„Az éghajlatváltozás hatásai a fegyveres erőre kiemelt feladatokat rónak, idetartozik a menekültek ellenőrzése, a civilek védelme, a konfliktusok kezelése és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó műveletek elvégzése.” (US Marine Corps, 1998)
Nemcsak az amerikai hadsereg, hanem az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) is biztonsági kihívásként értékelte az éghajlatváltozás hatásait, írta Orosz József egy korábbi írásában. A NATO 2004-ben csatlakozott az ENSZ Fejlesztési programjához és a Regionális Környezetvédelmi Központ Közép- és Kelet-európai Intézményéhez, ezzel megalapozva a közös fellépést a béke megteremtése érdekében. 2009-ben a NATO főtitkára, Anders Fogh Rasmussen érvelt amellett, hogy a kutatások fókuszát a klimatikus problémákra, illetve az alkalmazkodási képesség javítására kell helyezni. Fontosnak tartotta, hogy a katonai döntéshozók a fegyveres erők felkészítésében kiemelt szerepet kaphassanak a katonák védelmének biztosítása érdekében. Mindezek mellett a haderőt érintő energiahatékonysági és biztonsági kérdések fenntartható módon való újragondolásáról is szólt.
2010-ben Lisszabonban megszületett az új stratégiai koncepció, amely a NATO katonai feladatai mellett kiemeli a biztonsági kockázatokat – többek között a tiszta víz védelmét, az egészségügyi rizikókat, a környezeti erőforrások hiányait és a növekvő energiaigényt –, és javasolja a biztonsági kockázatok kezelésére vonatkozó stratégia megtervezését, illetve a hozzá kapcsolódó feladatok végrehajtását.
Az éghajlatváltozás a 21. században olyan feladatok elé állítja a haderőt, amelyekre fel kell készülni. Ez a NATO szerint nem lehetőség, nem választás, hanem kiemelt stratégiai kérdés.
A feladat jelentőségét kiemelve felhívja a figyelmet a párbeszédre a politikai döntéshozókkal, a civilekkel közös együttműködésre és a tudományos közösséggel, gazdasági szereplőkkel kialakítandó új együttműködési platformokra. Kiemelte a sebezhetőséget és a fenntartható fejlődés megteremtését, megőrzését. Kiemelten kezeli a katasztrófaelhárítást és az arra való felkészülést.
Az éghajlatváltozás nem kapcsolódik sem népcsoporthoz, sem politikai döntéshozókhoz, ugyanakkor a földrajzi elhelyezkedés sok esetben meghatározza az általa létrehozott hatásokat.
A környezet és az időjárási körülmények megismerése a hadtudományok területén egészen Szun-Ce (Kr. e. 500 körül) írásáig vezethető vissza. A Hadviselés törvényei című alapműben a háborút meghatározó törvények közül az eget és a földet kiemeli, majd a későbbi gondolatai között a vizet, a völgyeket, a hegyvidéket, a folyókat és a mocsarakat nevezi meg. A természetet a katonák barátjának tekinti, a hadvezérek tanácsadóinak. Ezt minden természeti jelenségre érti, minden természetben fellelhető eseményt a katonák szolgálatába állít. A természet változásainak megfigyelése számára az alapstratégiai gondolatok közé tartozott, ezek megírására és részletezésére külön figyelmet szentelt. Olyannyira fontos neki a környezet, hogy kifejezetten a fővezér feladatai közé sorolja a tanulmányozását.
A Magyar Honvédség katonái közvetlenül szembesülnek a jelenséggel a különböző missziókban, ahol a klímaváltozás hatással van a műveletek lefolytatására, a technikára, az energiaellátásra, a ruházatra, a fegyverekre és a kiképzésre.
A forróság, az aszály, az intenzív csapadék, a köd és más időjárási események nagymértékben erősíthetik vagy gyengíthetik egy katona teljesítőképességét. A Magyar Honvédség jó néhány kár elhárításában szerepet játszik, és ezeknek a száma fokozódhat Resperger István szerint. Éppen ezért szükséges a megfelelő létszám kialakítása, a katonák képzése. Mindezt pedig az oktatás, a média segítségével lehet elérni, és megfelelő politikai akarattal, hogy a katona megbecsültnek érezhesse magát és biztonságban tudhassa a családját, ezt Padányi József tábornok is folyamatosan hangsúlyozza.
