Együttműködés pedig kell

„Franciaországnak és Németországnak el kell kezdenie azonos nyelven beszélni, máskülönben meg fog szűnni az euró” – véli Alexander Law, a párizsi Xerfi tanácsadó cég vezető közgazdásza. A francia–német széthúzás egyik leglátványosabb jele a stabilitási alap elfogadása óta a német shortolási tilalom bevezetése, illetve az arra adott francia válasz volt. Jean-Pierre Jouyet, a francia pénzügyi felügyelet vezetője szokatlan nyíltsággal jelentette ki, hogy az ilyen, egyoldalú lépések csak árthatnak az eurónak.

A mélyben azonban alapvető gazdaságpolitikai nézeteltérések húzódnak meg, amelyek akár el is lehetetleníthetik az egyre hangosabban szorgalmazott együttműködést. Németország a maga fájdalmas reformjai révén egy hatékony exportgépezetet alakított ki, ez viszont fenntarthatatlan egyensúlyhiányokhoz vezetett az eurózónában. A német kereskedelmi többlet folyamatos növekedésének megállítására Párizs a hazai kereslet élénkítését és az import adócsökkentésekkel való megkönnyítését várja Berlintől; utóbbi szerint viszont a többi országnak kellene követnie az ő példáját, alapvetően a bérek csökkentésével. Franciaországban azt is felvetették, hogy az eurózónának a jelenlegi körülmények között egy ideig hasznára válhatna a nagyobb, 4 százalék körüli infláció, erről azonban Németországban hallani sem akarnak.
Márpedig az biztos, hogy az EU-nak, de különösen az eurózónának rá kell találnia a szorosabb gazdaságpolitikai együttműködés útjára. Hamis az az elképzelés, hogy közös valutájú országok egymástól függetlenül cselekedhetnek – jelentette ki Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója, aki szerint
Európa számára nem is az adósságválság megoldása a valódi kérdés, hanem a növekedés ösztönzése.

Hasonló véleményt fogalmazott meg Charles Grant, a londoni Centre for European Reform igazgatója is. Szerinte a válság a dél-európai gazdaságok versenyképességének hiányában gyökerezik, ez pedig nem múlt el. Olli Rehn, az EU gazdasági biztosa nemrég arra figyelmeztetett, hogy Európa „elvesztegetett évtized” elé néz, ha a válságból nem a termelékenység növelésére, az egységes piac megerősítésére és az innováció ösztönzésére tett határozott kötelezettségvállalásokkal kerül ki. A legkönnyebben elérhető célkitűzésnek a költségvetési szigor fokozása tűnik, bár az Európai Bizottság a versenyképességi különbségek és egyéb egyensúlyhiányok figyelemmel kísérésére is tett javaslatokat.

Rövid távon a tagállami büdzsék előzetes véleményezését tartja megvalósíthatónak Rácz Margit, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének kutatási igazgatója. Szerinte fontos fegyelmező ereje lenne a nemzeti büdzsék rendben tartását illetően, ha azokat az EU pénzügyminiszteri tanácsa is megvitatná. Jelenleg ugyanis komoly gond, hogy a tagállamok nem veszik komolyan a saját költségvetési törvényeiket. A fegyelmet tovább erősítené, ha a jövőben alkalmaznák a működésképtelenné vált stabilitási és növekedési paktumban egyébként papíron már létező szankciókat, vagyis a pénzbüntetést az eurózónán belüli, és az uniós támogatások megvonását az azon kívüli tagállamok esetében.
Teljes biztonságot azonban ezekkel az eszközökkel sem lehet elérni – hangsúlyozta a szakértő, aki szerint éppen ezért lenne hasznos egy európai valutaalap felállítása. Egy ilyen intézmény segítségével ugyanis gyorsan lehetne segítséget nyújtani baj esetén, miközben a tagálla-mokra egy ellenőrzött konszolidációs kényszer is nehezedne.
Nincs azonban meggyőződve az európai valutaalap szükségességéről Bod Péter Ákos, a Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Szerinte elég lenne komolyan venni a stabilitási paktumban foglaltakat, főleg azt a 2005-ben elfogadott módosítást, amely öt-hét éves gazdasági ciklusok egészére egyensúly közeli költségvetést ír elő. Emellett a nemzeti adatok és előrejelzések szakmai ellenőrzésén kellene javítani, például úgy, hogy a versenyhivatali modellhez hasonlóan az Eurostat szorosabb kapcsolatot tartson a nemzeti statisztikai szervekkel.
A költségvetési számok elcsúszása esetén azután gyors válaszlépéseket kellene kikényszeríteni, nem úgy, mint most, amikor az eurózóna tagjait háromszori figyelmeztetés után fenyegetik csak szankciók – véli Bod Péter Ákos. Szerinte egyébként jó esély van rá, hogy Németország megszerzi a többi tagállam támogatását az ilyen értelmű szigorításokhoz, mert a jelek szerint Európa levonta a következtetéseket a görög válságból.

