Kína lelassult, de a nyomás megmaradt

A kínai kereskedelmi többlet az év kilencedik hónapjában 16,88 millió dollárra esett vissza, az augusztusban mért 20,03 milliárd dollárról. A szeptemberi volt a legalacsonyabb többlet öt hónap alatt.

Ám a csökkenés valószínűleg nem enyhíti a Pekingre erősödő nyomást a jüan erősítése kapcsán. Az adatok vélhetően nem nyugtatják meg a dühös amerikai és európai törvényhozókat, akik azt követelik, hogy a kínai jüan gyorsabban erősödjék a dollárral szemben. Egyes kritikusok úgy vélik, hogy a jüan 40 százalékkal alulértékelt és ennek köszönhetően a kínai exportőrök tisztességtelen előnyhöz jutnak azáltal, hogy az exportjuk mesterségesen alacsonyan tartott áron kerül a piacra.

"A nyomás továbbra is fennmarad, a tény, hogy az export még mindig igen erős, azt mutatja, hogy jelentős a mozgástér az árfolyam módosítás kapcsán" – mondta az AFP-nek Brian Jackson, a Royal Bank of Canada elemzője.

Ismét kiéleződött a vita az amerikai és a kínai kormányzat között a kínai árfolyam-politika miatt, és a legutóbbi G20-ülés után egyre többen kezdtek aggódni, hogy árfolyamháború alakul ki a világon. Ez azt jelentené, hogy – az említett országokon túl is – a jegybankok széles körben az árfolyamok gyengítésén fáradoznának, ami egymással történő versenyzést és végső soron az árfolyamok destabilizálását eredményezné – írja a Világgazdaságban Barcza György, a K&H Bank vezető közgazdásza.

A dollár oldaláról a 70-es években tanultuk meg, hogy egy mégoly gazdaságilag erős ország is, mint az Egyesült Államok, hajlamos lehet a túlköltekezésre. Ennek elinflálása játszott kulcsszerepet a II. világháborút követő időszak rögzített árfolyamainak feladásához, ez elhozta a ma ismert lebegő árfolyamokat a főbb devizákban. A válság alatt az USA külső egyensúlytalansága jelentősen javult, de nem szűnt meg. A körülbelül felére zsugorodott külső mérleghiány ezúttal azonban már döntő részben Ázsiával és azon belül is Kínával szemben mérhető