Mi lett a volt NDK-val?

 A fordulat egyértelműen köthető az EU keleti bővítéséhez, pontosabban az új tagállamok viharos gazdasági növekedése által támasztott kereslethez.

A volt NDK számára váratlanul előnyt kínálnak az – évekig sorvadásra ítéltnek hitt – keleti kapcsolatok. A nyugati országrész a 90-es években végig nyögte a csatlakoztatott keleti tartományok szanálásának fedezetére szánt szolidaritási adót.

A kolosszális összegű segélyek azonban látszatra eredménytelenül folytak el, a felhasználásukkal éppen csak életben lehetett tartani a versenyképtelen szocialista ipar maradványait. Az újraegyesítés idején Helmut Kohl, akkori kancellár által ígért „virágzó keleti tájak” a sajtóban évekig gúnyos megjegyzések formájában köszöntek vissza, a háttérben lerobbant nagyüzemek és elszegényedő települések képeivel. Az akkori áldozatok most hoznak gyümölcsöt: az öt új tartomány akkor kezd prosperálni, amikor a nyugati országrészre és Európa egészére rátelepszik a gazdasági hanyatlás és a pesszimizmus.

Az iparban a hozzáadott érték a volt NDK területén 11 százalékkal növekedett 2007 során, a forgalom pedig közel 10 százalékkal, a munkanélküliségi ráta egy év alatt 14,7 százalékról 12,8 százalékra esett. A fellendülés hagyományos – kohászati és hajóépítő – üzemekre ugyanúgy kiterjed, mint a csúcstechnikai ágazatokra. A fordulatról beszámolva a Der Spiegel arról ír, hogy korszerű gyárak tetején hatalmas hirdetőtáblák jelentek meg a felirattal: „Te hiányzol nekünk”. A fordulat egyik példája Eisenhüttenstadt (szó szerint „Vaskohóváros”), amelyet az ötvenes évek elején – ott is Sztálinváros néven – hívtak életre, és a „nyugati osztályellenség” fenyegetése miatt a lengyel határra telepítettek.

A fordulat idején még mindig 53 ezres lakosságú telülésen ma 33 ezren laknak, a kohászati üzemet 1995-ben 1 márka jelképes összegért – 1,4 milliárd márkás állami segély kíséretében – egy belga cégnek adták el, ma az Arcelor-Mittal konszern keretében működik. A hajdan álló kohókban ma naponta állít elő 6500 tonna nyersacélt 3 ezer foglalkoztatott, a kombinát újraéledése nyomán a környéken további 3 ezer munkahely jött létre, mindez az EU bővítése utáni, élénk kereslet nyomán. A keleti-tenger partján lévő hajógyárakat – Wismar és Warnemünde – orosz befektetők keltették új életre. Itt a korábbi érában 3500 hajót gyártottak a Szovjetunió részére, a rendelésállomány most ismét nagyra duzzadt, főleg jeges vizekre szánt konténerszállítókat építenek.

A Lipcse közelében lévő Bitterfeld hajdani vegyipari üzemeinek és Wolfen városka filmgyárának romjain ma napelemeket gyártó csarnokokat építettek újjá, ezek kielégíthetetlen keresletet támasztanak új munkaerő iránt. Az egyik környékbeli település a 90-es évek elején 15 ezer euró bevételt könyvelt el iparűzési adóból, ma ez az összeg 27 millió euró.