Már nem az alacsony bérek vonzzák Magyarországra a beruházásokat

Az elemzőket is meglepte, hogy a második negyedévben a magyar gazdaság teljesítménye 5,1 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi szintet, pedig a kormány korábban majdnem ekkora emelkedést becsült. Látva, hogy a környező országok stagnálnak, vagy éppen csak elmozdultak a nullpontról, mivel magyarázható ez?

Bár még nem kaptunk részletes elemzést, annyit tudunk, hogy az ipar, a kiskereskedelem és az építőipar többlete emelte meg a gazdaság teljesítményét. Csak az építőipar növekedése a második negyedévben 27 százalékot tett ki, az ipari termelés és a fogyasztás pedig nagyjából 5 százalékot nőtt. A kormányzati intézkedések 1,6 százalékot adhattak hozzá a növekedéshez, ami egy ellentétes globális konjunktúrában nem a véletlen, hanem megfontolt, tudatos előrelátás eredménye.

Ehhez nagyban hozzájárult az autóipar is, az európai gyárak viszont sorra jelzik, hogy az utolsó negyedéves teljesítményük jócskán elmaradt a várttól. Sokan attól félnek, hogy ha megszorulnak ezek a mamutvállalatok, a magyar leánycégeiket építik le először, és akkor vége a szárnyalásnak.

A járműipar a bruttó hazai termék 6-7 százalékát teszi ki, és az idei első fél évben – elsősorban a kapacitásbővítéseknek, például az Audi Q3-asnak köszönhetően – kimagasló, csaknem 10 százalékos bővülést mutat. Ugyanakkor emlékezhetünk rá, hogy az elmúlt két évben gyakorlatilag stagnált az alág, és ezzel együtt értünk el 4,1, valamint 4,9 százalékos növekedést. Két dolgot érdemes tudni a hazai autóiparról, amiért az anyavállalatok nem fogják Magyarországról elvinni a gyáraikat. Az egyik, hogy a termelés költségszerkezetre vonatkoztatva a leghatékonyabb egész Európában. Ez nem azt jelenti, hogy olcsó a munkaerő, hanem azt, hogy száz euró költségre az előállított hozzáadott érték nálunk a legnagyobb.

A fejlett infrastruktúrát, a képzett mérnököket és a kedvező gazdasági környezetet kell ebbe beleszámolni. A másik nagy előnyünk, hogy a három itthon működő gyárból kettő prémiumkategóriás járműveket gyárt. A 2008-as válságnál pedig azt láttuk, hogy ezeknek az eladásait kevésbé érintette a recesszió. A járműipar ezekben az években forradalmi változásokon megy keresztül – robotizáció, elektromobilitás –, és a hazánkba érkező elektromos járműakkumulátor-gyártók és beszállítóik, valamint a már itt termelők ez irányú beruházásai tovább erősítik Magyarország pozícióját a közeljövő technológiáját jelentő elektromos meghajtású autók gyártásában.

Akkor ezért mondhatta nemrég Varga Mihály pénzügyminiszter, hogy nem a hazai üzemeket fogják elvinni a német autógyárak, de a vártnál szinte mindenhol gyengébb eredmények azért vészjóslók.

A globális autópiacon nem látok akkora visszaesést. Legfeljebb lassulást, ami valószínűleg vissza fog fordulni. Nekünk az a dolgunk, hogy továbbra is ugyanolyan vonzó beruházási helyszín legyünk, mint eddig. Nem az alacsony bérekre kell gondolni, a cégek felmérései szerint nekik az számít, hogy itt kiszámítható gazdaságpolitikát és alacsony nyereségadót tapasztalnak. Ha ezt a kettőt tartani tudjuk, remélhetjük, nemhogy nem viszik el innen a meglévő gyárakat, de továbbiakat is idehoznak. Ezt bizonyítja, hogy minden hétre jut egy bejelentés barna- vagy zöldmezős beruházásról.

Az elmúlt negyedévben az építőipar növekedése jelentősen lassult, folytatódhat a fékezés

az esztendő második felében?

