Az OECD egészségügyi adatbázisának idei kiadása szerint 2006-ban (az utolsó olyan évben, amelyről a szakemberek adatokat tudtak gyűjteni) példátlanul csekély mértékben, mindössze 3,1 százalékkal bővültek a tagországok egészségügyi kiadásai. Az ezredforduló utáni időszakban éves átlagban hat százalék feletti emelkedést mértek, és ennek köszönhetően 2000–2005 között 7,8-ről 8,9 százalékra nőtt a GDP-ből az egészségügyre fordított összeg nagysága.
Magyarországon még szélsőségesebb kilengéseket tapasztalunk. 2002-ben és 2003-ban reálértéken 10-15 százalék körüli kiadásnövekedést mértek, viszont 2006-ban már csak 1,7 százalékra rúgott a bővülés. A gyógyítói szektor GDP-n belüli súlya 6,9-ről 8,3 százalékra nőtt a vizsgált időszakban, ez térségi összehasonlításban példátlanul magas szám: a visegrádi országokban 6,2–7,1 százalékot mértek 2006-ban.
Így az sem csoda, hogy abszolút értéken is viszonylag magasak nálunk az egészségügyi kiadások. Egy-egy magyar állampolgár egészségére (a csehekhez hasonlóan) körülbelül 1500 dollárt fordított a társadalombiztosítás és az illető személy, míg a lengyelekére ennek kevesebb mint kétharmadát.
Ennél is nagyobb a kiugrás a gyógyszerkiadásoknál. A vásárlóerő-paritáson számolt 466 dolláros magyar átlag nemcsak a többi visegrádi országét haladja meg számottevően, hanem például Ausztriáét és Svájcét is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.