Melyik kezébe harapjon az unió?

 Ha a közösség megsegíti Görögországot - amint elvileg legalábbis ígéri -, akkor rövid távon mérsékelheti a közös valutát, az euróövezeti inflációt, az euróövezeti kamatokat és az euróövezeti gazdasági kohéziót érő kockázatokat, hosszabb távon viszont kérdésessé teheti az euróövezet működését alapjában lehetővé tévő szabályokat. Ha fordítva, - ami nem valószínű - nem segíti meg Görögországot, akkor a fenti kockázatok érvényesek, csak fordított sorrendben.

A probléma magva az euróövezet biztonságos működésének kereteit kijelölő, 1997-ben életbe lépett EU-beli Stabilitási és Növekedési Paktumban van. A paktum véste kőbe az addig "maastrichti feltételekként" ismert szabályokat: a tagországok államháztartási hiánya nem haladhatja meg a bruttó hazai termék (GDP) 3 százalékát, a bruttó közadósság nem lehet több a GDP 60 százalékánál, de legalábbis meredeken közelítenie kell ahhoz. Tulajdonképpen itt kezdődtek a hitelességi problémák: ha a 60 százalékos adósságküszöb eleve vastörvény lett volna, mindjárt be sem kerülhetett volna az euróövezetbe egynéhány alapító tagja, például a több mint 100 százalékos adósságú Belgium vagy Olaszország.

Az évtized elején az euróövezet alapítói közül Németország és Franciaország több éven át megsértette a 3 százalékos szabályt. Az Európai Bizottság annak rendje és módja szerint kezdeményezte ellenük az ilyenkor kötelező túlzottdeficit-eljárást, azonban az EU miniszteri tanácsa eljárási kegyelemben részesítette a két nagy szabályszegőt.

E tanulság nyomán az EU 2005-ben módosította a Stabilitási és Növekedési Paktumot. Maradt a 3 százalékos és a 60 százalékos szabály, azonban a módosítás elvett a túlzottdeficit-eljárás ridegségéből. Az eljárásban azóta figyelembe kell venni a szabálysértő ország általános gazdasági helyzetét és várható pályáját. Megnyújtották a határidőket és fölerősítették a mentő körülmények, köztük is mindenekelőtt az esetleges gazdasági visszaesés figyelembe vételét a megítélésben. Ez ugyan könnyített az esetleges szabályszegők helyzetén, de újabb csapást mért az EU-beli konvergencia hosszú távú hitelességére.

Pusztán a dolog bürokratikus oldalát nézve: az EU Miniszteri Tanácsa decemberben húszra emelte a túlzottdeficit-eljárás alá vont tagországok számát a 27 EU-tag közül. Görögország - vagy éppen Magyarország - Németország, Franciaország, Ausztria és sokan mások illusztris társaságában van most az eljárás alá vont szabályszegők között. Az eljárásból még kihagyottak közül is öt országnak nagyobb lesz a hiánya az idén - néhánynak még jövőre is - 3 százaléknál, legalábbis az Európai Bizottság előrejelzése szerint.

A túlzottdeficit-eljárás azonban az eljárás alá vontak túlnyomó többségénél formális, mert a szabályszegőket menti gazdaságuk visszaesése, és elfogadott menetrendjük van a deficit megfelelő lefaragására többnyire legkésőbb 2013-ig.

Formálisan viszont a paktum szankciókkal fenyegeti az együtt nem működő, a deficitet időben nem csökkentő euróövezeti országokat. Görögország szinte sosem működött együtt az Európai Bizottsággal, eleve kétes adatok alapján jutott be az euróövezetbe is. Adósságproblémája sokéves görgetésének is következménye mostani szorult helyzete, és nem csupán a gazdasági visszaesés okozta azt, sőt, Görögország hazai össztermékének alakulása messze nem is a legrosszabb volt az euróövezetben tavaly.

 Az EU állam- és kormányfői már elvi támogatásukról és bizalmukról biztosították Görögországot. Konkrét összegekről nem esett szó, és Görögország hivatalosan hangsúlyozottan nem is kért pénzt, de hírügynökségi értesülések szerint a görög kormány, ha mégis kérne, akkor 20 milliárd eurós EU-kölcsönnel megelégedne.

Ez újabb különös precedens lenne: Görögországnak a Stabilitási és Növekedési Paktum betűje szerint tulajdonképp már régóta pénzbírság járna a sorozatos szabályszegésért, ehelyett a végén még támogatást kaphat.