Az éghajlatváltozás kockázati ugyanis felerősödtek a biztonságos és egészséges élelmiszer-ellátás szempontjából, emellett a tiszta vízzel ellátottság is fókuszba került. A hazai ellátás felépítése előtérben van, így a környezetbiztonság megteremtésére szolgáló lépések felgyorsulhatnak, a prevenció jelentősége megnőhet. Mindezek a gazdaság erőteljesebb növekedését is eredményezhetik.
A pandémia következtében bevezetett tiltások megmutatták azt is, hogy a környezetszennyezés mennyire múlik az emberi tevékenységen, hiszen a városok szinte napok alatt tisztultak ki, lettek élhetőbbek. Ez bizonyítja, hogy összefogással a kutatások és fejlesztések, az új innovatív gyártási technológiák felgyorsítása fenntartható környezetbiztonságot képes teremteni. Az új zöldkezdeményezések forradalmi változásokat hoznak, és a hadsereg fejlesztése, modernizálása is dinamikusabb lehet. Az infrastruktúra-fejlesztések tehát új gazdasági erőforrást, új védelmi-biztonsági lehetőségeket és élhetőbb környezetet tudnak teremteni a katasztrófák és a kockázatok megelőzése érdekében. Ezt a nemzetközi elemzések is – mint a Model Diplomacy – megerősítik. Azonban nem csupán elemző, diplomáciával és politikával foglalkozó írások tértek ki a riasztó eredményekre, hanem vezető világcégek is, mint a McKinsey & Company. Az elemzésük megállapította, hogy a világ működésében új rendnek kell megkezdődnie, amelyet az extremitások elkerülésére, illetve az ezekre való felkészülésre kell alapozni. Egyetértek az elemzővel: fenntarthatónak hitt világunk egyszerre lett fenntarthatatlan. A McKinsey kifejti, hogy az éghajlatváltozás kockázatait és annak megelőző tevékenységeit korábban nem komolyan vevő döntéshozók is átértékelik a feladatokat.
Véleményem szerint a magas szintű elemzés szélesen tárja elénk azokat a jövőbeni innovatív feladatokat, amelyeket a biztonság érdekében el kell végezni. Idetartozik az ellátási lánc és a logisztikai rendszerek átgondolása, amelyek függőséget jelentenek egy ország gazdasági helyzetére, ellátására. Mindez a hadsereg és a polgárok együttműködését, a nemzeti védelmi képességnek fokozását is eredményezheti egy szorosabb stratégiai-diplomáciai együttműködésben.
A NATO a katasztrófavédelmet prioritásként kezeli.
Éppen ezért több nemzetközi kölcsönös megállapodással biztosítja a folyamatos támogatás jelenlétét. A fenntartható fejlődés támogatására és a kölcsönös segítségben első számú partnerének az ENSZ-et tartja.
Az éghajlatváltozás káros hatásai nemzetbiztonsági kérdéseket is felvetnek a 21. században, azonban a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény általánosságban beszél a biztonságról. A nemzetbiztonsági védelem alá eső létesítmények körében megtaláljuk azokat a szervezeteket, amelyeknek az Országgyűlés a törvényben delegálta ezeket a feladatokat.
A környezetbiztonság tehát a környezet stabilitása, a fenntarthatóság és a biztonság alapjai mellett az éghajlatváltozás szélsőségeinek kockázatkezelését foglalja magában. Ennek a fenntarthatóságnak és biztonságnak kezelésére valamennyi kijelölt szervezet feladat végrehajtására számíthatunk.
A stabilitás vagy a kár elhárítása a rövid távú probléma. A fenntarthatóság már a közép- és hosszú távú megoldások keresését jelenti. A biztonság a probléma hosszú távú és mindenkire ható érvényes megoldása.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.