Sokan tartanak ettől a csökkenéstől, de azt azért elmondjuk, hogy a mostanra lelassult növekedés is 27 százalékos. Az első negyedévi 47 százalékos emelkedésnél is azt kérdeztük, nincs-e túlhevülés. Utólag látszott, hogy a tavalyi bázishatás növelte ennyire az első negyedévben az építőipar teljesítményét, a későbbi lassulás pedig a tavaszi rossz időnek volt betudható. Az ágazat kapacitásai is kezdenek kimerülni, ezeket mind figyelembe kell venni. Ráadásul csak ezután fogja éreztetni a hatását a családvédelmi akcióterv, valamint a gazdaságvédelmi csomag intézkedéseinek pozitív hatása. Európai összehasonlításban így is kimagasló az ágazat eddigi idei bővülése.

Az elemzők egy része csodálkozik, a magyar gazdaság hogyan tudja ennyire függetleníteni magát a negatív nemzetközi folyamatoktól. Meddig lehet ezt folytatni?

Egészen 2018-ig azt mértük, hogy a német és a magyar ipar jelentősen korrelált egymással, együtt mozgott. Az idén azonban a két ország ipari teljesítménye annyira szétvált, hogy míg az első fél évben a németeké 3,9 százalékkal csökkent, addig a magyar 6 százalékkal nőtt. Ehhez nagyban hozzájárultak az elmúlt időszak kapacitásbővítései, főként a jármű- és élelmiszergyártásban. Hosszabb távon az erős gazdasági szálak és a globális értékláncban betöltött szerep miatt nem függetleníthetjük magunkat teljesen. Egy nagy gazdasági válság minket is érintene, de erről most nincs szó.

Az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háború sem vetheti vissza a hazai teljesítményt?

A politikai okokból keletkező gazdasági problémák általában politikai úton is oldódnak meg. És mivel a kereskedelmi háború következményei most mindenkit negatívan érintenek, vélhetően mindenki a megoldást szorgalmazza majd. Ettől tehát nem tartok, nagyobb baj lenne, ha piaci oldalról érkezne előre nem látható, a 2008-as recesszióhoz hasonló jelenség. Egy ilyen esetre azonban tudatosan felkészülünk, ezt célozza a Gazdaságvédelmi akcióterv is. Az elmúlt években elértük, hogy Magyarország összehasonlíthatatlanul jobb gazdasági helyzetben van, mint 2008-ban, amikor a világválság elérte. Egy nemzetközi lassulást ki tudunk védeni, egy esetleges recessziónál pedig az számít, hogy jó kondícióban érjen bennünket.

A gazdasági növekedést most lényegében a bérek emelésével, belső fogyasztással és az ipar felpörgetésével érjük el. Ezt azonban nem lehet a végtelenségig folytatni. Vagy nem is ez a cél, csak az átmeneti nehezebb nemzetközi helyzet átvészelése?

A béremelések után a magyar bérek a régiós versenytársainkhoz képest még mindig nem a legmagasabbak, tehát ebben még van tartalék. Mint ahogy a termelékenységnövekedésben is van, ezen a téren még le vagyunk maradva. A minél nagyobb fokú automatizálásba, digitalizálásba a piaci szereplőknek kell befektetniük, és a három éve megkötött bérmegállapodás is abba az irányba tereli a cégeket, hogy nyissanak a tőkeintenzív technológiák irányába.

Ezúttal a Fitch és a Standard & Poor’s sem minősítette fel Magyarországot. Miért?

Mindkét intézet az év elején eggyel jobb kategóriába sorolta Magyarországot, és meglehetősen ritka, hogy ilyen rövid időn belül tovább javítanak. Pedig megtehették volna, mert ezeket a számokat korábban ők sem hitték el, mégis magasabb besorolást adtak nekünk. Szerintem Magyarországnak följebb lenne a helye, de nem szólok bele a munkájukba. Az az érzésem, hogy az elemzők és a hitelminősítők is egy kicsit a múltban élnek, és olyan emlékeik vannak Magyarországról, amelyek már nem állják meg a helyük. A piaci bizalom a hitelminősítők besorolásánál is fontosabb, a piaci szereplők értékelése pedig sokkal kedvezőbb annál, mint amit a hivatalos értékelések mutatnak.