Hiába a növekedés, további állások szűnnek meg

A KSH munkaerő-felmérés adatai szerint 2009. átlagában a munkanélküliségi ráta 10,5 százalék volt a 15-74 évesek között. A foglalkoztatás csökkenése mind az egész éveket, mind a negyedik negyedéveket összehasonlítva 98 ezer fős volt. Az Ecostat egy olyan elemzést készített, amelyben – döntően statisztikai módszerek segítségével – megkísérlik szétválasztani a foglalkoztatás változásában az utóbbi időszakban leginkább meghatározó tényezőket.

Az első és legfontosabb helyen a munkahelyek tömeges felszámolását előidéző gazdasági válságot kell megemlíteni. De jelentős hatással bírt a megemelt közfoglalkoztatás és az idényjellegű munkák ingadozása is. A munkahelyek megóvását célzó állami támogatások is érdemben, és pozitív irányban befolyásolhatták a folyamatokat. Sok esetben az imént említett elemek egyikéhez sem köthető események is számottevően módosították a statisztikát.

Szembetűnő, hogy 2009 első félévében kiugró volt az elbocsátások száma, majd az utolsó két negyedévben mérséklődött a létszámleépítés üteme. 2008 utolsó negyedévéhez képest a válság miatt nagyságrendileg 150 ezer munkahelyet számoltak fel a kutatók szerint. Ez egyébként majdnem egybeesik az előzetesen adott 160 ezres becslésükkel. A statisztika szerint a foglalkoztatás csökkenése ebben az időszakban „csak” mintegy 100 ezer körüli volt. A két szám közötti különbség elsősorban a közmunka programoknak köszönhető.

A kormányzati lépések mellett az éven belüli szezonalitás nagyságát is jelzi, hogy a tavalyi második negyedévben a tömeges elbocsátások ellenére pozitív volt a foglalkozatás változása. Szintén tanulságos, ha megnézzük az aktívak és a szezonális munkások állományának ingadozását 2009-ben. A kettő között elég sok a hasonlóság. Elképzelhető, hogy tavaly az aktivitás váltakozását túlnyomó részt a szezonális munkák kilengései alakították. Így az is nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a válság miatt elbocsátottak döntő részben munkanélküliek lettek. (Tehát például kevésbé alkalmazták a leépítések során a kényszerű nyugdíjazás gyakorlatát.) A munkahelyek megóvását célzó kormányzati támogatások hatását 30 ezer fő körülire teszi az Ecostat. Innen természetesen adódik, hogy a foglalkoztatás valódi és trendértéke is ennyivel lenne alacsonyabb a támogatások nélkül.

A kutatóintézet prognózisa szerint kisebb trendszerű elbocsátásokra még az év első felében is fel kell készülnünk. Több ezer főt kitevő leépítések elsősorban a belső keresletre ráutalt ágazatokban fordulhatnak elő. Számításaink során feltételeztük, hogy azok a vállalatok sem fognak létszámbővítést végrehajtani, amelyeknek értékesítési lehetőségei bővülnek, hiszen a meglévő munkaerő kihasználtsága is mérsékelt. Ez és a tovább gyengülő hazai fogyasztás negatívan befolyásolja a munkapiac állapotát, a foglalkoztatás éves átlagban emiatt nagyságrendileg 10 ezer fővel csökkenhet. Leginkább az építőipar, a kereskedelem és a szállítás ágazatok tűnnek veszélyeztetettnek.

Az elbocsátások az év első részében feltehetően lezajlanak, utána hosszú ideig tartó stagnálás következhet. Emellett szerepe lesz annak is, hogy a közmunkaprogramok látványos felfutása tavaly csak a második negyedévtől indult be, most viszont úgy vélik a szakemberek, hogy kezdettől fogva sok lesz a közmunkás. Mindezeket figyelembe véve a foglalkoztatás idei csökkenését 40 ezer fő körülire becsülik. Feltételezésük szerint a munkanélküliségi ráta az idei év átlagában körülbelül 11 százalék lehet, az utolsó negyedévre 10,8 százalékot prognosztizálunk.