Webáruházak fókuszban

Az online kereskedelem töretlen sikernek örvend, szinte rutintevékenységnek számít, hogy kisebb-nagyobb jelentőségű vásárlásaikat a fogyasztók online intézik. Persze előfordulnak visszás esetek, például amikor az ember utólag rájön, hogy megvezették, mert bedőlt a meghirdetett akciónak, bízott a valósnál kedvezőbb árkedvezményről szóló tájékoztatásban, vagy nem vette észre, valójában mennyiben befolyásolták a vásárlási folyamat során az egyes sürgető jellegű felhívások, amelyek a sötét mintáknak nevezett és tilalmazott, manipulatív kereskedelmi gyakorlatok körébe esnek. Bár mostanában gyakori, de a fogyasztóvédelmi hatáskörrel rendelkező hatóságok ébersége mellett kockázatos magatartás több eredeti, korábbi és aktuális árat szimultán felvonultatni, avagy az eredeti vásárlási szándékától sötét minták alkalmazásával eltéríteni a fogyasztót. A közelmúltban például a Gazdasági Versenyhivatal az említett magatartások, a fogyasztók megtévesztésének gyanújával indított három közismert online ruha- és cipőkereskedelmi vállalkozás ellen fogyasztóvédelmi versenyfelügyeleti eljárást, miután ez évben korábban már szabott ki szintén közismert webáruházat üzemeltető vállalkozásra akciózás kapcsán bírságot. Az online kereskedelemben előforduló, a fogyasztók jogait sértő magatartások kiszűrése érdekében hazánkban egyébként 2017 óta működik a fogyasztóvédelemért felelős szakmai irányító tárca berkeiben az ún. IT Labor, és a fogyasztóvédelmi hatóságok éves vizsgálati programjában is évről évre szerepel az online kereskedelem fogyasztóvédelmi szempontú ellenőrzése.

Érdemes tudatos figyelemmel vásárolni, mert bizony az árkedvezmény benyomásának keltésére alkalmas számos – akár kreatívnak is nevezhető – megoldással is találkozhatunk online és bolti vásárláskor egyaránt: az eltérő „eredeti”, „korábbi” árak, vagy az akciós árhoz képest magasabb, de soha korábban nem alkalmazott fiktív „eredeti” ár közlése, avagy a gyártó által ajánlott magasabb, ill. akciós ár és a kedvezményes kuponár egyszerre történő feltüntetése nyilván mind megzavarhatják, torzíthatják a fogyasztó döntését. 

Közel fél tucat ár közül kiválogatni, hogy az adott vásárlóra melyik az irányadó, nemcsak felbosszantja a vevőt, de a hatóságok számára is „magas labda” egy-egy célirányos ellenőrzés lefolytatásához. Minden vállalkozás jó, ha tudja, hogy a referenciaárak témakörében a hatóságok álláspontja szerint nem lehetetlen a piaci árak ellenőrzése az akciót hirdető vállalkozások részéről, emellett pedig a piacon ténylegesen nem érvényesülő és a piaci árszínvonaltól jelentősen eltérő, magasabb ár, mint akár gyártói ajánlott ár megadása pedig fiktív árnak minősülhet. A vállalkozások edukációját – és a jogszabályi megfelelést – mindkét említett hatóság segíti, számos hasznos online tájékoztatás, összefoglaló, podcast elérhető a hivatalos weboldalakon.

A már működő webáruházak többnyire tisztában vannak vele, míg az induló webshopok szintén figyelembe veszik optimális esetben, hogy a fogyasztóvédelmi jogi szempontból szabályszerű működést nemcsak a tudatos fogyasztók és a versenytársak, de az általános fogyasztóvédelmi hatáskörrel rendelkező kormányhivatalok és a Gazdasági Versenyhivatal is figyelemmel kísérik. Persze a hatáskör-elhatárolás, nevezetesen annak eldöntése, fennáll-e a verseny érdemi érintettsége, és emiatt a GVH hatásköre, olykor az említett hatóságok egyeztetését is megköveteli, de az árak és az akciók feltüntetésére vonatkozó jogszabályi előírások rendszere összezár, az árrendelet, vagyis a 4/2009. (I.30.) NFGM-SZMM rendelet betartása mellett tartózkodni kell a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattól, vagyis nem hagyható figyelmen kívül az Fttv. elvárásrendszere, különösen a szakmai gondosság mércéje. 

így gyorsan kiderülhet, ha esetleg elmarad a megrendelést visszaigazoló e-mailből egy-egy kötelező tájékoztatási elem, vagy ha jogszabályba ütközően intézi a vállalkozás a fogyasztó reklamációját, ellehetetleníti az elállást, vagy nem biztosít számára jótállási jegyet stb. Öreg hiba, ha a fogyasztó számára nem derül ki, pontosan kivel szerződik, ill. amikor hiányzik a szolgáltató személyére vonatkozó kötelező tájékoztatás, vagy hiányos a szerződéskötés menetéről, a kellék- és a termékszavatosságról, a kötelező és a gyártói jótállásról a fogyasztónak adott információ. Fogyasztóként vásárolva – pár kivételtől eltekintve – 14 napon belül indokolás nélkül meggondolhatja magát az ember, a megrendelt és átvett terméket – akár a kipróbálását követően és a legtöbb esetben saját költségen – visszaküldheti, és visszajár a vételár. Azok a szolgáltatók, amelyek az elállás jogát nem engedik gyakorolni, vagy a fogyasztóval szemben más jogsértő, fogyasztói jog megvonását célzó, tisztességtelen általános szerződési feltételt, ill. megtévesztő kereskedelmi gyakorlatot  alkalmaznak, jó, ha előzetesen felmérik, nagyjából milyen jogi kockázatokat futnak, hiszen a nap végén nemcsak hatósági szankcióval, de békéltetőtestületi eljárással, esetleg képviseleti keresettel megindított perrel számolhatnak, így összességében a jogkövető magatartás kifizetődőbb lehet.