Miért kiszámíthatatlan a közigazgatásban, hogy mi, mennyi?

Az állam ma nem tudja megmondani, hogy a központi szerveinél készült ügyiratok (eljárások) „darabja” hány forintjába kerül az adófizetőknek, egyebekben viszont meglehetősen érdekes adatokat is rögzít az erre vonatkozó elemzéseiben – derül ki a Miniszterelnöki Hivatal kimutatásából - írja a Népszabadság.

Mennyibe kerül például egy öngyilkosjelölt lehozása valamelyik fővárosi hídról? Miért kerül súlyos milliókba –miként egy-egy eset kapcsán elhangzik.

Vagyis az állami költségelszámolás miből indul ki.

A néhány órás intézkedés néhány tíz-, esetleg százezer forintos anyag- és bérköltségét például mekkora központi adminisztrációs és egyéb tényezők terhelik. Kiderült, hogy – bizonyos „elrettentési” szempontok mellett – inkább ezek vannak túlsúlyban.

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél a lap megtudta, úgynevezett indikátorokkal, vagyis részben közvetlenül regisztrált, részben kalkulált jelzőszámokkal igyekeznek mérni az igazgatás legfontosabb hatékonysági jellemzőit.

A nem létező monitoring ezzel szemben akár eseti szintig is lebontható költségés hatékonyságelemzést adhatna – vagyis, hogy egy eljárás mennyibe is kerül.

A központi adminisztráció átfogó reformját 2006-ban határozta el a Gyurcsány-kabinet, célkitűzéseinek határideje 2015, az eddigi eredményeket nemrégiben összegezték. Az Új Magyarország fejlesztési terv keretében megindított átalakításnak két alapcélja van: a létszámok csökkentése és ezzel lényegében párhuzamosan egy olcsóbb és az ügyfeleket jobban kiszolgáló rendszer kiépítése. Emlékezetes, hogy ez utóbbi keretében a térségi elv jegyében átszervezték a közigazgatási hivatalokat, a Magyar Államkincstárat, az APEH-et (átvéve az illetékhivatalok feladatait is), a népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálatot, az Országos Mentőszolgálatot, a munkaügyi központokat és a nyugdíj-biztosítási igazgatóságokat.

Ezen túl 67 szervezet integrálásával létrejött a 20 Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, 24 szervezet jogutódjaként pedig a Nemzeti Közlekedési Hatóság. A honvédségnél a 20 megyei és fővárosi hadkiegészítő parancsnokságból két regionális parancsnokságot, és Összhaderőnemi Parancsnokságot alakítottak ki. Ami a létszámot illeti, a terv már túl is teljesült, a leépítések után az előírtnál jobban csökkent mind a minisztériumok, mind az egyéb igazgatási jellegű központi szervek eseté ben. Előbbiekben az eredetileg előírt 6203 helyett 5769-en, az utóbbiakban 63 469 helyett 61 731-en dolgoznak. A leépítés a teljes közszférában mintegy 66 ezer fős létszámcsökkentést eredményezett 2006 és 2008 között. (788 ezer főről 722 ezer főre csökkent a közszférában foglalkoztatottak száma.)

De hogy mindennek összességében mi is az eredménye az ügyfelek, illetve ügyeik intézésére „általános megbízást” adó adófizető polgárok számára –természetesen a könnyen öszszevethető költségvetési kiadásokon túl –, azt a már említett mutatók szerint vizsgálják az arra illetékesek, s ebből a jelenre vonatkozóan elgondolkodtató következtetések vonhatók le. A mai viszonyok között például nehezen érthető, hogy az állam miért csak 2015-re írja elő magának, hogy a hivatalok legalább harmadában az egyes díjakat bankkártyával is fizethesse a polgár a jelenlegi „sárga csekkes” módszer helyett, hiszen lassan már a sarki újságosnál is természetes az ilyesmi. Az is meglehetősen elgondolkodtató, hogy jelenleg a kormány törvény-előkészítő döntéseinekmindössze 6-9 százalékához készül hatástanulmány –igaz, a terv 2015-re már 70 százalékot jelez előre.

A modern vállalatirányítási rendszerek korában az is nehezen értelmezhető, hogy eddig a kialakított minisztériumi munkakörök esetében nem készült úgynevezett munkakörelemzés.