A szélsőséges időjárási viszonyok hatásai és előrejelzései

A klímaváltozás bizonyíthatóan folytatódott az elmúlt évtizedekben. A kihívás ma már nem az, hogy megóvjuk a környezetünk állapotát, vagy helyreállítsunk egy korábban ideálisnak tartott környezeti állapotot. Ma már a környezet védelme nem elégséges.

Az 1992-ben Rio de Janeiróban megtartott Környezetvédelmi Konferencia hozta meg az áttörést a környezetünk védelme publikációiban. A részt vevő országok bár elméletileg elfogadták a konferencia megállapításait, megrettentek a kérdéskör komplexitásától és a megoldások várható óriási költségeitől. A konkrét kutatásokhoz kapcsolódóan megfogalmazódtak bizonyos részintézkedések, de döntő áttörés nem következett be. „A fosszilis energiahordozókra épülő energiagazdaság és az általuk kibocsátott szén-dioxid leküzdhetetlen akadálynak tűnt az akkori döntéshozók számára. Napjainkban, több mint negyedszázaddal a konferencia után a további halogatást már nem engedhetjük meg magunknak.” (Buchmann et al. 2008)

Olyan környezetet kell teremteni, ami biztosítja az emberiség számára az elegendő élelmiszerrel, ivóvízzel és energiával való ellátást. A környezetbiztonság létrehozása és fenntartása összefogást, konzultációkat, különböző társadalmi, gazdasági és politikai szférák érdekeinek összehangolását, együttműködését jelenti, a hétköznapok legkisebb egységétől – az emberek szintjétől – a diplomácia legfelsőbb szintjéig. Környezeti értékeink megóvására a béke fenntartásával és innovatív gondolkodással kell törekedni. De a legvégső esetben mégis lehetséges, hogy katonai rendfenntartásra van szükség.

A környezeti katasztrófák által sújtott országokban, térségekben sok esetben felmerülhet az igény más országok természeti erőforrásainak megszerzésére vagy a közösen használt erőforrások kisajátítására, lásd a Nílus, a Jordán vagy az Eufrátesz folyó példáját. Éppen ezért a társadalmaknak külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a nemzetek saját és nemzetközi biztonságteremtő tevékenységet is végezzenek a környezetvédelem érdekében. A gazdasági stabilitás érdekében, a klímaváltozás kockázatainak kezelésével összefüggésben a csapadékeloszlás hatásait is vizsgálni kell. Az országok közötti konfliktusok várható lehetséges fenyegetettségei között említik azt, hogy a csapadék mennyiségének és eloszlásának változása kiélezheti az egyes térségek közötti konfliktusokat. Ez a szakpolitikai elemzés abból az Ahol esik az eső kutatásból származik, amely feltárta a csapadékeloszlás, az élelmiszer-biztonság, a megélhetés és a mobilitás közötti kölcsönhatásokat (Warner et al. 2012).

„A béke nem csak a fegyverek mellőzéséről szól. Olyan társadalmak építéséről van szó, amelyekben az emberek megosztják a jólét előnyeit az egészséges bolygón” (Ban Ki-Moon)

Néhány példa a NATO és az ENSZ együttműködésére

A humanitárius katasztrófa radikális növekedésével párhuzamosan az ENSZ étellel, vízzel és más szükséges felszereléssel látta el a menekülteket, táborokat, óvóhelyeket állított fel, valamint megkezdte a menekültek elszállítását.

• Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) által vezetett humanitárius műveletek NATO általi támogatásának összehangolása Albániában és a volt Jugoszláv Macedón Tagköztársaságban az Euro-atlanti Katasztrófa Reagálási Koordinációs Központon (EADRCC) keresztül történik. Az EADRCC már jóval a menekültválság legutóbbi fázisa előtt, 1998 júniusában, megalakítását követően azonnal megkezdte az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság támogatását.
• Euro-atlanti Katasztrófa Reagálási Koordinációs Központon az ENSZ Menekültügyi Főbizottságának újonnan megalakított szervezetének, az ENSZ Légi Koordinációs Osztályának (UNACC) is segítségére volt az ENSZ menekültügyi főbiztosságának főhadiszállásán, Genfben.
• Logisztikai támogatás.
• Menekülttáborok építése.
• Átmeneti elhelyezés.
• Menekültek biztonságos visszatérése.

