Kötelező magánnyugdíj - Nyugaton nehéz példát találni

Azonban a magyar nyugdíjrendszer legnagyobb problémája, hogy hosszútávon a felosztó-kirovó rendszer nem fenntartható, mivel az egy anyára jutó születések számba 2008-ban 1,25 volt.

Erre a problémára kívánt megoldást kínálni a Világbank javaslatára 1998-ban bevezetésre került tőkefedezeti rendszer, melyhez hasonlót több országban is lehet találni, ezekben az országokban azonban a kiegészítő nyugdíj a munkavállaló és a munkáltató alkujától függ.

Két ország akad a kontinensen, ahol a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer magas születésszámmal párosul: Franciaország és Írország. Franciaországban az ötvenes évek óta drasztikus születésösztönző politikát folytatnak, amely minden egyéb kiadást felülír.
 
Franciaországban az egy anyára jutó gyermek az Európai Unióban az egyik legmagasabb értéket mutatja, 2008-ban elérte a 2,07-os értéket. Ami megfelel a felosztó-kirovó állami nyugdíjrendszer fenntartásához szükséges 2,0 feletti igénynek, azonban a francia nyugdíjrendszer így itt több lábon áll, és idén a nyugdíjkorhatár emelése mellett döntött a kormány a nyugdíjkassza hiányának csökkentése érdekében. Az átlagos európai demográfiai adatoknál jobbak azonban a demográfiai adatok, de a munkaképes népesség arányában a 65 éven felüliek aránya eléri a 28 százalékot.
 
Négy fő elemből áll a francia nyugdíjrendszer: a kötelező társadalombiztosítási rendszerből, a munkáltatói kötelező, a munkáltatói önkéntes és egyéni önkéntes pillérekből.
 
A nyugdíjbiztosítási rendszer pénzügyi alapját elsősorban az általános járulékok biztosítják. A munkavállalók és a munkáltatók a társadalombiztosítás kasszájába befizetendő kötelező alapjárulék mellett a foglalkozási ágazatonként szerveződő kiegészítő nyugdíjpénztárakba is részben kötelezően fizetnek járulékot, amelynek elosztását szintén szolidaritási alapon állapítják meg. A több mint harminc kiegészítő pénztár egy része állami, egy része pedig magánkézben van.
 
A szomszédos Ausztriában az OECD tanulmánya szerint a jelenlegi 8,4 millió főről 2050-re az ország lakossága 7,4 millióra csökken, nem számolva a bevándorlókkal. Átlagosan egy osztrák nőre jutó születésszám 1,4 volt a Világbank 2008-as adata szerint. Ez jóval a felosztó-kirovó rendszer fenntarthatósága alatti érték. A munkaképes korú lakosság arányában a 65 éven felüliek aránya eléri a 27,1 százalékot.
 
Azonban Ausztriában egyelőre kötelező társadalombiztosítási, felosztó-kirovó rendszer működik, melyet a köztisztviselők külön nyugdíjrendszere egészíti ki. Az állami pilléren túl önkéntes munkáltatói és személyes nyugdíjprogramokon keresztül valósul meg az öngondoskodás.
 
Az OECD számításai szerint 2020-ra átlagosan 30 százalékkal csökken a munkaerőpiacra belépők száma, a legdrasztikusabb 70 százalékos csökkenés Németországban várható.

Ezt a német demográfiai mutatók szerint a születések száma sem fogja orvosolni, ugyanis 2008-as adat szerint az egy nőre jutó születések száma hasonlóan Ausztriához 1,4. A munkaképes lakosság arányában a 65 éven felüliek aránya pedig már eléri a 32,2 százalékot.
 
A negatív demográfiai folyamatok mellett Németországban több pilléres nyugdíjrendszer működik. A kötelező társadalombiztosítási rendszer pontrendszer alapon működik. Azonban második pillérként létezik a munkáltatói kötelező, a munkáltatói önkéntes és az egyéni önkéntes pillér is.
 
Lengyelországban a világbank klasszikus hárompilléres modelljét 1999-ben vezették be. Így jött létre az állami társadalombiztosítás mellett, az egyéni kötelező magán-nyugdíjpénztári és az önkéntes magán-nyugdíjpénztári rendszer.

Demográfiai adatok alapján, hosszú távon a lengyel felosztó-kirovó rendszer sem lenne fenntartható, hisz a 2008-as felmérés szerint az egy nőre jutó születések száma 1,4. Így a népesség folyamatos fogyása regisztrálható, a 65 éven felüliek aránya pedig folyamatosan nő, a munkaképes korú lakosság arányában eléri a 21,1 százalékot.
 
A felosztó-kirovó rendszer fenntarthatósági szintjéhez közeli 1,9-es egy nőre jutó születésszámot mértek 2008-ban Svédországban. Azonban a svéd nyugdíjmodell több lábon áll. 1999-ben lépett életbe a ma is működő svéd nyugdíjrendszer, mely piramisszerűen épül fel, és három pillérből áll, az általános-, szolgálati- és magánnyugdíjból.

A nyugdíjjárulék 18,5 százalékos, melyből a nagyobb rész, 16 százalék az általános jövedelem alapú nyugdíjalapba kerül, amely egy újraelosztó rendszer. A maradék 2,5 százalékot pedig, amely a prémiumnyugdíj képzésére hivatott, a polgár által választott értékpapírokba fekteti az állami nyugdíjalap kezelő intézet.
 
Az alkalmazotti státuszban dolgozók szolgálati nyugdíjhoz is juthatnak, ha megállapodnak a munkaadójukkal, hogy az a nettó fizetésük 5-10 százalékát a cég és a szakszervezetek által közösen választott nyugdíjalap-kezelő intézetben vezetett számlájukra utalja. Ezen kívül magánnyugdíj-megtakarítási pillér is működik, ami önkéntes, és bármely banknál, biztosítónál köthető.