Válságkommunikáció magyar módra – Az első tanulmány!

A BKF 338 közszereplő (kormánytisztviselő, pártpolitikus, bankvezető, pénzügyi szakértő, stb.) és szervezet (kormányhivatal, párt, pénz-.és kutatóintézet, stb.) összesen 925 megszólalását, valamint 84 vezető hazai sajtóorgánum csaknem 12 ezer tudósítását dolgozta fel.

A hivatalos válságkommunikáció feladata megtalálni az arany középutat, vagyis annyi és olyan információt hozni nyilvánosságra, amennyi már elégséges az érintett társadalmi csoportok korrekt tájékoztatásához. A pénzügyi világválság társadalmi kommunikációjának vizsgálata azt mutatja, hogy ez a kritérium nálunk egyáltalán nem, vagy csak nyomokban és jelentős késéssel teljesült. A világválság kommunikációja Magyarországon első megjelenésétől fogva azonnal a politikai csatározások retorikai terepévé és eszközévé vált, ahol a politikai érdekek minden egyéb szakmai szempontot – így a lakosság korrekt, kellő időben történő tájékoztatását, önálló és felelős döntési helyzetbe hozását, sőt, a válság kezelésének elősegítését is – felülírtak.

A válsággal foglalkozó internetes megjelenések számát tekintve a hazai világháló időben és intenzitásában is hónapokkal lemaradt az angol nyelvűhöz képest. Szeptember közepétől viszont valóságos információs dömping indult.

Gyökeres fordulatot vett október 10-e után és az MSZP kommunikációja. Gyurcsány Ferenc ekkor jelentette be, hogy támadás érte a magyar pénzügyi rendszer egészét, a magyar emberek egzisztenciáját. Ezt követően a kormány hiperaktív kommunikációs tevékenységbe kezdett. Igen jelentős eltérés mutatkozott abban is, ki mit ért válság alatt. A Gyurcsány Ferenc személyes felelősségét retorikájának középpontjába állító Fidesz a pénzügyi világválság magyarországi megjelenése után is konzekvensen azt kommunikálta, hogy a nemzetközi krízis nem okozója, hanem csupán leleplezője volt Magyarország államcsőd közeli helyzetének. Bár a válság okainak és az azért viselt politikai felelősségnek a kérdésében komoly eltérések mutatkoztak a pártok álláspontjai között, a pénzügyi világválság és a specifikusan magyar, belpolitikai, szociális és gazdasági válság kezdettől fogva szorosan összekapcsolódott az SZDSZ és az MDF kommunikációjában is.

A kormány és az MSZP kezdeti retorikájában ezzel szemben a válságnak nem voltak belső okai, az „kívülről”, „váratlanul” rontott rá az országra, mint egy kiszámíthatatlan „természeti katasztrófa” vagy egy „spekulánsok” által Magyarország ellen indított támadás. Bár ez az álláspont később jelentős módosuláson ment keresztül, a válság kialakulásáért, illetve „félrekezeléséért” viselt politikai felelősség kérdése az összes párt kommunikációjának kulcsfontosságú eleme maradt. Így a pénzügyi világválság kommunikációja is annak, a már régebb óta zajló politikai állóháborúnak esett áldozatul, amelyben az egyik fél célja az ország legyengült, válságos állapotáért viselt politikai felelősség hangoztatásával lemondásra kényszeríteni a kormányt, a másiké pedig a Fidesz folytonosan destruktív pozícióba szorítása révén megállítani az ellenzék előretörését.

Mindeközben a társadalmi kommunikáció adós maradt a lakosság korrekt tájékoztatásával, különösen az emberek hétköznapi életére vonatkozó közvetlen hatások ismertetésével. Néhány kivételtől eltekintve (pl. betétesek védelme érdekében elfogadott törvény, devizahitelek konvertálásának lehetősége, illetve az ezekkel kapcsolatos kommunikáció) a válságkezelő kormány, a közszereplők és a média jelentős része jóval kevesebb figyelmet fordított arra, hogy ezt a fontos közügyet „lefordítsa” a hétköznapi emberek nyelvére.

Már a válság magyarországi „berobbanását” követő hetekben nagy szükség lett volna egy olyan központilag (a válságkezelő kormány által) szervezett, a válság lehetséges hatásait érthető nyelven bemutató tájékoztatásra, amely a családok életében felmerülő problémák esetére támaszt, fogódzót nyújtott volna. Az első ilyen tájékoztatás, a Válságkalauz c. füzetecske csak 2009 márciusában, vagyis csaknem féléves késéssel jelent meg, és ez sem foglalkozott egy sor, az átlagemberek mindennapi életét érintő kérdéssel.