Fegyveres fellépés és segítségnyújtás

A NATO tagjaként a Magyar Honvédség is kiveszi a részét a fenntartható fejlődés támogatásából. A polgári környezet támogatása érdekében működik például a Civil-Katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központ.

Ma már nem kérdés, hogy a haderő fejlesztése óriási hatással van a polgári versenyszektor gazdasági ágazataira is. A megfelelő minőségbiztosítások és a polgári tudásállomány kimagasló haderő- és polgári együttműködéseket tesz lehetővé, ennek előnyeit a gazdaság és a polgárok is élvezhetik. 

Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai (2016–2030)

A fenntartható fejlődés fogalma a II. Környezetvédelmi Világkonferencia (Rio de Janeiro, 1992) nyomán került be a köztudatba. 2000-ben az ENSZ nyolc fő célt fogalmazott meg, amelyek Millenniumi Fejlődési Célok (MDG) néven lettek közismertek. A Fenntartható Fejlődési Célok (2016–2030) száma ezzel szemben már 17 (SDG, 2015). Az ENSZ 2015-ben fogadta el a Fenntartható Fejlődési Célokat. A fordítás alapja az ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok hazai jelzőszámrendszerének kidolgozását segítő, a Központi Statisztikai Hivatal által koordinált tárcaközi csoport munkaanyaga.

A célok logikusan elkülönülnek, de egymás után következésük, sorszámozásuk esetlegesnek tűnik. Korábban Mika csoportosította tartalmuk szerint a 17 fenntarthatósági célt (Mika, 2016, Mika és Tóth, 2017). E felosztás szerint

1. alapvető emberi szükségleteket (2-es, 3-as, 6-os és 7-es számú cél),
2. az emberek közötti egyenlőséget (1-es, 4-es, 5-ös és 10-es számú cél),
3. a hatékony, de fenntartható termelést (8-as, 9-es, 12-es és 13-as számú cél),
4. a sérülékeny környezet védelmét (11-es, 14-es és 15-es számú cél), 
5. az emberiség közös céljaiért való fellépést (16-os és 17-es számú cél) szolgáló célok.

Igen kedvezően alakult a rendszerváltás óta az ország szén-dioxid-kibocsátása, amely napjainkra csaknem 40 százalékkal kisebb, mint 1990-ben. A csökkenés első fele nagyrészt a gazdasági átalakulással, azon belül a nehézipar visszaszorulásával függ össze. Azonban a későbbiekben már az európai tendenciával szinkronban az energiaigények csökkenése és tudatos mérséklési lépések, például az épületszigetelés, a klímabarát háztartási gépek játszották a fő szerepet.

A hazai változásokra előbb az évi középhőmérséklet és az éves csapadékösszeg idősoros változásait mutatom be, majd a hőmérséklet és a csapadék havi értékeit ábrázolom két-két múltbeli, megfigyelt időszak, továbbá két-két előre jelzett időszak alapján. A jövőbeli időszakokra két hazai regionális klímamodell-futtatás eredményeit tartalmazza a második ábrapár.

Az évi középhőmérséklet évenkénti országos átlaga az 1980-as évektől emelkedik jelentősen. Ezt megelőzően, a 20. század első négy évtizedét enyhén emelkedő tendencia jellemezte, míg a közbenső négy évtizedben inkább csökkenés volt megfigyelhető.

Az éves csapadékösszeg országos idősorában ilyen hosszú egyirányú tendenciák nem alakultak ki.

Az IPCC, SREX (2012) jelentés azt is vizsgálja, hogy a katasztrófa kockázatának kezelése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás hogyan csökkenti a szélsőséggel szembeni sérülékenységet. A alábbi ábrán a jelentés alapfogalmainak bemutatása látható. Továbbá a természetes éghajlatváltozás és az antropogén klímaváltozás hatásai, amelyek hozzájárulnak a katasztrófák kialakulásához, valamint az emberi társadalom és a természetes ökoszisztémák katasztrófákkal szembeni kitettségéhez és sebezhetőségéhez. Az ábra egy további összefüggést is megmutat, mégpedig azt, hogy a természeti változás és az emberi beavatkozás milyen szerepet játszik a katasztrófakockázatok, illetve a sebezhetőség csökkentésében.

Ezzel együtt elmondható, hogy az időjárási szélsőségek a gazdaságra ható erővonalak egyik legerőteljesebb vonalai.