Biztonságban van-e Simor András? Ha nyer a Fidesz, változhat a monetáris politika

Az együttműködés azonban már csak az IMF-től és az EU-tól kapott hitel miatt sem szűnhet meg a kormány és a monetáris hatóság között.

Többször előfordult már éles szembenállás a jegybank és a kormány között. Surányi György és az Orbán-kormány viszonya sem volt teljesen zökkenőmentes, bár a szigorúan monetáris politikai kérdésekben nem volt lényegesebb vita. Járai Zsigmond és a Medgyesy-, majd Gyursány-kabinet viszont rendszeresen éles szavú bírálattal illették egymást, előbbi a fiskális fegyelmet hiányolta, míg utóbbiak túl szigorúnak ítélték a pénzpolitikát. Ennek ellenére Bod Péter Ákos 1995-ös távozását követően nem volt példa arra, hogy egy elnök ne töltötte volna ki a jegybank élén a mandátumát. Akkoriban egyébként még nem volt olyan fokú függetlensége a monetáris hatóságnak, mint a 2001-es jegybanktörvény életbelépését követően.

A konkrét viták mellett azonban különböző iskolák szembenállása érhető tetten a háttérben. Az egyik – mindeddig főáramnak tekinthető – vonulat a jegybank teljes függetlenségét tartja szükségesnek, és a fiskális politikát csak ehhez idomulva látja hatékonynak. A másik szemlélet szerint viszont össze kell hangolni a gazdaságpolitika két fő ágát, úgy lehet összességében hatékony a rendszer. Van, aki szerint viszont ott a probléma, hogy utóbbit gyakran az adósság csendes elinflálásával azonosítják, amelynek viszont láttuk a következményeit 1995-öt követően. Közel egy évtizedig nem sikerült letörni a pénzromlást a viszonylag szigorú monetáris politikával sem, igaz, voltak egyéb akadályok is (például a sávos árfolyamrendszer alkalmatlansága).

A jegybankot ért bírálatok azonban nem jelentik a monetáris politikai függetlenség megsértését, bár szakértők szerint szerencsésebb, ha bizonyos típusú viták a háttérben zajlanak. Arra is volt azonban példa, hogy a jegybankelnök elmozdítása nélkül, de hozzányúlt a kormány a monetáris politika intézményrendszeréhez. Emlékezetes, a Gyurcsány-kormány kibővítette a monetáris tanács taglétszámát tizenegy főre, több akkori vélemény szerint galambokat, vagyis lazább kamatpolitikát szorgalmazókat ültetve a testületbe. A lépés azonban nem igazán gyakorolt hatást a kamatszintre, nem lettek kevésbé egységesek a kamatdöntések, és a szavazások során jellemzően nem került kisebbségbe a vezetés, de semmiképpen nem tett jót a monetáris politika hitelességének.

Nincs mód az MNB élén gyors elnökcserére a jelenlegi intézményrendszer keretei között, és ezekhez nem is lenne szerencsés hozzányúlni a piac szempontjából – vélekedik Kondrát Zsolt, az MKB Bank vezető közgazdásza. Egy esetleges változtatás kapcsán az Európai Központi Bank és más nemzetközi szervezetek rosszallására is számíthatnánk a szakértő szerint, aki a téma felvetését és a találgatásokat a választási kampány részének tekinti, így kiváró álláspontot javasol az ügyben.
Szakmai szinten is láthatók viták a jegybank szerepét illetően, az eddigi, főként inflációcsökkentő monetáris politikák mellett alakult ki a globális pénzügyi válság – fejtette ki Barcza György, a K&H Bank vezető elemzője. Bizonyos értelemben ennek megjelenését látja a szakértő a mostani vitában is, bár nálunk nem a szakma, hanem a politikusok feszegetik a kérdést. A vitákat azonban addig nem tartja károsnak Barcza, amíg a jegybanktörvényhez nem nyúlnak a szereplők, mert utóbbit ő is károsnak tartaná.
A jegybank és a kormány viszonyában az is változást jelentett az IMF-mentőöv kapcsán, hogy nem ad ki független fiskális elemzést az MNB, amikor erre fény derült, akkor több szakértő is rosszallásának adott hangot.

A független elemzés ugyanis a jegybanki hitelesség egyik alapköve. Barcza ezen a téren lát az utóbbi hónapokban pozitív elmozdulást, mint például az állami vállalatok adósságának konszolidációs igényéről készített jegybanki elemzést, amely szerepelt a novemberi inflációs jelentésben. A szakértő egyébként célszerűnek tartaná az államháztartási könyvelés alapoktól történő újragondolását, mivel mára áttekinthetetlenné vált. Erre példának hozta a görögök esetét, de nálunk is szerepet játszott a hitelesség elvesztésében a transzparencia hiánya.

Az eddigi kormányváltások története is ezt mutatja: rendszerint rövid időn belül kényszerült távozásra a PSZÁF vezetője ezekben az esetekben, ezt az is lehetővé tette, hogy az MNB élén álló kollégájánál lényegesen gyengébb törvényi védelemben részesül.

Az eddigi kormányváltások története is ezt mutatja: rendszerint rövid időn belül kényszerült távozásra a PSZÁF vezetője ezekben az esetekben, ezt az is lehetővé tette, hogy az MNB élén álló kollégájánál lényegesen gyengébb törvényi védelemben részesül. Biztonságban van-e Simor András? -->