. Ezzel szemben a dél-európai országok alacsonyabb fűtési igénye, általában az ipar kisebb súlya, valamint a többnyire jóval mérsékeltebb infláció miatt eleve kedvezőbb helyzetben néztek szembe az energiaárak múlt évi robbanásával. Emellett még egy lényeges tényező, a nemzetközi idegenforgalom folytatódó robosztus helyreállása is hozzájárulhatott, hogy a turizmus nagyobb súlyával rendelkező országok kerültek a növekedési rangsorok elejére. 

Mindez éles ellentétben áll a pandémia alatti és közvetlenül azt követő trenddel, amikor éppen a turizmustól függő dél-európai országok kerültek jókora hátrányba az idegenforgalom leállása, majd lassan induló helyreállása miatt, miközben az észak-európai országok lakossága a kényszermegtakarításait otthon költötte el. Ennek hatására hosszabb ideig a dél-európai országok voltak sereghajtók, ezzel szemben a legkisebb veszteségeket és a leggyorsabb helyreállást egyes északi és balti országok mutatták. 

Azonban a jelenség mögött más tényezők is állnak. A pandémia alatt, illetve azt követően – részben az elmaradó utazások és szabadidős költések miatti kényszermegtakarítások, részben a bőkezű állami támogatások hatására – megugrott az áruk iránti kereslet, a kiskereskedelmi forgalom több európai, döntően északi, a turizmus szempontjából küldő országban és európai szinten is a hosszú távú trend fölé került. A dél-európai országokban ugyanakkor az elmaradó turisták hiányzó költései miatt a kiskereskedelmi forgalom számottevő lemaradást mutatott. Az infláció megugrása, az energia- és élelmiszerárak, összességében a megélhetési költségek elszállása megtörte az áruk vásárlásának emelkedő trendjét, ami mind a kiskereskedelemben, mind az ipari termelésben visszaesést okozott. Az ipari termelést ezenfelül a tavaly megugró energiaárak is sújtották, aminek következtében az energiaintenzív ágazatokban a termelés visszafogására is kényszerültek a gazdasági szereplők. Ez alól a járműgyártás szinte kivételnek tűnik, mivel az autógyártók az elmúlt időszakban a félvezetők és más alkatrészek hiánya miatt felhalmozódó megrendelések teljesítésével küzdenek.

A nemzetközi idegenforgalom továbbra is erőteljes fellendülést mutat, a beutazó turisták, a vendégéjszakák száma töretlen növekedésben van, az Eurostat adatai szerint például Görögországban több mint duplájára nőtt a vendégéjszakák száma az első negyedévben. Az utazni, nyaralni vágyók továbbra is a pandémia alatt elmaradt élményeket igyekeznek pótolni, fittyet hányva az elszálló árakra. Ez a hazai lakosságra is jellemző, ugyanis az első negyedévben a KSH kimutatása szerint a magyar állampolgárok 29 százalékkal növelték külföldi utazásaik számát. Ennek pedig elsősorban a turizmustól függő dél-európai országok a nyertesei. Egyes országokban, így Spanyolországban ennek, valamint a jóval alacsonyabb infláció hatására kiemelkedő bővülést mutat a kiskereskedelem is. 

Míg a feldolgozóipari bizalmi és beszerzésimenedzser-indexek csökkenő trendben vannak, a szolgáltatói indexek jóval magasabb szinteken tartózkodnak. Az ipari kilátásokat egyelőre a kínai újranyitás sem támogatja, mivel a fogyasztók a világ legnépesebb országában is az utazásokat, a szabadidős szolgáltatásokat részesítik előnyben az áruk vásárlásával szemben. Középtávon az infláció enyhülése eredményezhet javulást a kilátásokban, ami stabilizálhatja az áruk iránti keresletet is. 

A leírt folyamatok alátámaszthatják azt a közismert mondást is, hogy az infláció a szegények adója, bár ez mélyebb kutatásokat is igényelne. Az alacsonyabb jövedelműek kénytelenek visszafogni vásárlásaikat, miközben ők azok, akik nem engedhetik meg maguknak az új autó vásárlását vagy a külföldi nyaralást, ezzel szemben a magasabb jövedelműek továbbra is megtehetik mindezt. 

Az elmúlt évek két meghatározó válsága nyilvánvalóan a potenciális növekedést sem hagyta érintetlenül. Először a világjárvány miatti lezárások, a helyreállással kapcsolatos bizonytalanságok miatt kerülhetett sor beruházások elhalasztására, majd a háború kitörését követő bizonytalanság, a meredeken emelkedő infláció, valamint a markánsan szigorodó monetáris politikák vezethettek a beruházások csökkenéséhez. Amint a fentiekben bemutattuk, a két krízis eltérő mértékben érintette az egyes nemzetgazdaságokat, valamint ágazatokat. Azonban a feltehetően lassuló potenciális kibocsátások ellenére számos nemzetgazdaság kibocsátása – bár különböző mértékben – elmaradhat a potenciális szinttől, sőt, egyes országokban a járvány kitörése óta folyamatosan alulmúlja, az újabb válság hatására pedig újra mélyülhetett a negatív kibocsátási rés. 

Az MNB márciusi Inflációs jelentése, valamint a konvergenciaprogram szerint hazánkban újra kinyílt a negatív kibocsátási rés. A potenciális növekedés a következő években azonban újra elérheti a járvány előtti, 4 százalék körülire becsült szinteket, köszönhetően a kifejezetten magas hazai beruházási rátának, amit az igen tetemes működőtőke-beruházások biztosíthatnak. Ennek következtében a kibocsátási rés zárásához ennél némileg magasabb növekedésre számíthatunk a következő években, amit a jelenlegi válságot követően – csakúgy, mint a világjárvány után – a helyreállási folyamatok is támogathatnak.