Lehetőségek és kihívások: az Európai Unió és India kapcsolatai
2022-ben az Európai Unió és India a diplomáciai kapcsolatok felvételének 60. évfordulóját ünnepelte. Az egyre szélesebb körű együttműködés alapja a 2004-es stratégiai partnerségi megállapodás, amelynek jelentőségét mutatja, hogy India mellett az EU mindössze három másik ázsiai országgal, Kínával, Japánnal és Dél-Koreával írt alá hasonló egyezményt. Japán után az Európai Unió 2021-ben Indiával is konnektivitási partnerségre lépett, ami az EU Global Gateway kezdeményezésére épül, és a fenntartható digitális, szállítmányozási és energetikai hálózatok kialakítását, illetve az áruk, szolgáltatások és adatok áramlását kívánja előmozdítani. Új-Delhi részéről a 2010-es évek közepétől tapasztalható fokozódó érdeklődés az EU irányába, ami egyrészt tájékozódás az iránt, hogy mely területeken lehet India számára partner Európa, másrészt pedig a kontinensen belül egyes régiók és országok „felfedezésének” tekinthető.
Új-Delhi számára a folyamat egyik fő mozgatórugója a Kína-kihívás, illetve az a stratégiai cél, hogy India Kínától független gazdasági kapacitásokat építsen ki főként a technológia és az innováció terén. Új-Delhi külgazdasági stratégiájának megértéséhez fontos hangsúlyozni, hogy India valamennyi külkapcsolatát a „Kína-szemüvegen” keresztül nézi, vagyis annak fényében mérlegeli, hogy az adott partner mennyiben tud hozzájárulni az említett nemzeti erőforrások és kapacitások kialakításához. Az indiai politikusok pragmatikus és reális módon értékelik, hogy az EU országai partnerek tudnak-e lenni ebben, számukra ez határozza meg az együttműködés potenciálját.
Az Európai Unióval és annak tagállamaival lezajlott csúcstalálkozók és interakciók különböző záródokumentumaiból pedig egyértelműen kirajzolódik, hogy India a technológia és innováció, a kereskedelem, a beruházások, a migráció és mobilitás, valamint a biztonságpolitika terén keresi elsősorban az együttműködést.
Az Indiával való viszony intenzívebbé válása mögött az EU részéről is ott van a „Kína-tényező”, bár kevésbé erőteljesen, mint például az Egyesült Államok esetében. Az EU Kína-politikája sokféle érdek mentén alakul, így még nem látható világosan, mit is jelent majd a meghirdetett „de-risking” stratégia a gyakorlatban. Az EU Kína-politikája kapcsán ezért Új-Delhi részéről egyfajta várakozó álláspont figyelhető meg. Az EU számára mindenesetre fontos, hogy diverzifikálja gazdasági kapcsolatait Ázsiával, és csökkentse kitettségét Kína felé. India több tekintetben is hozzájárulhat a „de-risking” megvalósításához, elegendő csak a fogyasztói piac méretére és a helyi gyártási tevékenységben rejlő lehetőségekre utalni. Ezek kihasználása azonban nem lesz könnyű, tekintve az indiai kereskedelempolitika jellegzetességeit, vagy a helyi beruházási és szabályozási környezet fejletlenségét. Emellett India egyelőre messze van attól, hogy Kínához hasonlóan érett gyártási klaszterekkel és beszállítói hálózattal rendelkezzen. Ezzel együtt a diverzifikációs törekvések jegyében az Európai Unió és India is kész elindulni ezen az úton, amit jól mutat a szabadkereskedelmi egyezmény aláírására vonatkozó tárgyalások újbóli megindítása kilencévnyi szünetet követően, 2022 júniusában. A tárgyalások sikeres lezárásával az EU egy hatalmas és növekvő piachoz nyerhetne szélesebb körű hozzáférést, India lehetőségei pedig bővülnének, hogy gazdasága fejlődéséhez biztosítsa a hőn áhított munkahelyteremtő beruházásokat és technológiatranszfert.
Az EU és India kapcsolatainak további gyors fejlődését alapvetően két tényező hátráltathatja jelentős mértékben.
Az egyik India álláspontja az ukrajnai háborúval kapcsolatban, és általában az Oroszországgal való viszonya. A konfliktus kirobbanása óta Új-Delhi tartózkodott attól, hogy elítélje Moszkvát, viszont a kedvezményes árú orosz energiahordozók fő vásárlójává lépett elő, és Japánnal vagy Dél-Koreával ellentétben egyelőre nem mutatja jelét annak, hogy hosszú távon csökkenteni akarná az orosz energiahordozók részesedését a nemzeti energiamixben. A másik tényező pedig az indiai belpolitikai élet alakulása, aminek egyes fejleményeit több nyugati elemző az autokratikusabb működés irányában való elmozdulásként értelmezi. Bár mindkét tényezőben megvolt a potenciál, hogy kisiklassa a kapcsolatok fejlődését, sokatmondó, hogy ehelyett folytatódott az intenzív közeledés. Modi miniszterelnök közelmúltbeli franciaországi látogatása is egyértelműen igazolta, hogy az Oroszországhoz való eltérő hozzáállás egyáltalán nem erodálta a viszonyt. Ezek alapján joggal lehet a kapcsolatok további fejlődésére számítani a következő években, ami kedvező hátteret biztosíthat a magyar–indiai gazdasági kapcsolatokban rejlő lehetőségek további feltérképezéséhez is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.