A tűzzel játszik Washington

Piaci pánikot ugyan egyelőre nem váltott ki, de fokozta az idegességet és újabb mélységekbe lökte a dollárt Barack Obama amerikai elnök legújabb figyelmeztetése, miszerint az amerikai adósságplafonról szóló megegyezés elmaradása újabb mély gazdasági válságot válthat ki.

A beszéd elhangzása után a pénzpiacokon masszívan adni kezdték az amerikai fizetőeszközt, amely délelőttre az euróval szemben egy, a menekülővalutának számított svájci frankkal szemben pedig fél százalékot veszített értékéből hétfő estéhez képest. A negatív trendet jelzi, hogy féléves szinten már 15 százalékkal csökkent a „zöldhasú” értéke az alpesi valutához képest, de még a görög, portugál és ír válság által igencsak megtépázott euróval szemben is 5 százalékos mínuszt volt kénytelen lenyelni ez idő alatt.

Az euró viszont enyhén erősödött tegnap délelőtt a svájci frankkal szemben, ez elemzők szerint szintén arra utal, hogy a befektetőket jelenleg már jobban nyugtalanítja az amerikai adósságválság megoldatlansága, mint a múlt heti euróövezeti csúcs döntései által legalább időlegesen enyhített euróövezeti krízis. Igaz, az amerikai kötvények hozamai egy enyhe megingást követően végül relatív stabilak maradtak tegnap, ez azt jelzi, hogy a befektetők egyelőre bíznak az adósságplafon-vita időbeni lezárásában.

Erre már csak szűk egy hetük van a republikánusoknak és a demokratáknak, legkésőbb augusztus másodikáig ugyanis újabb hitelt kell felvennie az országnak a részleges fizetésképtelenség elkerülése érdekében. Ez pedig csak abban az esetben lehetséges, ha addig megemelik a jelenleg 14,3 ezer milliárd dolláros, már májusban átlépett adósságplafont. Ha ez nem sikerül, akkor a kormánynak – a külügyminisztérium korábbi közlése szerint – 40-50 százalékkal kellene megvágni aktuális kiadásait, ami a nyugdíjak és a közalkalmazotti fizetések folyósításának leállását vonhatná maga után.

A külföld szempontjából a nagyobb baj az lenne, ha a megállapodás hiánya miatt az Egyesült Államok nem tudna időben és az eredeti feltételekkel törleszteni az államkötvénypiacon – ennek lehetőségét elemzők már nem zárják ki. Ebben az esetben ugyanis a hitelminősítők biztosan beváltanák korábbi fenyegetésüket, azaz leminősítenék az eddig legjobb adóskockázati kategóriába sorolt országot. Ennek következtében az amerikai kötvények hozamai és a nemfizetésük esetére köthető biztosítások díjai megugranának, azok a befektetési alapok pedig, amelyek csak legjobb minősítésű kötvényeket tarthatnak portfóliójukban, tömeges eladásokra kényszerülnének. (Igaz, a leminősítés akkor is elképzelhető, ha lesz megegyezés, de annak tartalma nem nyeri el a hitelminősítők tetszését.)

A leminősítés hatása a globális gazdaságba is igencsak begyűrűzne – gyakorlatilag erre figyelmeztetett, csak némileg drámaibb tálalásban Obama a helyi idő szerint hétfő este főműsoridőben tartott televíziós beszédében. Az elnök ebben arra intette az ellenzéket: ha néhány napon belül nem jön létre megállapodás, akkor „súlyos gazdasági válság” következhet, amiért egyedül Washingtont terheli majd a felelősség. Egyúttal azzal vádolta a republikánusokat, hogy kompromisszumképtelen magatartásuk révén „politikai háborút” folytatnak. „Ez egy veszélyes játék, amit nem szabadna játszanunk” – jegyezte meg.

Nem maradt adós a válasszal John Boehner, a képviselőház republikánus elnöke sem. Obama „egy biankó csekket akar, márpedig az nem lesz”– mondta. Ismételten jelezte, hogy masszív spórolást szeretne a költségvetési kiadásokban, a demokraták által követelt adóemelést pedig továbbra is elutasítja.

A jövőt tekintve nem túl biztató, hogy a hónapok óta zajló tárgyalások Obama megfogalmazása szerint is „holtpontra jutottak”. Nem volt optimistább James Carville, a demokraták egyik stratégája sem: „Ha arról kérdeznek, lesz-e kompromiszszum, őszintén meg kell mondanom, hogy nem tudom. Néhány napja még nem ezt mondtam volna.”

Elemzők szerint legkésőbb ma estig meg kellene születnie egy olyan tervezetnek, amelynek elfogadására mind a republikánus többségű képviselőházban, mind a demokraták által uralt szenátusban esély van. „A fizetésképtelenség következményei annyira beláthatatlanok, hogy megegyezésre van szükség” – mondta a DPA hírügynökségnek egy neve elhallgatását kérő képviselő, majd sokat sejtetően hozzábiggyesztette: „A leszállópálya azonban egyre rövidebb lesz.”

A republikánusok az adóemelést elutasítják, ehelyett összesen 3000 milliárd dolláros megszorítási csomagot javasolnak. Megvágnák a szociális kiadásokat, amit a demokraták elutasítanak. A republikánusok az adósságplafont először ezer, később 1600 milliárd dollárral emelnék meg – ezt a „kétetapos” megoldást Barack Obama már többször elvetette.

A republikánusok az adóemelést elutasítják, ehelyett összesen 3000 milliárd dolláros megszorítási csomagot javasolnak. Megvágnák a szociális kiadásokat, amit a demokraták elutasítanak. A republikánusok az adósságplafont először ezer, később 1600 milliárd dollárral emelnék meg – ezt a „kétetapos” megoldást Barack Obama már többször elvetette. Lagarde: Ketyeg az óra Mihamarabbi megegyezésre szólította fel az amerikai törvényhozást tegnap Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap vezére. „Az óra ketyeg”, a vitás kérdéseket pedig „azonnal meg kell oldani” – mondta. Egyúttal óva intette a képviselőket attól, hogy túl drasztikus mértékben vágják meg a kiadásokat, az ugyanis árthat a gazdaságnak, és növelheti a munkanélküliséget. Lagarde az eurózóna válsága kapcsán arra szólított fel, hogy a vezetők minél hamarabb ültessék át a gyakorlatba a múlt heti csúcs döntéseit. Már volt rá példa A konfliktus hasonló szintű kiéleződésére eddig csupán egyszer, 1995-ben volt példa. Az akkor regnáló amerikai elnök, Bill Clinton nem járult hozzá az adósságplafon megemeléséhez. Bár az ország nem ment csődbe, egyes minisztériumokat és hatóságokat egy időre be kellett zárni, az ott dolgozók pedig átmenetileg munkanélkülivé váltak. Az adósságplafont még 1917-ben vezették be, a magas háborús kiadások miatt. Az elmúlt évtizedekben a plafont évente többször is emelték, 1981 óta például 51 alkalommal. -->