Hogyan érhető el az egy számjegyű infláció?

Noha az infláció sokat csökkent az év eleji 25,7 százalékos szinthez képest, első látásra a júliusi 17,6 százalékos érték még elég messzinek tűnik ahhoz, hogy elérhető legyen az egy számjegyű infláció. De még ha el is érjük, hogy 10 százalék alá csökkenjen, nagyon nem mindegy, hogy milyen mértékben kerülhet a lélektani szint alá, mivel egy alig tíz százalék alatti pénzromlási ütem is igen messze van a 3 százalékos inflációs céltól, és attól, hogy árstabilitásról beszéljünk.  

Széles körű konszenzus van abban a tekintetben, hogy a fogyasztói árindexet elsősorban bázishatások mérsékelhetik, mégpedig igen meredek mértékben. A tavalyi év során az élelmiszerárak példátlan mértékű növekedése aligha ismétlődik meg idén, ami szinte minden hónapban egyre alacsonyabb szintekre viheti az élelmiszerek éves drágulási ütemét. Szeptemberben érdemi csökkenést fog okozni az inflációban a háztartási energiaárak tavaly szeptemberi megugrásának kiesése a bázisból. A forint tavalyi kirívó gyengülésének következtében dráguló import cikkek, így többek között a tartós fogyasztási cikkek és ruházkodási cikkek esetében is várható, hogy bázishatások miatt tovább mérséklődnek az éves árindexek. Matematikailag, amennyiben az év végéig változatlanok maradnának az árak, és az inflációt csak bázishatások befolyásolnák, decemberre 4,9 százalékra csillapodhatna az infláció, bár egyelőre még nem ez az alapeseti várakozásunk. 

Azonban az infláció enyhülését nem csupán bázishatások támogatják. Az élelmiszerárak esetében egyre szélesebb körű árcsökkenés figyelhető meg, ami a tavaszi hónapokban egyes kiskereskedelmi láncok néhány termékre bevezetett akciójával kezdődött. Minderre az élelmiszeripari alapárak látványos visszaesése adott lehetőséget. Az előbbi folyamatokat a mezőgazdasági termelői árindexek alakulása is tükrözi. A csökkenő termelői és felvásárlási árak pedig némi késéssel egyre több élelmiszer árában jelenhetnek meg. A valószínűsíthető további árcsökkentések egyes termékek esetében – amikor bekerülnek a bázisba a tavalyi rekordmagas árak –, akár deflációt is eredményezhetnek, mint ahogy ez már látszik egyes sajttermékek esetében is. Az élelmiszer-feldolgozók és a kiskereskedők pedig rá is kényszerülnek a csökkenő beszerzési árak érvényesítésére a kereslet zsugorodása miatt, ami mind a kiskereskedelmi forgalmat, mind az élelmiszeripar termelését visszafogta. 

Árcsökkenés más területeken is megfigyelhető. A tartós fogyasztási cikkek árai harmadik hónapja csökkennek. Ennek hátterében a tavalyihoz képest erősebb forintárfolyam, a szállítási költségek csökkenése és egyes nyersanyagárak csökkenése állhat. Júliusban a ruházati árak is csökkentek, ami részben szezonális hatás, de indokolható a forint erősödésével és a csökkenő kereslettel is. Elszámolástechnikai okok miatt a háztartási energiaárak is július kivételével minden hónapban csökkentek tavaly december óta, aminek hátterében az alacsonyabb fogyasztás miatt számos háztartás átlagfogyasztás alá kerülése áll, mivel így számukra már csak a kedvezményes tarifát kell alkalmazni. A kedvező folyamatokkal szemben áll a szolgáltatások árainak folyamatos emelkedése, valamint az utóbbi hetekben az üzemanyagárak megugrása. 

Amennyiben a tavaly decemberi szintekhez képest vizsgáljuk az árváltozásokat, azaz csak az idei áremelkedést vesszük figyelembe, a fogyasztói árak 4,9 százalékkal nőttek. Ezen belül az élelmiszerárak idén már csupán 4,4 százalékkal emelkedtek. A ruházkodási cikkek 2 százalékkal, az egyéb cikkek és üzemanyagok 2,9 százalékkal drágultak. A tartós fogyasztási cikkek 0,4 százalékkal, a háztartási energiaárak (az alacsonyabb fogyasztás miatti speciális elszámolástechnika következtében) 12,3 százalékkal lettek olcsóbbak. Kiemelkedik azonban a szolgáltatások 10,9 százalékos és szeszes italok, dohánytermékek 9,7 százalékos áremelkedése. 

Az árak múltbeli viselkedésével összevetve az év hátralevő részében sem a teljes inflációban, sem az élelmiszeráraknál nem mutatkozott lényegesebb változás. Ez ugyanazt tükrözi, amit korábban kifejtettünk, hogy amennyiben az árak az év végéig átlagosan változatlanok maradnának, az év végén is 4,9 százalék lehetne az infláció.  Az élelmiszerárakra lefelé ható tényezők miatt azonban nem zárhatók ki további árcsökkentések, míg a teljes inflációt néhány ellentétes folyamat is alakíthatja. Összességében tehát a jelenlegi decemberi 5,9 százalékos, a piaci konszenzusnál alacsonyabb előrejelzésünkre az előbbiekben felvázolt folyamatok miatt akár lefelé mutató kockázatok sem zárhatók ki, azonban megvárjuk a következő havi adatokat is, mielőtt módosítanánk az előrejelzésen.