A pancsoló kislány álma

„Íjjaj, úgy élvezem én a strandot…” – szól a kedves dal több mint hat évtizede. Különösen jó ez a nyári kánikula idején, amelynek élvezet minden perce. Ugyanakkor úgy tűnik, egyre bolondabbá válik a világ, hiszen az aszály, az özönvízszerű esőzések, a nyári jégverések, a tavaszi meleg időszak miatt már nem tagadható: nyakunkon a klímaváltozás. 

A klímaváltozás és az energia világméretű struktúraváltása egyaránt kihat mindennapjainkra és a gazdaság működésére. E tektonikus mozgások centrumában pedig a víz áll, amelyből „sok” van – elég csak a Föld felületének mintegy 70 százalékát alkotó óceánokra vagy az emberi test tömegében jelenlévő vízre gondolni; de ma már tudjuk, az egykori végtelen mennyiségi látszata mögött a valós szűkösség húzódik. A Föld vízkészletének mindössze 2-3 százaléka jelent emberi célokra használható édesvizet, amelyért ma már egyes Száhel-övezeti államok fegyveres harcba is képesek indulni.

Sokszor hallottuk már politikustól, közéleti szereplőtől, szakértőtől, hogy hazánk lényegében Széchenyi István és Vásárhelyi Pál öröksége nyomán vizes „nagyhatalom”. Gyakran hivatkoznak Kvassay Jenőn át Mosonyi Emilig a magyar vízipar neves mérnökeire, a Ferenc-csatornától a Keleti Főcsatornán át a Tisza-tó kézzel fogható eredményeire. Éppen ez a történelmi örökség kötelezhetne arra, hogy szembenézzünk azzal, a hazai vízgazdálkodás stratégiai felértékelődése aktuálissá teszi a jelenlegi helyzet reális értékelését és új távlati célok kitűzését.

Mi a realitás? Az öntözött mezőgazdasági terület aránya jellemzően 2,2 százalék, valamivel magasabb, mint 100 ezer hektár. Emellett a hazánkban átfolyó vizek 2 százalékát „fogjuk meg”. A nemrég létesített „meleg vizes” strandokat és uszodákat 2022-ben elkezdték egyes kisebb településeken bezárni. Ahol lehet, a mélyről származó, használt termálvíz visszasajtolását megkerülik, megkerüljük. Napjainkban – remélhetőleg – egyre inkább elterjed a kombinált fűtés alkalmazása. Az ivóvízbázis az ország egyes részein az arzén- és/vagy nitrátszennyezettségtől sem mentes. A sort folytathatnánk, de már mindezek alapján is elmondhatjuk:

Az pedig már most látszik, hogy a komoly fordulat minden téren beruházásigényes, ahol a pénz és az energia jelentik a kulcsszavakat. De pont ezek a kapcsolódó projektek azok, amelyek kombináltan „energiát és pénz termelnek”, és amelyekhez széles körű társadalmi részvétel is szervezhető, például a cégek, önkormányzatok, nagyobb és kisebb vállalkozások, egyesületek, vagy akár a lakosság bevonásával.

A vízügy minden kormányzat egyik fontos cselekvési területe volt és kell, hogy a jövőben is az legyen. Nem véletlenül nevezték ki 1937-ben Kállay Miklóst miniszterelnöki megbízatása előtt a Magyar Királyi Öntözésügyi Hivatal élére. Cselekvésre ütött az óra: teljenek meg vízzel az egykori holtágak és tározók, oldjuk meg egyszer és mindenkorra a Homokhátság elsivatagosodását! Használjuk maximálisan, hogy Magyarországon magas a geotermikus gradiens, a földhő! A termálvíz mind az embernek, mind a növényzetnek kiemelkedően hasznos, és a termeléshez, az egészséghez és az élvezetszerzéshez is hozzájárul. Ez lehet a jövő „pancsoló kislányának” álma.