Bajban az adóparadicsomok

Gordon Brown már múlt heti washingtoni látogatásán egyértelművé tette: szerinte be kellene tiltani az adóparadicsomok működését. Ez 180 fokos fordulat a brit miniszterelnöktől, hiszen London eddig inkább a brit pénzügyi szféra érdekeit igyekezett védeni, ehhez pedig az adóparadicsomok hallgatólagos megtűrése is hozzátartozott.

Az elmúlt hetekben azonban világszerte nőtt az igen alacsony vagy egyenesen nullaszázalékos adókulcsokat alkalmazó országokra kifejtett nyomás – különösen amiatt, hogy sokan közülük az ezt kihasználó magánszemélyekről és cégekről nem akarnak információkat adni. A globális válság ugyanis kiürítette a költségvetési kasszákat, amelyeknek most égető szükségük lenne új bevételekre.

Márpedig az átlátható nemzetközi pénzmozgások megteremtéséért harcoló Tax Justice Network brüsszeli lobbicsoport számítása szerint a világ vezető országai évente 200 milliárd eurónak megfelelő bevételtől esnek el amiatt, hogy polgáraik és cégek jövedelmük egy részét az adóparadicsomokon keresztül egyszerűen eltüntetik a nemzeti adóhatóság szeme elől.

Brown pálfordulása is azzal magyarázható az elemzők szerint, hogy London nem akar akadályként feltűnni az érlelődő globális fellépés útjában. Nicolas Sarkozy francia államfő a közelmúltban javasolta, hogy Svájcot is vegyék fel az adócsalást lehetővé tevő, a nemzetközi közösséggel együtt nem működő országok OECD-s feketelistájára. Ezen jelenleg csak Andorra, Monaco és Liechtenstein szerepel.

Németországban törvénytervezet készül az adóparadicsomokba menekített pénzek megadóztatásáról. Az elképzelést kezdetben ellenző kereszténydemokraták a napokban beadták a derekukat, és immár támogatják a szociáldemokrata Peer Steinbrück pénzügyminiszter tervét.

A várhatóan jövő januártól életbe lépő új szabályok értelmében a magánszemélyeknek és a cégeknek jövedelemadó-bevallásuk elkészítésekor egyaránt nyilatkozniuk kell, vannak-e pénzügyi kapcsolataik külföldi országokkal. Ha igen, és ezek között olyan állam is szerepel, amely nem működik együtt az adócsalás elleni harcban, akkor az adóhatóság betekintést kér a vele fenntartott pénzügyi kapcsolat számláiba. Amennyiben ezt a magánszemély vagy a cég megtagadja, az adóhatóság megpróbálja megbecsülni az ebből származó jövedelem mértékét, és erre adót vet ki.

Az USA-ban szintén kampány indult az adóparadicsomok ellen. Barack Obama elnök is támogatásáról biztosította az ilyen pénzügyi központok elleni fellépést célzó törvényt, amelyet Carl Levin szenátor terjesztett be a múlt héten. Ez több mint negyven adóparadicsomot nevesít, amelyek tevékenysége Levin szerint évente 100 milliárd dollártól fosztja meg az amerikai szövetségi költségvetést.

Az adóparadicsomokra kifejtett nyomás fokozása az egyik fő napirendi pont lesz a világ húsz legnagyobb gazdaságát tömörítő G20 április 2-i londoni csúcstalálkozóján. Lapértesülések szerint még XVI. Benedek pápa is arra készül, hogy március 18-án kiadandó legújabb enciklikájában az adóparadicsomok felszámolására szólít fel.

Az adóparadicsomként számon tartott országok eközben persze megpróbálnak védekezni – egyesek a külföldi nyomásgyakorlás ellen, mások viszont már az ellen is, hogy egyáltalán bárki is adóparadicsomként akarja őket megnevezni.

A Jersey-szigeteki bejegyzésű pénzügyi cégek érdekeit képviselő Jersey Finance vezetője, Geoff Cook például azt bizonygatta a napokban, hogy nem helyes a La Manche-csatornában fekvő szigetet összemosni a valódi adóparadicsomokkal, mert ők mindig is együttműködtek az őket megkereső külföldi hatóságokkal.

A fedezeti (hedge) alapok első számú nemzetközi központjaként ismert Kajmán-szigetek pénzügyminiszter-helyettese, Deborah Drummond pedig azon aggodalmának adott hangot, hogy a világban terjedő protekcionizmusnak fognak áldozatul esni az offshore pénzügyi központok.

A legtöbb adóparadicsom az elmúlt hónapokban már rákényszerült valamiféle együttműködés kialakítására a világ vezető országaival, ám ez korántsem tűnik elégnek. Az USA például februárban elérte, hogy az UBS svájci bank megnevezze 300 amerikai ügyfelét – hosszú idő óta az első rést ütve a világhírű svájci banktitkon.

A nyomás fokozódását a banktitkot erősen védő európai államok is érzik. Ausztria, Svájc és Luxemburg pénzügyminisztere a közös védekezés lehetőségeiről egyeztetett vasárnap. Közösen tiltakoztak az ellen, hogy a G20 az ő megkérdezésük nélkül döntsön a banktitokkal kapcsolatban.

„Sajnáljuk, hogy egyes államok anélkül beszélnek az adóparadicsomok elleni fellépésről, hogy pontosan meghatároznák, mi is számít adóparadicsomnak” – szögezte le a találkozót követően Luc Frieden luxemburgi pénzügyminiszter.