Képtelen felzárkózni a kelet-európai élelmiszer-ágazat

Az anyag elkészítésében hat állam (Magyarország, Csehország, Szlovákia, Románia, Bulgária és Horvátország) több mint 400 szakembere is részt vett, vagy véleményt mondott, a munkát az Európai Bizottság finanszírozta. A tanulmány végkövetkeztetése szerint a térség élelmiszeripara nem tudott kitörni abból a zárt körből, amibe az alacsony bérek, a drágább, minőségi termékek iránti csekély kereslet, és a fejlődésre emiatt képtelen kínálati oldal fémjelez. A lakosság fogyasztási döntéseinél az ár a meghatározó tényező, és amíg ez így van, addig nem lehet arra számítani, hogy az eladók körében minőség szerinti szelekció menjen végbe.

A térség szempontjából különösen lehangoló, hogy még ilyen keresleti viszonyok között is nettó élelmiszerimportőrré vált a vizsgált országok többsége, holott a régió az egész EU számára kiemelkedő jelentőségű szállítóvá válhatna. A Bécsben megjelenő Die Presse idézi az egyik osztrák közreműködő szakembert, aki elmondta, hogy a kenyér, a tej és a hús már megfelel a nyugat-európai minőségi normáknak. A feldolgozott termékek körében azonban maradt a közepes vagy gyenge minőség, emiatt lényegében fennáll valamilyen élelmiszeripari vasfüggöny, amelyen nyugat felé a jobb készítmények sem jutnak át.

Az osztrák lap – a tanulmányt kommentálva – megállapítja, hogy a szabályt erősítő kivételnek számít a magyar szalámi, amely azonban így is magára maradt, és nem tudott változtatni hazánk leszakadásán. A cikk külön is kiemeli, hogy a hajdan az élelmiszeriparára okkal büszkélkedő országunk termelése öt év óta csökken. Magának a tanulmánynak a szerzői rámutatnak, hogy a magyar élelmiszer nemcsak a többi ágazattal, hanem önmaga korábbi pozícióival szemben is hanyatlott: csökkent idehaza a piaci részesedése, gyorsan növekedett az import, teret veszített a kivitel, emiatt az évtized közepe óta negatív a mérlegünk a feldolgozott termékek forgalmában.

Az itteni állapotokra a szerzők jellemzőnek tartják, hogy több nagy nemzetközi feldolgozó cég is itthagyott bennünket. Az elemzett hat ország közül Bulgária, Románia és Horvátország képes volt arra, hogy szakadatlanul és erős ütemben növelje az élelmiszerfeldolgozó-iparának kibocsátását (lásd a grafikont az eredeti tanulmány 16. oldalán). Az irányzatban a szerzők jelentős szerepet tulajdonítanak például annak, hogy a horvátok kifinomult eszközökkel védték a saját piacukat. Csehország és Szlovákia az erős import-versenyben is fenn tudta tartani az adott ágazat teljesítményét, míg Magyarországon számottevő visszaesés következett be.

A gyenge vásárlóerő, az olcsóság és az erősen mérsékelt minőség ördögi köréből a kitörést a kínálati oldalon kell keresni – hangoztatják a tanulmány szerzői. A cégeknek fel kell szerelkezniük a szükséges fizikai és humántőkével, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy alkalmazni kell a feldolgozásban a legkorszerűbb technológiát, és el kell sajátítani a korszerű élelmiszeripari ismereteket, ami az ízletes, biztonságos és változatos készítmények előállíthatóságának a záloga. Fel kell számolni azt a hátrányt, hogy a térségben gyengén felszerelt ellenőrző és kutató laboratóriumok működnek, elégtelen költségvetéssel, rosszul fizetett, és gyakorta gyengébb felkészültségű szakemberekkel.

Szükség lenne kutatóintézetekre, első lépcsőben azonban nem is kellene új dolgokat kitalálni, elég lenne a kontinens nyugati felén már ismert eljárások és technikai eszközök átvétele, ami önmagában is nagyot lendítene az ágazat teljesítményén. Ha sikerülne kitörni a mostani ördögi körből, akkor a térség államai az unió egésze számára is fontos élelmiszeripai bázissá léphetnének elő, már a következő évtized végére – hangoztatják az UNIDO koordinálásával elkészített tanulmány szerzői.