Nem oldották meg, csak szőnyeg alá söpörték az olajkonfliktust

Kedvezően fogadta a piac a kőolajexportáló országok és szövetségeseik megállapodását, ugyanis hétfőn napközben több, mint egyhavi mélypontra esett a fekete arany ára. Az OPEC+ ugyanis vasárnapi online ülésén a kitermelés növeléséről egyezett meg. Ezzel véget ért – legalábbis egyelőre – a szervezeten belüli politikai konfliktus, és az eddig ódzkodó Egyesült Arab Emirátusok is aláírta a dokumentumot. Korábban azért vétózott, mert a kartell nem engedte meg, hogy a mostanihoz képest növelje a felszínre hozott mennyiséget, végül 10 százalékos emelésben sikerült megegyezniük. Ez a Világgazdaságnak nyilatkozó Pletser Tamás szerint azért is furcsa elképzelés volt, mert

a kapacitásához képest amúgy is az Emirátusok termelte ki a legkevesebb olajat.

Az Erste olaj-, és gázipari elemzője azt mondta, szakmailag is indokolható az OPEC+ döntése, és az is érthető, hogy az Emirátusoknak is kellett adni valamit, hogy rábólintson a kompromisszumra. Az, hogy felszállt a füst nem meglepő, jelen pillanatban ugyanis a tagoknak egyaránt érdeke az egységes fellépés. Ugyanakkor

a konfliktust nem oldották meg, de egy két évre a szőnyeg alá söpörhették.

Az arab olajhatalmak között éleződő feszültség ugyanis nem újdonság. Amíg a nagyhatalom Szaúd Arábia Mohammed bín Salman koronaherceg vezetésével az ortodox gyökerekhez tér vissza, addig a „kisöccs” Emírségek gyorsan modernizálódik. Folyamatosan nyitnak, több lábra állítanák gazdaságukat, egyre többet költenek a vendéglátásra, pörgetik a turizmust, és a kereskedelem volumene is egyre jelentősebb az arab országban. De ha még ez sem lenne elég, Izraellel is kibékültek, ami egy újabb szálka (vagy gerenda) lehet a szaúdiak szemében.

Az emirátusok olajtermelése csaknem teljes egészében Adu-Dzabiban van, ahol a nemzetközi cégek, például a Total, az OMW, és a BP jelenléte is meghatározó. Ezek a társaságok sokat fektettek be Abu-Dzabiban, így most minél nagyobb olajmennyiséget szeretnének kitermelni

– foglalja össze a helyzetet Pletser Tamás.

A megállapodás legnagyobb rizikója az lehet, ha a kereslet nem nő olyan mértékben, mint amire számítottak a kitermelők. Jelen pillanatban az elemző szerint azonban erre nincs nagy esély, ugyanis most kedvező a lapjárás az OPEC+ számára.

Az olajigény nő, a gazdaságok újraindulnak, a légijáratok számában van még elmaradás, bár a tengerentúlon már közelítik a pandémia előtti, 2019-es szinteket.

A döntés után tartósan 70-80 dollár körül stabilizálódhat az olajár az Erste szakértője szerint. Úgy véli, ez a szint már megfelelő az olajkartell tagjainak, de itt még nem éri meg az amerikai palaolaj-cégeknek újraindítaniuk a termelésüket, viszont még a fejlődő országok tűréshatárába is épphogy belefér. Indiában például tömegek használnak fűtőolajat a háztartásban, az állami szubvenciókat pedig globálisan leépítették az elmúlt évtizedben, így most mindenféle védelem nélkül a piaci árat kell a legszegényebb rétegeknek is megfizetniük. Ha pedig – például Indiában – visszavesznek a fogyasztásból, azt fő beszállítóik, az OPEC országok is komolyan megérzik.

A döntés szerint Irak napi 150 ezer hordóval 4,8 millióra, Kuvait ugyancsak 150 ezer hordóval, 2 millió 959 ezerre, az Egyesült Arab Emírségek 332 ezer hordóval, 3,5 millióra, míg Szaúd-Arábia és Oroszország egyaránt 500 ezerrel, napi 11,5 millió hordóra növelheti a kitermelését.