EU-csúcs: nem az energia, Afganisztán a fő orosz ütőkártya

 Ennek alapján uniós tagállamok vezetői inkább csak alibiként hivatkoznak a földgáz- és az olajeladások terén meglévő nagyfokú függőségre, mert az oroszok maguk is érzik, hogy az energiafegyver alkalmazása számukra fölöttébb nagy veszélyeket rejtő, kétélű eszköz lenne. Az izraeli Haaretz a vasárnapi számában minősítette „óriási bukásnak” a Nyugat afganisztáni vállalkozását („A giant failure called Afganistan”).

A szerző kijelentette, hogy a Nato már nem tud benyomást gyakorolni a lakosságra, miközben pedig fokozza a katonai erőszakot, valójában már nem világos, mi a cél, illetve ki, hol miért felel. A végkövetkeztetés szerint látványos szerepcsere ment végbe az afganisztáni katonai szerepvállalásban az oroszok és USA között. A lap számba veszi a Nyugat közép-ázsiai terveiben korábban stabil pontként kezelt Pakisztán politikai viszonyait, és megállapítja, hogy – Musarraf elnök bukása után – Washington most már azt sem tudja, kik a szövetségesei, és folyamatosan találgatnia kell, milyen fordulatot vesz az ottani kormány politikája.

A súlyos helyzet ellenére viszonylag kevés kommentátor foglalkozik azzal, hogy az afganisztáni katonai vállalkozás fő utánpótlási vonala – enyhe megítélés szerint is – eléggé bizonytalan, a pakisztáni-afganisztáni határ hegyes vidékén a lázadók kedvükre meg tudnak támadni konvojokat. Emiatt a Nyugat abba a megalázó helyzetbe került, hogy – a grúziai fellépése miatt – „példás” szankciókat akar hozni Oroszország ellen, miközben elfogadni kényszerül Moszkva könyörületességét az afganisztáni katlanban esetleg bennrekedő csapatainak ellátására.

Az oroszok most könnyen törleszthetnének az afgán lázadóknak a 80-as években nyújtott amerikai támogatásért, és ha a Kreml fegyvereket szállítana a felkelőknek, akkor valószínűleg rövid és kevéssé dicsőséges véget érne a Hindukus vidékére indított Nato-expedíció. Moszkva azonban látványos gesztust tett, és felajánlotta, hogy átenged a területén „halál okozására nem alkalmas” szállítmányokat Afganisztán felé. Az ajánlat nem mindenkinek szól, az adott fejleményről szóló kevés hír szerint – állítólag – a franciák és a németek élhetnek a lehetőséggel…Gordon Brown, brit miniszterelnök ilyen előzmények után közölte, hogy „gyökeresen felül kell vizsgálni” a Moszkvával fenntartott kapcsolatokat, és az EU-nak függetlenítenie kell magát az orosz energiaszállításoktól. Az adott helyzetben egyáltalán nem látszanak megalapozatlannak a Kreml nyilatkozatai arról, hogy a Nyugat legalább olyan – ha nem nagyobb mértékben – rá van utalva Oroszország együttműködésére a globális politikai problémák megoldásában, mint fordítva.

Kommentátorok egybehangzó véleménye szerint Moszkva maga is érdekelt a talibán győzelem megakadályozásában, mert a kíméletlen iszlám rezsim a kormányzásának néhány éve alatt nélkülözők millióit kergette világgá, akik számára nem maradt megélhetés az ottani rossz gazdaságföldrajzi adottságok közepette. Grúzia – bármennyire is fájó a Nyugat ott elszenvedett kudarca – ebben az összevetésben másod- vagy harmadrangú üggyé és egyszerű presztízs-problémává lényegülhetne át az EU számára.