Elfolyó százmilliárdok
Holott a magyar családtámogatási rendszer Európában nem számít szűkmarkúnak, sőt. Az Európai Bizottság (EB) kimutatása szerint a 27 tagállam közül Magyarországon költik a negyedik legtöbbet a családok és a gyermekvállalás támogatására, a GDP 2,8 százalékát. A 2008-as adatok szerint hazánkat csak Dánia, Finnország és Svédország előzi meg, Németországban pedig a GDP-arányos támogatás a magyarral azonos mértéket mutat. Köztudott, hogy azóta – különösen tavaly – több szigorítás is történt e téren, egyebek mellett a gyermekgondozási díj és a gyermekgondozási segély összes jogosultsági idejének lefaragása háromról két évre, ez utóbbi azonban egyelőre nem is éreztetheti a hatását. A tavaly nyáron beterjesztett jogszabálycsomagban szerepelt a családi pótlék adó alá vonása is, ám ezt utóbb az Alkotmánybíróság az alaptörvénybe ütközőnek minősítette. Bizonyosra vehető tehát, a magyar támogatás GDP-arányos értéke nem csökkent jelentősen az előző évekhez képest, jól mutatja ezt, hogy a költségvetési törvény családi támogatásokra az idén is 461,8 milliárd forintot irányoz elő, ez nagyjából a tavalyi szintnek felel meg. Igaz, 2007-ben még 510 milliárdhoz közelített ez az érték, tehát egy 8-9 százalékos mérséklődésről mindenképpen beszélhetünk három-négy éves időtávon.
Ami a visegrádi országokat illeti, hazánk ebben az összehasonlításban vitathatatlanul éllovas. Az Ecostat egyik friss kutatása szerint az összes szociális transzferen belül Magyarországon 10,2 százalék a családi támogatások aránya, míg Csehországban és Szlovákiában 7-8 százalék, Lengyelországban pedig 3,3 százalék. A számítások szerint hazánkban az egy gyermeket nevelő családoknak évente 1953 euró támogatás jut, míg a cseh dotáció 1458, a szlovák 1122 euró, a lengyel adat pedig csupán 446 eurót mutat. Nem mellékes körülmény az sem, hogy Szlovákiában és Magyarországon a támogatások túlnyomó részéhez automatikusan, alanyi jogon jutnak hozzá az érintettek, ezzel szemben a lengyeleknél a pénzek 70 százalékát kizárólag a rászorultak kapják.
A visegrádi országokban Csehország kivételével a támogatások mellett az adószisztéma is tekintetbe veszi a gyermekek számát. Szlovákiában és Lengyelországban már az első gyermek után jár könnyítés, Magyarországon az adókedvezményhez legalább három gyermekre van szükség, legalábbis egyelőre. A kormányzati tervek között ugyanis a következő évekre az egykulcsos személyi jövedelemadó mellett jóval szélesebb körű gyermekkedvezmények szerepelnek. Azt egyelőre nem tudni, ezzel párhuzamosan mennyire alakul át a családtámogatás rendszere is, de az adatok tanúsága szerint erre igencsak megérett az idő, hiszen a szisztéma hatékonysága nagyon alacsony.
Magyarországon egyébként nemcsak a családtámogatásra fordított pénzek aránya jelentős a GDP-hez képest, hanem más szociális juttatásoké is. A már idézett Ecostat-kutatás szerint az átlagos magyar összességében 7 százalékos „plusszal” jön ki az állammal kapcsolatos pénzügyi viszonyából, a juttatások értéke ugyanis ennyivel haladja meg az elvonások összegét. Az EB egyik kimutatása pedig arról tanúskodik, hogy Magyarországon a szociális transzferek jelentősen csökkentik a szegénység mértékét. Míg e támogatás figyelmen kívül hagyásával a lakosság 30 százalékát fenyegeti a szegénység – ez az egyik legmagasabb mutató az EU-ban –, a támogatások tekintetbevételével ez az arány 12 százalékra csökken, ez pedig európai összehasonlításban sem rossz érték. Az már más kérdés, hogy a szegénységi küszöb az EB szerint Magyarországon havi 220 eurós rendelkezésre álló kereset, míg az uniós rekorder Dániában ennek több mint a ötszöröse, 1208 euró. KR
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.