1. A káros politikák megelőzése

Európai Bizottság: 2011-től minden év első felében a tagállamok elküldenék következő évi költségvetési terveiket a bizottságnak, és az azokról alkotott véleményét a pénzügyminiszterek megtárgyalnák.

Németország: Az eurózóna tagjainak hosszú távú konszolidációs terveit az Európai Központi Bank és a bizottság is megvizsgálná, vagy független kutatóintézeteket bíznának meg a feladattal. Az EU fiskális politikájába a nemzeti parlamenteket is be kellene vonni.

2. A költségvetési célok kikényszerítése

Európai Bizottság: A kedvező konjunktúra idején sem a kiegyensúlyozott költségvetés, illetve többlet felé haladó országoknak büntetésként egy kamatozó letétet kellene elhelyezniük a bizottságnál.

Németország: Az eurózóna országainak az EU költségvetési szabályait saját törvényeikbe kellene iktatniuk.

3. Gyorsabb büntetések

Európai Bizottság: Az eurózóna költségvetési renitenseit jelenleg is megbüntethetik GDP-jük akár 0,5 százalékára, ám a folyamat közel két évig is eltarthat; a bizottság főleg az ismételt szabályszegők esetében gyorsítana, de részleteket még nem közölt.

Németország: Azon eurózónatagok esetében gyorsítaná az eljárást, amelyek egy meghatározott időszakon belül többször is túllépik a deficithatárt, vagy az államadósságuk is a tűréshatár felett van.

4. A büntetések körének kiszélesítése

Európai Bizottság: Szigorúbban alkalmazná a kohéziós alapokból származó támogatások felfüggesztésének lehetőségét a költségvetési szabálysértők esetében (ez a szankció a nem eurózónatagokra is alkalmazható), illetve 2014-től azt valamennyi EU-forrásra kiter-jesztené.

Németország: A szabálysértő eurózónatagok egyáltalán nem kapnának uniós pénzt, amíg rendbe nem hozzák a költségvetésüket. Súlyos esetben legalább egy évre a szava-zati jogukat is felfüggesztenék az uniós testületekben.

5. Az eladósodás megfékezése

Európai Bizottság: Azokat az országokat is eljárás alá vonná, amelyek adóssága meghaladja a GDP 60 százalékát, és nem süllyed elég gyorsan.

Németország: A 60 százalékos határnál jobban eladósodott országok számára kötelezővé tenne az egyensúlyi vagy szufficites költségvetést.

1. A káros politikák megelőzése

Európai Bizottság: 2011-től minden év első felében a tagállamok elküldenék következő évi költségvetési terveiket a bizottságnak, és az azokról alkotott véleményét a pénzügyminiszterek megtárgyalnák.

Németország: Az eurózóna tagjainak hosszú távú konszolidációs terveit az Európai Központi Bank és a bizottság is megvizsgálná, vagy független kutatóintézeteket bíznának meg a feladattal. Az EU fiskális politikájába a nemzeti parlamenteket is be kellene vonni.

2. A költségvetési célok kikényszerítése

Európai Bizottság: A kedvező konjunktúra idején sem a kiegyensúlyozott költségvetés, illetve többlet felé haladó országoknak büntetésként egy kamatozó letétet kellene elhelyezniük a bizottságnál.

Németország: Az eurózóna országainak az EU költségvetési szabályait saját törvényeikbe kellene iktatniuk.

3. Gyorsabb büntetések

Európai Bizottság: Az eurózóna költségvetési renitenseit jelenleg is megbüntethetik GDP-jük akár 0,5 százalékára, ám a folyamat közel két évig is eltarthat; a bizottság főleg az ismételt szabályszegők esetében gyorsítana, de részleteket még nem közölt.

Németország: Azon eurózónatagok esetében gyorsítaná az eljárást, amelyek egy meghatározott időszakon belül többször is túllépik a deficithatárt, vagy az államadósságuk is a tűréshatár felett van.

4. A büntetések körének kiszélesítése

Európai Bizottság: Szigorúbban alkalmazná a kohéziós alapokból származó támogatások felfüggesztésének lehetőségét a költségvetési szabálysértők esetében (ez a szankció a nem eurózónatagokra is alkalmazható), illetve 2014-től azt valamennyi EU-forrásra kiter-jesztené.

Németország: A szabálysértő eurózónatagok egyáltalán nem kapnának uniós pénzt, amíg rendbe nem hozzák a költségvetésüket. Súlyos esetben legalább egy évre a szava-zati jogukat is felfüggesztenék az uniós testületekben.

5. Az eladósodás megfékezése

Európai Bizottság: Azokat az országokat is eljárás alá vonná, amelyek adóssága meghaladja a GDP 60 százalékát, és nem süllyed elég gyorsan.

Németország: A 60 százalékos határnál jobban eladósodott országok számára kötelezővé tenne az egyensúlyi vagy szufficites költségvetést. -->